Szeret, nem szeret...

Like:
- Gitár
- Ana
- Szex
- Punk, metal, rock
- Régi bárok
- Vodka
- Cigaretta
Dislike:
- Kamaszodó, éretlen tinipicsák
- Várakozás
- Visszahúzódó emberek
- Nyalizás
- Naivitás

The story of my life...

- Na, és hova menjünk ma este? – kortolyok egyet vodkás üvegemből, az alkohol mámorában fürdőző tekintetemmel pedig folyamatosan a velem szembe ülő Peter-t ostromolom. Hosszas merengését félbeszakítva, tüdőz még egyet éppen égő cigarettájából, majd elnyomva a csíkot az előtte lévő asztalkán terpeszkedő hamutartóba nyitja végre valahára válaszra száját.
- Maradjunk itt – nevet fel, zöld szemeit enyéimbe mélyesztve. Pár pillanatig hagyja magát elkalauzolni a mellettünk lévő bár falain keresztül áthallatszódó rock ballada varázsával, némi fű hatása alatt, de az eddig noname banda előadása sem tűnik eléggé lekötni, újra halk kacaj hagyja el száját és a helyiség falára terelődik tekintete.
- De unatkozok – sopánkodom, miközben magam elé helyezem az üvegem. – Ana pedig szinte 100%, hogy megint Adammel hagyja magát megkefélni.
- Tegnap is unatkoztál, aztán kellemes óvadék fejében szedhettelek ki a sittről, mert szép kis csevejbe keveredtél egy csapat rendőrtanonccal – hajol át a már kissé használt, ülőhelyeinket egymástól elválasztó, asztalon és kaparintja meg félig üres Vodkám, azt szájához emelve pedig nagyot kortyol belőle.
- Ők kötöttek belém – háborodok fel játékosan -, ráadásul te sem vagy lehetőleg a legártatlanabb, ne kelljen a védelmező apukát játszanod – sóhajtok fel és pillantásaim éhezően iszkolnak a kopott, eredetileg vörös tapétával ellátott falra. Nem kétség, a mi kis helyünkre ékesen hagyta meg nyomait az idő. A bagó kelletlen nyomai, folyamatos nikotin- és egyéb káros szer füstje bájosan incseleg a levegőben. Egyetlen fényforrásnak pedig egy régen lecserélt égő pislákoló fényei szolgálnak, melyek csaknem akarnak luxus és igényes illúziót adni az idetévedő lelkeknek.
- Persze, ők, csakis – legyint hitetlenül.
- Na, akkor hova megyünk? – pattanok fel hirtelen elhatározás révén és Peter mögé menetelve, hátulról átkarolva túrok barna fürtjeibe. Kezeim vállaiig kalandoznak, számat pedig pajkosan emelem füléhez. – Kerítünk valami fincsi puncit, rendesen megdolgozhatod, csak menjünk már – kérlelem suttogva.
- Hogy is mondhatnék ennek nemet? – adja be végül derekát, én pedig diadalittas mosollyal hagyom, hogy egyszer talpra állva átkaroljon, és úgy meneteljünk ki a belvárosban elhelyezkedő bárból nyíló bérelt szobánkból.