Születési hely, idő: A Hawaii-szigetek harmadik legnagyobb területű szigete, Oahu, s annak is az egyetlen nagyvárosa, egyben az állam székhelye, Honolulu. 1987. december 10. | Kor: 25 | Becenév: Jess, Bell

Szülőhelyem Hawaii, csodálatos, trópusi sziget, meleg, napfényes, gyönyörű. És általában az élet is csodálatos ott... ha az ember turista. De ott élni nem mindig habos torta. Főleg ha az ember árvaházban nevelkedik mint én, és fogalma sincs mi lett a szüleivel. Gyermekkorom az árvaházi gyerekek általános életvitelével telt, igyekeztem megőrizni önmagam és apró "vagyonkámat" néhány marcona felügyelő és pár tucat hozzám hasonló gyerek között. De minden összevetve jól elvoltam, hisz megmaradtam normális embernek, és élek. Nem a sikátorban vagy kuplerájban végeztem, így szerencsésnek mondhatom magam.
Felnővén rendőrnő lettem, ami nem volt egyszerű menet, de az efféle szigeteken könnyebb egy ilyen szakmát kitanulni, lévén hogy szükség van az efféle szerveknél emberekre, és annyira nem válogatnak. Az árvaház után a saját lábamra álltam, és remekül megvoltam. Majd még remekebbül megvoltam, amikor egy amolyan... "főnököm", csapni kezdte nekem a szelet, és végül felcsípett. Azt érezhettem hogy vízen járok. Egy udvarias, kedves, okos, befolyásos férfi udvarolt nekem, aki még tetszett is. Nem használta ki hogy a beosztottja vagyok, tisztességesen meghódított. Nem gyanítottam semmi rosszat...
Aztán BUMM! Néhány csodálatos együtt töltött év, aztán pofon csattant az arcomon. Szó szerint. De hát milyen a szerelmes nő? Először elnézed neki, bemeséli neked hogy a te hibád volt, rosszat szóltál, rosszat tettél, feldühítetted. Elhiszed hogy szeret, és többé nem teszi, hogy őszintén bánja. Aztán egyre-másra előfordul, és már nem tudja bemagyarázni hogy a te hibád. Érzed... az Ördöghöz mentél hozzá. Hát ez volt a pálya nálunk is. De én voltam akkora hülye hogy pont egy nálam befolyásosabb zsaruhoz mentem hozzá, hát tessék, jól kifogtam. Egy ideig viseltem, mivel nem tudtam hogyan is szabadulhatnék el. Hiába jelentettem, még csak nem is hittek nekem. Hisz házon kívül a férjem makulátlan volt, és... túl magas beosztású. A szigeten a rendőr az úr, de nem az olyan kis senkik mint én. Esélyem sem volt hogy megvédjenek tőle, hát a magam lábára kellett állnom. Nem érdekelt semmi, az sem ha elveszi mindenem, csak szabaduljak, így beadtam a válópert, és elmentem otthonról. De utánam jött, megtalált, bárhova mentem. A munkám nem hagyhattam ott, hisz akkor éhen haltam volna, de így még a munkahelyen se volt nyugtom. Elhatároztam hát, nincs más út, mint eljönni. Nem érdekelt hogy a válóper közepén tartunk, se az hogy így mindent Ő kap ha totál elzárkózom előle, nem számított más, csak a szabadulás. Munkalehetőség támadt, hát nem gondolkodtam, fogtam a pakkom és eljöttem nyomban. Felszálltam a repülőre és jöttem. Út közben intéztem a munkát, intéztem szállást, és mire megjöttem a városba, már minden megvolt, csak le kellett telepednem. Hát megtettem, bízva benne, hogy itt elég messze leszek ahhoz hogy ne érjen utol a múltam...

Miss Törvény!
Csak gratulálni tudok, hogy ilyen kitartó vagy! Néhány emberbe azt hiszem csepegtethetnél az erődből. Azt hiszem, városkánkban nem fogsz unatkozni és gyakorolhatod a rendőrködést is javában. Jó szóralozáást nálunk!