Niah & Diana

Az étel elkészült, s már az asztal is megterítve. Szép kis csapatmunka, szívem szerint le is pacsiztam volna vele, de inkább kihagytam, mielőtt még totál idiótának néz.

- A szabadban főzicskézni? Nem hangzik rosszul a dolog - mondom, miközben leültetem őt az asztalhoz.
- Remélem ízleni fog - azzal egy gyors korty a boromba, s már ragadtam is meg az evőeszközöket. Valahogy én is megéheztem. Lehet, hogy az egész napos barangolás és friss levegő hatása. Persze azért igyekeztem nem úgy enni, mint egy kismalac. Pedig 90%-ban minimum leeszem magam. Erre most kényesen ügyeltem, hogy ne történjen meg.

- És... van valami terved az estére? Mármint... itthon gubbasztasz, vagy tervezed felfedezni Chance éjszakai világát is? - kérdezem megtörve az evés miatt beállt csöndet. Részben hátsó szándékkal, mert semmi kedvem nem volt egyedül tölteni az estét. Persze ott van Adam, de... ha egész nap nem kommunikáltam vele semmi módon... valószínűleg van már nem kevés nemfogadott hívásom is tőle, de most egyszerűen csak arra vágyom, hogy normálisnak érezzem magam. Ami valljuk be egy boszorkány mellett nem igazán működik.

Niah & Diana

Mire visszaértem büszkén állt a vágódeszka mellett az apróra vágott hagymával. Elismerően pillantottam rá, majd a hasa korgására elnevettem magam, de már raktam is a tűzhelyre a wok-ot, bele az olajat, elhalásztam előle a hagymát és beleszórtam. Ujjam görbítve majd egyenesítve hívogató mozdulattal jeleztem, hogy ez is az ő feladata lesz.

- Nem tudom, pirítottál-e már hagymát, de most fogsz akkor. Nem nagy meló, a lényeg, hogy ne égesd oda, mert akkor egyrészt keserű lesz, másrészt cseszhetjük... - mondtam neki nagy hozzáértést mímelve. nem, ez nem azt jelenti, hogy nem tudok főzni, csak próbáltam az egész helyzetet elbagatelizálni, hogy jó muri legyen. A szemem sarkábólpersze figyeltem őt, míg a húst egy tálba tettem és mellé sorakoztattam a fűszereket is. Innen már ment a dolog, persze ketten mindig gyorsabban halad a munka. A hús megpirult, a paradicsomos szósz rákerült és félre is raktuk a nagy művet. Én kóstolás közben naná, hogy leégettem a nyelvem.

- Bisztosz hülén nészhetek ki, de nadon fáj... - mondtam kidugott nyelvvel, miközben legyeztem azt. Saját magamon is röhögtem, hát még ő, hogy vigyorgott a kattantságomon. De ez volt a cél. Egyrészt, ha már itt lakik, legyen meg egy kis jó viszony, na meg nehogy azt higgye rólam, hogy amiért nekem ott van Adam, hozzám már nem is lehet szólni, nem lehet velem baromkodni. Meg is őrülnék, ha nem lennék néha zakkant.

Miközben én a nyelvemmel szenvedeztem, rábíztam a tészta kifőzését, ami komoly tíz percet vett igénybe. De hogy haladjunk is, amíg a darálthúsos cucclival összekevertettem a tésztát én gyorsan megcsináltam a tejfölös öntetet rá, s ráöntöttem a darálthúsos paradicsomos tészta tetejére és megszórtam jó sok sajttal.

- 20 perc múlva már tömheted is a pocakodat és elmondhatod, hogy félig te csináltad meg a vacsorát! - mosolyogtam rá becsukva a sütő ajtaját és csípőre tett kézzel a pultnak támaszkodtam. Persze azért nem túl sokáig, mert a tányérokat is elő kellett vennie valakinek, s egy röpke gondolatom támadt még csupán, de már fordultam is a hűtő felé, hogy kivegyek belőle egy üveg bort.

Niah & Diana

Kis kikapcsolódás. Mókásnak tartottam ezt a kis szórakozgatást Niah-val. Nem mintha nem lenne pár érdekes gondolatom, dee... első sorban csak a jókedv megteremtése a cél. Bár mondjuk lehet, hogy nem kéne akkor zavarba hozni őt kapásból. Vagy... dehogynem! Ki tudja mi kerekedik még ki ebből?!

- Jól van, akkor lámsza! Lássunk neki! - Csaptam össze a két tenyerem, majd összefogva a hajam mustrálni kezdtem a hűtő tartalmát, majd elővettem belőle a darált húst, a paradicsomlevet, a tejfölt, a sajtot meg a tejszínt és kipakoltam a pultra. Majd kinyitottam az egyik szekrényt és elővettem egy csomag pennét még a hozzávalókhoz, meg kerítettem hagymát. - Ha jól emlékszem, nem vagy vega... - fordultam vissza, mielőtt még elővettem volna a főzőedényeket. De megrázta a fejét, szóval megnyugodtam. Előhúztam mindent, ami szükséges lesz, majd leraktam elé egy vágódeszkát, a kezébe nyomtam egy kést és a hagymát. - Nos, akkor tessék ezt összevagdalni, addig én kiválogatom a szükséges fűszereket és hozok olajat! - kacsintottam rá és eltűntem mellőle egy apró kis helységbe, ami amolyan kis spájzként funkcionált.

Niah & Diana

A konyhába érve sem lankadt az energiám egyből föltéptem a hűtőt, de így hirtelen nem tudtam belőni, hogy ő mégis mit enne. Félreálltam az ajtóból, hogy láthassa a kínálatot.

- Szóval, az első és egyben legfontosabb kérdés, hogy mit kívánsz... enni... - néztem mélyen a szemébe. Nem, nem igazán szégyelltem magam, egyszerűen jó volt a szemébe nézni, az a meleg barna szempár... Na jó! De aztán mégsem bírtam a szavaimmal, egyszerűen előtört belőlem... nem tudom, mi ütött belém. Vagyis... de, azt hiszem, sejtem.

- Hmmm, akkor most valamiben én leszek neked az első... Ez tetszik... De, tudod, ezt nem nagyon lehet elszúrni... - kacsintottam rá.