Már nem hallottam az ajtó csapódását, talán elaludtam. Így lehetett, mert mikor felébredtem a nap vakítva készült kiégetni a szememet.

- Neeee máááár! – tartottam magasba a kezem, csak hogy megakadályozzam, de amikor visszatért az eszem rájöttem, egyszerűbb ha összeszedem magam és felülök. Orbitális ásítással köszöntöttem a napot, és a hónom alá szagolva rájöttem az lesz a legjobb ha mindjárt fürdéssel kezdek. Nem mondom, nem sok kedvem volt felkelni, de ez nem meglepő, sose volt. A szám kiszáradt, a tagjaim fájtak, a tüdőm füstre szomjazott, a fejem meg… kedvem lett volna újra eltompítani a napot, de volt itt még valami ami annál is erősebb. A gyomrom. Veszettül korgott.

Fellöktem magam az ágyról, nagyjából belőve merre is az ajtó, útközben még felkaptam egy doboz cigarettát a komódról, és elszambáztam a fürdőszobáig. Remélem Eff nem ott dekkol éppen.

(Nappali)

Hangosan lihegve feküdtem az ágyon. A tüdőm újra füsre szomjazott, de próbáltam előbb magamba nyelni az oxigént. Könnyebb volt? Azt hiszem. De legalábbis egyszerűbb… - vigyorodtam el a gondolatra, ahogy hallottam a motoszkálást a fal mellől. Nem érdekelt. Soha nem érdekelt, hisz ezért fizetem őket. Használom. Mint egy elnyűtt cipőt, vagy egy papírzsebkendőt, amit ha végeztél, mehet a szemétbe. Mikor végre nagyjából visszatértem, a világ még mindig elmosódva visszhangzott körülöttem, de összeszedtem némi erőt, feltúrtam a gatyámon a zsebemet és hozzávágtam a kurvához egy százast.

- Megdolgoztál érte… - vigyorogtam átszellemülten, majd újra fordítva a helyzeten, kimerülten estem hanyatt az ágyon. – Most pedig húzz innen. – néztem a plafont, ahol apró, kicsi karikák játszottak, egymással fogócskázva kergetőztek és néha felnevetve vágták fejbe a másikat. Jó kis műsor volt…

(nappali)

A plafont bámultam. Kezemben a szokásos szál, elterülve az ágyon és az egyik kiscsaj odalenn dolgozott. Mégsem hatott meg, pedig elég nedves volt a szája. Máskor imádtam volna az ilyet, de most csak bámultam a plafont, szívtam a cigimet, és próbáltam megfejteni. Akármit. Mindent! Ezt az egész szar… trágya.. életet. Mert olyan boldog voltam eddig vagy nem? Vagy nem. – ezt valahol mélyen nagyon jól tudtam, de egyáltalán nem érdekelt. A por már kezdte felőrölni a maradék agyamat, de az a kicsi épp rész, rohadt mód még mindig forgatta a fejemben a képeket. AZT a bizonyos képet. Fekete haj, gyönyörű szemek, én meg… rohadtul nem akartam ezt látni!

- A kurva életbe milyen ribanc vagy te!? – beszéltem eltorzult hanggal lassan fordítva lefelé a fejemet. – Még a munkádat sem vagy képes elvégezni! – emelkedtem fel és elkapva a csaj karját hátrarántottam. Nem volt jó ötlet, de leszarom. – A kurva anyád és még harapsz is!? – adtam neki egy maflást, de keményet, hogy a távoli szekrényen koppant a feje. – Na takarodjál innen kifelé! – ugrottam fel az ajtó felé mutatva – MOST! AZONNAL! – üvöltöttem rá erélyesen, mire az vinnyogva kitakarodott a szobából. – Vidd a rohadt… - kaptam fel a cuccot és utánahajítottam az ajtón – gönceidet is! – és hangosan vágtam be a háta mögött. Hogy féltem e hogy lenyúl valamit? Kicsit sem. Jól tudta mindegyik, ha valami eltűnik, megtalálom és megölöm!

- Akkor lássuk, te mire vagy képes! – fordultam oda a fal mellett kucorgó, kis híján már könnyeket eresztő lányhoz. – El ne bőgd magad, mert mehetsz a másik után! – néztem erőteljesen a szemeibe. – Kurva vagy, vagy nem? Akkor viselkedj is úgy! Nem bánod meg. – szívtam erőteljeset a cigibe és elnyomtam a csikket a falon.

- Térdelj… - szólítottam fel kifújva a füst maradékát, és úgy látszik értett ám a szóból, vagy csak a pénz utáni mocskos vágy kerekedett el felette, de éreztem ahogy lecsúszik a falra tapadó karjaim között, és én nagy fújtatással behunytam a szemeimet. SIKER! Ez a rüfke már ügyesebb volt, már nem az a fekete hajzuhatag feszített a szemeim előtt, hanem maguk a csillagok! Menni fog ez. – vigyorodtam el, ahogy éreztem az ereimben szétterjedő érzést, na meg a drogot, és nagyot sóhajtva adtam át magam a hívogató mélységnek.

Nem tudom mikor jött el az a pillanat, mikor értelmet nyert minden. Egyszer csak magába rántott a vágy, elkaptam a csaj karját, és felrántva vágtam hassal a falnak magam előtt. AKAROM! – ez a szó szajkózott elnyúlva és hullámozva, kergetve a fejemben, és ha én valamit akarok, akkor azt akarom! Nem néztem, hogy mi fáj neki vagy mi nem. Egy kurváról beszélünk, nem igaz? Csak őrült erővel estem neki, hágva, egyenesen fel a falra, egészen addig a pillanatig, amikor éreztem, hogy szétnyílik a tér a lábaim előtt, és én darabokra szakadva belerobbanok.

Conor szobája