Születési hely, idő: USA, Ohio, Bay Village - 1989. okt. 24. | Kor: 22 | Becenév: 'Meri, S'

- Ön jön, Miss Cataleno! - szólt be az öltöző ajtaján az operatőr, mindenféle kütyükkel a fején.
- Köszönöm! - szóltam utána, de Ő már messze járt.
A tükrös asztal felé fordultam, és egy utolsó pillantást vetettem magamra. A sminkes igazán jó munkát végzett, bár nem találta el a stílusomat ezekkel a csillogós szempillákkal. De ki vagyok én, hogy reklamáljak? Ott azért még nem tartunk.... Nagy levegőt vettem. Eddigi életem legfontosabb eseményére készülök. Az első interjúm. Megigazítottam a ruhámat. Szerencse, hogy ezt magamnak választhattam, nem tudnék elviselni valami csili-vili rucit. No meg, nem is én lennék az. És ez most rólam szól. Nem cseszhetem el.
- Cataleno, fél perc az adásig! - szóltak rám újra, mire felpattantam a székről
- Máris... - mentem ki, és végig tipegtem az orbitális magassarkúmban a folyosón. Na igen, azt nem én választottam. Amint a színpad széléhez értem, letámadott a sminkes, egy utolsó púder ellenőrzésre. Ennyi vakolat még életemben nem volt rajtam. Az adás éppen ment, az egyik legbefolyásosabb talkshow vezető már a nevemet hangoztatta.
- ... egy újdonsült sztárcsemete... - ez már rosszul hangzik - ...egy lemezkiadócég felfedezettje, fogadjuk sok szeretettel, Summer Cataleno! - Harsant fel a taps a nézőtérről, mire az operatőr egy jól irányzott lökéssel akarta jelezni, hogy be kellene mennem a műsorvezetőnő mellé. Majdnem fellökött a magassarkúmban, de sikerült magabiztosan bemennem a színpadra. Lépteimet ováció követte, mire a nézőtér felé pillantottam. Minimum 50 szempár szegeződött rám... Az legalább 100 szem! Egy pillanat alatt elfogott a lámpaláz, de ezen változtatott az, hogy a technikus rám irányította a reflektor fényt, minek következménye volt, hogy kiégett a retinám. Inkább megkerestem a vigyorgó nőt a színhad közepén, és oda sétáltam.
- Szia Summer, üdvözlünk nálunk! - - ölelt át, amit nem tudtam mire vélni, de oké... A kameráknak intézett udvarias bájcsókok is lefutottak, majd a taps elhalt, és a narancssárga fotelekben foglaltunk helyet.
- Örülünk, hogy eljöttél a műsorunkba, Summer! - Szegezte nekem a legocsmányabb bájvigyorral.
- Köszönöm a meghívást, Stella, megtiszteltél! - - adtam bele mindent a bájcsevejbe, a legvisszataszítóbb nyálas mosollyal. Te jó ég, nem is gondoltam, hogy egy interjú ilyen nehéz...
- Oh, ugyan! - legyintett, mindent a legnagyobb lendülettel, hogy minden kamera rá szegeződjön - Nos Summer, mesélj, mivel tölti idejét egy új csillag? - vigyorgott.
- Azért új csillagnak még nem nevezném magam... - mondtam bátortalanul. Gyerünk, Summer, ez egy egyszerű kérdés, minden át lett beszélve! - Meglepő módon, mint zenész, legtöbb időmet a stúdióban töltöm. - bólogattam mosolyogva.
- Nagyon érdekes... - sütött róla, hogy rohadtul nem érdekli ez az egész kóceráj - És hogy megy a dal írás? Vagy zene szerzés, mit is csinálsz Te? - Pff, ez aztán egy szakértő!

