(Sikátorból)

Az ajtón túl dübörgés fogadott... erős... erős. túúúl erős ZENE!!! Fájt tőle a fülem és hasogatott a fejem! Hunyorogva szorítottam fél kezem a fülemre, fél kezem a számra, mert volt egy olyan rossz érzésem hogy megint okádni fogok... Ami majdnem sikerült is a terem közepén de aztán visszasikerült és mégsem... de imbolyogva, többekbe kapaszkodva igyekeztem egy irányba, ahol egy újabb ajtó volt. Reméltem hogy olyan hely lesz ahol elengedhetem magam, és ha más nem is, de csendesebb lesz, meg nem villog majd minden... Hát... majdnem bejött, mert egy lépcsőnél lyukadtam ki. A zene megmaradt, de a súlyos ajtón túl kicsit tompább lett... vagy a fejem lett tompább, passz... Nekiindultam négykézláb a lépcsőn felfelé, mert éreztem hogy állva nem fog menni. Minek mentem fel? Tudom is én! Másztam és másztam aztán egyszer csak pofára estem valami vízszintes padlón... Na kösz! Éreztem hogy az ütéstől megsajdul az állam, és a kavargó gyomrom megint kiadott magából egy adagot...
- Jééé... cipő... - nyögtem vigyorogva, ahogy ráeszméltem hogy egy előttem heverő gazdátlan cipőbe hánytam bele. Észleltem magam alól a tömeg morajlását, szóval gyanítottam hogy valahol körülöttem vannak még a bulizók, de kissé távolabb, így még kevésbé érdekeltek.

(Callum lakása)