Születési hely, idő: Kína, Hubei tartomány, Wuhan, 1994. június 4. | Kor: 18 | Becenév: Lady

Kínában született. Az apja nem sokkal később meghalt, azonban nem tartott sokáig hogy édesanyjára lecsapjon egy újabb férfi. Egy befolyásos pasas kerítette kezei közé, aki diplomataként dolgozott. Miután összeházasodtak, Amerikába jöttek, és itt telepedtek le, Opal már itt nevelkedett. A kislány élete viszonylag normális volt, nagyjából 10 éves koráig, mivel az anyja megvédte a szemét és a fülét a neki nem való dolgoktól. Ám aztán édesanyja egy nap rejtelmes körülmények közepette meghalt, és az Ő gyámsága egyedüli közelben lévő rokonára, azaz a nevelőapjára szállt. Ekkor ütött be a krach. A férfi elvesztvén a feleségét, kénytelen volt új ágymelegítő után nézni. És ki más is lehetett volna ez, mint a szép kislány a szomszéd szobában? Opal pedig túl kicsi és gyenge volt ahhoz hogy elmenekülhessen az erős férfi elől így az magáévá tette. Ezután a bántalmazások folytatódtak és végül rendszeressé váltak. Ám nem csak ezek. A gondos és szerető édesanya-szerep megürülése nyomán az apa szerepe is teljesen átalakult. A csendesen tartózkodó emberből durva és kegyetlen lett. Opal kezdett rájönni, szép élete csak édesanyja erejének hála lehetett eddig is szép. De az ő eltávozásával rémálommá lett minden.
Opal-nak a folyamatos "feleségi kötelesség" teljesítése mellett új feladatai is napirendre kerültek. Apja egy sor tanárt fogadott mellé, akik a legkülönfélébb dolgokra tanították, miközben drága magániskolába járt. Kitanították a festészet, az éneklés, a tánc, a főzés, sütés, öltözködés, etikett, elegancia és stílus, valamint sok egyéb terület készségeiből. Emellett nevelőapja nem csak kihasználta, de konkrétan tanította is, hogyan legyen nem csak jó, de a legjobb az ágyban. A férfi nem minden téren való kielégítése volt neveltetésének központja.
A gyermeki lélek az évek során megkeményedett, és a gyermeki külső kemény, ám törött lelket takart el. A kifinomult, gyönyörű arc maszkja mögött egy kisírt szemű, sápadt, depressziós lélek lapult. De oly szorosan "becsomagolták" pénzbe és neveltetésbe hogy esélye sem lehetett kitörni.
Opal 16 évesen nyilvános versenyben nyert el egy ösztöndíjat, mellyel egyetemre került, s azt apja nem utasíthatta el, elvégre a nagy nyilvánosság előtt nem adhatta igazi énjét, kénytelen volt a büszke és szerető apa képében az egyetemre engedni lányát. Opal pedig évek után először, végre esélyt kapott hogy normális fiatalként éljen. Az egyetemen találkozott kedves emberekkel, s réges-régóta először találkozott olyanokkal akik sem bántani, sem kihasználni, sem erőszakkal nevelni nem akarták. Graham-el is itt ismerkedett meg, és talán évek óta először kedvelt meg egy hímnemű illetőt.
Ám a szép álom nem tartott sokáig, apja újfent érvényesítette akaratát, amikor Opal-ért küldetett, és kivonta a lányt az egyetem békés világából. A terror visszatért, ahogy Opal hazaért, és apja "kedvesen fogadta", majd volt szíves elújságolni egyszem lányának, hogy kvázi eladta Őt. Régi szokás, pénzért és elismerésért a lehető legjobb partnernek ígérni a leánygyermeket. Az apák becsületbeli szerződés képében megállapodnak, miszerint a frigy létre fog jönni. A házasodni kényszerültek véleményét pedig általában aligha kérték ki, Opal-ét mindenesetre bizonyosan nem. Apja azzal a kedves információval jutalmazta hogy rövidesen feleségül adják egy ismerőséhez, s már az "ismerős" szóból tisztázódott, milyen frigyre is számíthat Opal. Férjhez megy, hogy még egy férfival több használhassa ki Őt. Ő azonban... itt és ekkor besokallt... A gondolatát sem bírta elviselni, hogy egy újabb férfi asszonyaként éljen...