- Magam írom a dalaimat, és én is szerzem őket. - magyaráztam bájosan - És köszönöm, remekül megy! Ihletet ad ez az új élet, amibe belecsöppentem. - - vigyorogtam, mint a tejbe tök. Érdekesnek kell tűnnöm, mert a "főnök" kitesz.
- Igen, gondolom ez neked most nagyon új dolog. Sikerült alkalmazkodnod?
- Igen, azt hiszem, gördülékenyen megy. De itt van nekem szerető anyám, aki mellettem áll, mint tanácsadó, szóval ezzel nincs problémám. - Orbitális nagy hazugság telibe a kamerába. De mit tehetnék, azt kell mondanom, amit hallani szeretne.
- Szóval az anyád a menedzsered? Ez kedves! - biggyesztette le az ajkát, mintha egy kiskutyáról lenne szó.
- Nem, csak a tanácsadóm. - Az kéne még!
- Értem... Úgy értesültünk, hogy Neked van egy nagyon erős betegséged, igaz ez? - Ahj, és még fél óra...
- Igen, van egy szívbetegségem. - - bólogattam, mire szánalmas "ohh" -k hangzottak fel a nézőtérről. Erre csak "ahogy kell", bájos mosolyt vetettem a nézők felé.
- De ugye nem kell tartanunk attól, hogy összeesel egy koncerted közben? - ezt a kérdést hogy lehet vigyorogva feltenni?! Nem is értem, de Ő megtette.
- Jaj, dehogy, szó nincs erről! - fenéket nem! - Minden egyes koncert menni fog, feszített tempóban!
- Ezt örömmel halljuk. - tolta fel szemüvegét - Mikorra várhatjuk az első lemezed? - szegezte a következő kérdést.
- Eddig úgy állunk, hogy a jövő hónapban kész lesz. Már a dalok nagy része fel is van véve, és a borítónk is megvan. - - újságoltam.
- Igen, van egy képünk a borítóról, megengeded, hogy közzé tegyük? Szerintem, már mindenki nagyon kíváncsi rá! - nézett körbe.
- Persze, csak nyugodtan! - mosolyogtam, mintha nem lebeszélt szöveg lett volna, mire mögöttünk a tv-n meg is jelent az első lemezem borítója. Ezt tapsvihar, fütyülések, és sikongások követték.

- Don't look away... - olvasta fel a címet - Van ennek valami érzelmi jelentése, Summer? Vagy az örökre titok marad? - mosolygott.
- Igen, van jelentése, és szeretném még egy ideig titokban tartani... - mondtam viccesen, titokzatosan.
- Ó, hát akkor a nézőknek meg is adatott az alkalom, hogy új pletykák keljenek szárnyra! - nevette. Mi az hogy; visított! De azért, kedvesen kuncogtam vele...
- Ez a kép rólad Summer, remek, gratulálok! - játszotta el, hogy mennyire elkápráztatta.
- Köszönöm, Stella. - bólogattam - Minél egyszerűbb képet akartam, ahogy a cím is sugallja, ezen az albumon ez az énem. - magyaráztam a kezemmel gesztikulálva - És ki tudja, mi várható a többi albumon. - mosolyogtam.
- Már nagyon várjuk a következő képsorozatodat. De most mesélj, van valaki az életedben? Szerintem, már minden nézőnk erre vár...
- Arra célzol, van-e barátom? Nem, nincsen senki. - mosolyogtam.
- Ugyan! Egy ilyen szép lánynak, mint Te...?
- Köszönöm, de még nem találtam magamnak senkit.
- Hát akkor, kedves uraim, Summer Cataleno szabad préda! - tárta szét a karját, mire kedvesen elnevettem magam - Zárásként, hallhatnánk tőled egy dalt? Esetleg, az első dalodat.
- Szívesen. - bólintottam, mire újra jött a taps cunami. Oda sétáltam a már kikészített gitáromhoz, és leültem a székre, hogy ölbe vehessem a gitárt. MÁg egyszer elordította magát az a...khm.. nő, miszerint a szám címe "Not Good" , majd játszani kezdtem a kért számot, és újra magam lehettem...
- I never feared the unexpected
Till I found myself in this peculiar place
Unaware of where I was headed
Turns out it was your footsteps I had chased...



https://www.youtube.com/watch?v=_N1OhJpbEHk

Miss Kiscsillag!
Hirtelen belecsöppenni ebbe a forgatagba nem lehet egyszerű. De azért látom, egész jól kezeled. Remélem nálunk lesz egy kis nyugid és nem hagyod abba végleg az éneklést, mert nagyon jó vagy! Légy üdvözölve!