Szeret, nem szeret...

Like:
♥ Szex
♥ Cigaretta
♥ Alkohol
♥ Drog
♥ A húgom
♥ Csokoládé
Dislike:
♣ Bajkeverés
♣ Plázacicák
♣ Féltékenység
♣ Vér
♣ Hullák

The story of my life...

London nemes, teniszről hírhedt külvárosában, Wimbledonban nőttünk fel, szerető családi körökön belül 5 éves korunkig. Egy szép, Angliai szokásos esős napon csaknem tántorodott el a baj sem beköszönteni. Vihogva játszadoztunk a bébiszitterünkkel, mikor szüleink feszülten rontottak be a házba. Azonnal felkeltem őket üdvözölni, de anyukám megszokott puszi áradata helyett csak ellökött és ezzel arra következtettem hogy azért dühös rám, mert megettem az utolsó doboz mogyorókrémet. Húgommal ellentétben, akit vígan lekötött a plüssmacija, a bébiszitterünk, Loren, zavartan fürkészte az addigra teljesen magukból kifordult szüleimet. Kis idő múlva hatalmas veszekedéssé fajult a dolog, nagyokat pislogva hallgattam az akkor számomra értelmetlen szavakat. Csak egyet értettem tisztán, de az a fogalom a mai napig kísértetiesen üldöz: démon.

Aztán már csak egy remegő kezet éreztem magamon, mely felkap, másik oldalamra pedig Leila került, ki valljuk be, nem éppen a legnagyobb csenddel fogadta ezt. Gyors léptekkel kerültünk a konyhába, Loren félt, szemei megteltek könnyekkel és magunkra zárta az ajtót. Gyorsan, hadarva magyarázta el, hogy azonnal ki kell mennünk a kertbe, annak ellenére hogy már késő este volt. Én már kezdtem félni, húgom viszont játékként felfogva az egészet büszkén vágott ki a szobából hátsókertre kivezető ajtón.

Testvéri csetepaténkat, melyben azt fejtegettük kinek kéne ma anyáékkal aludnia, egy éles, eget rengető sikoly szakította félbe, mire a ház felé kaptuk a tekintetünket. A látvány cseppet sem volt kellemes, valahogy tudtuk, hogy egyikünk se fog a szüleinkkel aludni. És milyen igazunk volt! A kétszintes házat lángok borították, oldalt pedig Loren futó alakja tűnt fel. Könnyes szemekkel jelentette ki, hogy ne mozduljunk, neki még vissza kell mennie valamiért és mindkettőnk fejére gyors puszit nyomott nyugtatásképp. Persze a csitítás nem használt sokra, egy szót sem tudtunk kinyögni, csak bambán meredtünk a semmibe. A torkom összeszorult, a következő percben pedig bébiszitterünket lehetett észrevenni az emeletről nyíló hálószoba ablakán. Egy könyvvel a kezében integetett és üvöltözve, síró hangon könyörgött, hogy kapjuk el. A kötet zuhant és kinyílva landolt előttünk, Lorent pedig egy sikoly kíséretében nyelte el az egyre pirosodó tűzcsáva.

Felkaptam a könyvet a földről a következő emlékeink egy lepukkant szoba rejtekében keletkeztek. Egy kedves barna hajú nő, meg egy férfi fogadott, kiderült később Ronald és Claire Enthor. A gyász lecsengése után, az évek során sok mindennel ismerkedhettünk meg, szinte pótszülőkként szolgáltak, egy szép napon pedig, úgy 10. születésnapunk körül újra előkerült a vastag borítóval fedett könyv, melyet Loren dobott ki nekünk az ominózus estén. Rossz emlékek halma nem került el, de a titokról csak most esett le a lepel. Kérdések addig is foglalkoztattak, bár sosem tudtuk hova tenni őket, így maradtak az agyunk titokzatos mélyén, ám azon a napon 180 fokos fordulat következett gondolatmeneteink elrendezésében és világképeink fogalmáról. Boszorkányok, démonok létezése, ahogy megszállták a szüleinket, Loren hőstette és mostoha szüleink voodoo-mester mivolta. A düh mindkettőnkön eluralkodott és szinte már egymást is okoltuk a dolgok történéséről. Tanácstalanok voltunk. Claire-ék tényleg mindent megtettek a megbékélésünk érdekében, elmagyarázták a boszorkányság alapjait, a Titkok Könyvéről, Körök fontosságáról és hátrányairól, taníttattak elsajátítani saját energiánk használatát, ám 14 éves korunkban egy autóbaleset keretében ők is elhagytak minket.

A feketeleves csak olyankor érkezett, gyámként ők voltak bejelentve és valahogy semmi késztetést nem éreztünk arra, hogy árvaházba töltsük le felnőtté válásunkig időnket. Elhagyva az Enthor házat, az utcára kerültünk, miközben a rendőrség folyamatos körözése alatt voltunk. Drogok, pia, szex, kurválkodás. Pénzt és tapasztalatot hamar szereztünk, Leila Peterrel ismerkedett meg, ő kedvesen fogadott be minket, én pedig Adammal ismerkedtem meg. Húgom legjobb barátjának halála és az én csúnya szakításom után viszont fordulóponthoz érkeztünk. Felnőttek voltunk, ott kellett hagynunk csúnya múltunk sötét nyomait. Úgy döntöttünk hogy Chance Harborba költözünk.