Egy éjjel összeszedve minden fontos holmiját, kiszökött a családi házból, és nekivágott az éjszakának a nevelőapjától lopott pénzével a zsebében. Mivel félt hogy a férfi kerestetni fogja vagy a nyomába szegődik, nem kelthetett feltűnést. Az elkövetkező két évben államról államra, városról városra utazott, mindig amerre vitték stoppal, és élt amiből épp tudott, nem mindig épp legális dolgokból, mindig abból, amire rákényszerült. Miután kisgyermek korától kezdve azt tanították hogy egyetlen vagyon- és értéktárgya a teste, mást nem is ismer mint fizetőeszközt, így ha kellett, fuvarért, szállásért, ételért, alkoholért, a testét adta. Bár eleinte minden alkalmat végigsírt, és azóta is minden aktusért mélyen megveti önmagát, mégsem... mégsem képes másként élni. Ezt szokta meg, Őt így tanították élni. Eladja... vagy inkább bérbe adja amilye van. És ez 99%-ban be is válik, hisz az utakat járó férfiak nagy többsége nem utasít vissza egy gyönyörű, karcsú, és tehetséges lányt, ha az szexet ajánl, és nincs olyan férfi, aki ne kérne cserébe "valamit" a segítségért, legalábbis Opal így tudta.
Az idők során Opal lelke zord fele elől az alkohol mámorába menekült. Mely általában olcsóbb, és/vagy könnyen megszerezhető árucikk volt, mely kellően bódította emlékezetét és eszét is, valamit kevésbé fogta fel tőle, mennyire nem akarja azt tenni, amit annyira normálisnak hisz. Így könnyebb volt élni, hát ivott, mígnem függő lett.
Egyszer aztán, amikor épp eléggé ittasan a sötét országút szélén, a semmi közepén sétált, mert nem vette fel senki, az éjszaka közepén egy autó mégis lelassított majd megállt mellette. Ő meg beszállt. Ám ez nagyon nagy hiba volt. A férfi aki vezetett ugyanis, nem más volt, mint a nevelőapja. Ám Opálnak megijedni sem volt esélye, a zár már kattant is, és nem volt kiút.
Utólag az éjszakáról nem sok emléke maradt, csak villanásnyi apróságok. Csak azt tudta biztosan, hogy másnap reggel félmeztelenül ébredt egy árokban, ruháit valaki szabályosan letépte róla, hogy csak cafatok maradjanak, a cuccai melyeket egy hátizsákban hordott, körülötte szétszórva a fűben, a kezei sebesek voltak, és úsztak a vérben ám az egész biztosan nem a sajátja volt, és tőle nem túl messze egy összetört autó füstölgő motorházzal... A mostohaapját nem látta sehol, és azóta sem tudja mi lett vele, hová tűnt, vagy pontosan mit is tett vagy tettek az éjjel... Sőt az ital miatt abban se volt egészen biztos hogy tényleg a mostohaapja volt-e, vagy egy idegen... De azóta is fél, hogy az alkohol és a múlt összecsengése szörnyű tettre sarkallta... hisz azt sem tudta hogy a nevelőapja, ha Ő volt az egyáltalán, hogy talált rá és hová tűnt aztán... A rendőrségre azonban semmilyen körülmények közt sem akart menni, hisz mi van ha tényleg a mostohaapja volt? És mi van ha megölte? Vagy mi van ha nem? És egyáltalán melyik a rosszabb? Így végül holmijait összeszedve újra nekivágott az útnak. Valamerre... Aztán itt kötött ki. S hogy ezután mi lesz... azt csak az ég tudhatja...

Miss Kihasznált!
Őszintén szólva, igencsak megrázó történetet kaptunk. Nem is gondolná az ember fia/lánya, hogy egy ilyen gyönyörű lány mennyi kegyetlenség áldozata volt már. Csodálom a kitartásodat, remélem most egy kicsit nyugodtabb életszakasznak nézel elébe nálunk. Jó szórakozást!