If life gives you lemons... Make lemonade!

To: Kim

Ez a város... a mai napig furcsa nekem. Nem tudom megmagyarázni, mi furcsa benne, de... Jó, mondjuk ettől eltekintve én tökéletesen elvagyok itt. Nagyjából sosem vagyok otthon, mindig lófrálok valahol. Most is lejöttem ide, még itt is jobb, mint anyám csiporászását hallgatni. "Ax, kicsim..." és a folytatást senki nem akarja hallani. Igazi sznob, a felső tízezerből, nem értem, hogy szedte össze apám... Bár ne tette volna! Most az én életem is könnyebb lenne, mivel nem is lenne, hahh!
Szóval a mai programom, hogy ücsörgök itt, himbálom a lábaim vagy épp rajzolok, mivel a nagy sietségben csak a tatyóm kaptam meg, a gitártok meg otthon maradt, na meg fújom a füstöt. Rosszabb vagyok mint egy gyárkémény, de leszarom. Akinek nem tetszik, az úgysem jön a közelembe. Igaz, miután másfél dobozt elpöfékeltem, már elkezdtem gondolkozni, hogy nem lesz ez így jó, valamerre meg kmne indulni... Ennek ellenére jusztis rágyújtottam. Vagyis rágyújtottam volna, ha a nem fogyott volna el a gyufám is. Faszán nézek most ki... Na mindegy, gondoltam, s lepattanva a korlátról megkapva a tatyeszt odaléptem a hozzám legközelebb eső személyhez, hátha nem szívás lesz...
- Szia, tudsz nekem adni tüzet? - szóltam egy kb velem egykorú szimpatikus lányhoz, aki szintén füstglgött.

If life gives you lemons... Make lemonade!

To: Kim

Mondtam én, hogy szimpatikus! Egyből adta is a fájört, amiért rohadt hálás voltam. Csak hát én meg a nagy locsogás. Asszem nem anyámra ütöttem! Talán mégis van Isten? Ilyenkor mindig meginog pogány énem és elgondolkozok egy pillanatra, hogy a következőben jót röhögjek magamon. Jó móka magamon röhögni, ez az egyik kedvenc elfoglaltságom! Oké, nem, csak hogy tisztázzuk, hogy nem vagyok skizofrén...
Szívem kétfelé húzott igazából. Kellett volna valami játszótársat keresnem, emellett mégis inkább mindig magam vagyok, amióta idecibáltak. Még mindiig nem értem igazából, miféle megvilágosodásra várnak tőlem, de jobb, ha rájuk hagyom. Szóval, épp azon filózgattam, hogy menjek, vagy maradjak, mire megszólalt ms a kocka elvetődött. Ilyen ez a pop szakma. Pillanatok alatt dőlnek el sorsok...
- Ami azt illeti ja, egy pár hete tettük át ide a székhelyünket... - mondtam a kettőnk között gomolygó füstbe beszélve. Hahh, hogy mn mennyire imádom a füstöt. Pedig olyan zord. Jó, mondjuk én is zord vagyok, miért is lepődök meg faszságokon? - És te mi útban erre bőrke? Nem úgy festesz, mint aki most pattant ki frissen és üdén a meleg ágyikóból... - jegyeztem meg, ahogy kapcsoltam, hogy t,n nem ártana csekkolnom, kivel bratyizok.

If life gives you lemons... Make lemonade!

To: Kim

Mikor ő elmondta a nevét, akkor esett le, hogy én már megint faszán megfeledkeztem erről. Tulajdonképpen csoda, hogy köszönni köszöntem. Az sem mindig szokásom, jóanyámtól kapom is érte a lebaszást. Vajon van egyáltalán olyan dolog amibe nem akar beleszólni? Ja, igen, megengedte, hogy legyen egy külön ház a házunk kertjében személyesen nekem fenntartva. Juhúú! Egy pirosl,mpás negyedben egy prostival osztozni egy leépült kérón, na annak örülnék. Mindegy, azért vagyok itt, hogy kurvára kizárjam az otthoni irritációt.
- Axl, tudod, mint Axl Rose csak nekem mellem van nagy farok helyet... Pedig milyen jó lenne... - méláztam el. Ami gyakran megesik. Képtelen vagyok néha a koncentrációra. Egyszerűen nem megy. Ezer százalék, hogy valami baj van velem... Persze mit ér az mn szavam? Egy rohadt kis köpet vagyok, aki csak úgy van, mert miért is ne. S miközben ez pörgött a fejemben, na meg vizualizáltam a szitut, mintha valaki megkocogtatta volna a vállam illedelmesen ms köhintett volna egyet, jelezvén a fantasztikus tényt, hogy hetek óta először normális ember van mellettem.
- Ami azt illeti, ezek szerint Istinek nagy háta lehet, ha ennyi hely van mögötte, hogy nem tal,lkoztunk még eddig - próbáltam meg vicceskedni, s még egy mosolyszerűt is kicsaltam magamból. Megy ez, megy ez! - bíztattam magam az első sikerélményen felbuzdulva ms azt hiszem, ha most a csajszikám fogja is magát és elmegy a vérbe, akkor is elmondhatom, hogy jó volt a napom, mert olyan dolgokat csináltam, amik manapság nem szokványosak tőlem.
- Mit gondolsz, megiszol velem egy füstös pubban egy forralt bort? - buzdultam fel. Igazából csak már megfagytam így a tél közeledtével, na meg az eső is elkezdett parádézni.

If life gives you lemons... Make lemonade!

To: Kim

Hát úgy tűnik, jó csillagállás van, vagy tudja a tököm - aminek, csókolom, ideje lenne már kinőni -, mert se nem hajtott el, se nem ment ő világgá, hanem itt van és most együtt lófrálunk. Azt hiszem, most kijár nekem egy vállveregetés! Ha meg nem, én akkor is adok magamnak, mert megtehetem. A lelkesedése egy töredéke rám is átszállt, így megcsóválva a fejem nevettem el magam, s pöcköltem el a csikkemet.
- Na gyere pipike, mert szarrá ázunk! - pillantottam az égre és megindultam célirányosan, ő meg jött mellettem tovább csivitelve, mire nekem támadt egy jó ötletem. Ooooh, már előre láttam a végeredményt, hogy mi lenne a reakció és már tudtam, hogy mi hiányzott. Vagyis eddig is tudtam, csak nem volt rá lehetőségem. Huncut mosoly csövelt mmg a szám szélén, amikor felé fordítottam a fejem út közben.
- Ami azt illeti, nekem van egy külön kéglim, fullosan. Segíthetnél lelakni! Szerintem jól meglennénk, látok benned fantáziát... Mondjuk festhetnénk orgiákat a falakra... - nevettem el magam. Persze ha komolyan veszi, én benne vagyok! Igen, vagyok ennyire faszkalap! - azzal már futólépésben kb léptünk be, mert emberes zuhi pottyant ide.

~ Yellow Submarine Pub ~