... hogy a hétvégi turnékoncert az évszázad egyik legnagyobbja volt, az kétségtelen! A rajongók már alig várják az Overkill új albumát, és mi sem mutatja jobban ezt, mint a kislemez soha nem látott sikere... - olvastam a sorokat és az utána következő interjút az újságban. Hogy képmutatásnak tartottam-e? Mint a picsa! Persze nekünk jó képpel kell asszisztálni a dologhoz, hiszen ők a híres JJ és Helena. Na mindegy, legalább ezekből annyit tudok, hogy élnek, és milyen jól is érzik magukat nélkülünk. Ettől eltekintve bőszen hajtogatják, hogy mennyire hiányoznak a gyerekek. Nevetségesnek tartom. El is dobtam a kezemből az újságot utána és inkább tekertem magamnak egy cigit. Nem oldja meg a gondjaimat, de legalább nem is gondolkozok, a nap is eltelik. Este meg... gondolom folytatódik a téma valahol, valakivel, valahogy és általában csak miért ne?! Üljek otthon? Soha nem is voltam az a fajta. Vagyis... de... volt idő, amikor szerettem a házban lenni, mert akkor még jó volt. Nem minden, de valami még megvolt az életemben. Persze ahogy azt elveszítettem, kaptam mást. De nekem valahogy látni mindenféle hullát nem akkora flash, mint hogy azt elképzelik. Ezért is csapom szét magam inkább amikor csak lehet, ha látok valamit, akkor már legyen oka címszóval. Amúgy meg... Kit érdekel? Az élet úgyis szívás, hát akkor szívjuk föl rendesen!