Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Szex, drog, pia, és rock and roll... egy kis mágiával fűszerezve...
Welcome
Üdvözöllek Chance Harborban! A helyen, ahol talán még a legrosszabb rémálmaid is teljesülhetnek egy szempillantás alatt... Egy Washingtoni, kissé borús időjárású kikötővárosban jársz. Csendes és unalmas, mindenki ismer mindenkit, ahogy az megszokott az ilyen helyeken. Csakhogy a városka lakói között élnek boszorkányok, voodoo-szakértők, démonok által megszállt szerencsétlen fiatalok, szellemek vagy boszorkányvadászok. Azonban a sötét oldalhoz nem csak a természetfeletti tartozik barátom, hanem a való élet is: lebujok, drogtúladagolás, paranoia, másság, kitaszítottság, horrorfilmekbe illő tragédiák... Pont amiket elkerülni jönnél egy ilyen helyre. Megnyugvásra itt nem lelsz... Hiszel Istenben? Lehet, hogy itt még Ő sem segít rajtad! *Az oldalon egyesek számára felkavaró játékok is olvashatóak. Az adminok ezért nem vonhatóak felelősségre, a játéktéren a felhasználók szabad kezet kapnak játékaikhoz.
A mai naptól fogva egy karakternek 2 db aktív játéka lehet. NEM kötelező, ezt azért aktiváltuk, mert nincs is rosszabb, mint heteket, ne adj isten hónapokat várni egy válaszra...
Effy
2013. 01. 27.
Néhány felhasználó a mai naptól fogva inaktív lett, amit a legutolsó bejelentkezés alapján tettem. Aki újra aktívvá szeretne válni, keressen fel! :)
Effy
2013. 01. 27.
HELLÓ!Az oldal egységesítése céljából, a legtöbb avatar képet a 320*200-as szabványméretre állítottuk.Szépen kérünk Mindenkit, hogy a jövőben, minden avatar cserénél vegye figyelembe az új szempontot és alkalmazkodjon a kívánt mérethez. Ha bárkinek segítségre van szüksége, keresés.. vágás.. szívesen, pm-ben elérhetőek vagyunk. Köszönet! Adminok
2013. 01. 26.
Sziasztok fórumozók! Új csoportok és új színek kerültek és dolgok az oldalra, nézzétek meg és jelezzetek, hogy tetszik-e avagy sem. ;)
Hozzászólások száma : 17 Join date : 2012. Jul. 22. Tartózkodási hely : Chance harbor
Tárgy: David Velasquez Szomb. Aug. 04, 2012 12:03 am
~ David Velasquez ~
❝Ha sokáig játszol, vajon melyik lesz önmagad...?❞
Születési hely, idő:San Francisco; USA; 1984. október 1. | Kor:28 év (napok kérdése) | Becenév:Barátoknak Dave, de nemigen akad
Különleges ismertetőjegy:Többnyire zord, sokat eláruló tekintet, de nem visszataszító, mint inkább csak nyomot hagyott a múlt az arcberendezésen. Egyébként kimért, komoly mozdulatok, többnyire szigorú testtartás, kihúzott vállak, mindig készen áll a hirtelen támadásra, veszélyre. Szinte soha nem veszíti el a fejét. Kivéve AZ az egy alkalom. De akkor NAGYON! Ja! És tetoválások a jobb és bal felkaron, illetve egy mély sebhely az alhasa jobb oldalán.) Szexuális beállítottság:Heteroszexuális (kizárólag!)
Család: David Velasquez | 42 † | Gyerekként felnézett az apjára és imádta őt. Ezért is lépett a nyomdokaiba. Tűzpárbajban vesztette életét egy rajtaütés során. Marie Velasquez | 41 † |Az apja halála után néhány évvel, egy éjjel nemi erőszak áldozatául esett. David minden követ megmozgatott, egyszerűen mégsem találták a bűnösöket. Alig néhány hónapra rá végleg legyűrte a depresszió és önkezével vetett véget az életének. David máig hordozza magában a tudatot, hogy ő volt a felelős(!) és amiért nem vette időben észre, hogy gyógykezelés szükséges. Egyéb kapcsolatok:Nem jellemző semmiféle kapcsolat, csak a 'muszájból' kötött üzletek.
Jellemzés, személyiség:Kedves, bizalmas és bizakodó... volt mindig, de aztán tönkretették a beépített időszakban átélt tettek és emlékek. Persze erre az anyja halála is rátett egy lapáttal. Utána már nem létezett más, csak a munka. Nem volt senki az életében, csak a tények, hogy minél több szemétládát dugjon a rácsok mögé, vagy lásson a föld alatt, szinte akármilyen eszközzel. Nem, nem volt tisztességtelen. Az apjától tanult főbb erényeit mindig megőrizte, kivéve az elégtétel, mélyen, amikor 'maffiózóként' vagy éppen a fegyvercsempészetben minden lelkiismeretfurdalás nélkül repíthetett golyót egy erőszaktevő, vagy egy többszörös gyilkos fejébe. Ez volt az egyetlen amiért képes volt végigcsinálni a kemény éveket, mint John Fox... vagy Mike Smith... egyes alkalmakkor Jasper Creschwood... Hosszú volt. Vagy csak túl hosszúnak tűnt, mégis, már egész fiatalon a lehető legtökéletesebb nyomozó vált belőle. Egészen addig a napig. Addig mindenki azt hitte, hogy David megingathatatlan és mindent kibír.
Like: Nyugalom Tisztesség Csend és béke Inni, néha elengedni magad és mértéktelenül(!) (csak ha lehet) Szembesülni a kitartó munka eredményével, amikor kattan a bilincs, zárul a rács Visszagondolni az apjával történt birkózásokra és amikor gyerekként a sapkájában bohóckodott Az anyja még régi, boldog mosolyának emléke, amikor az apja hazaért Csak bevágódni a kocsiba, menni, kiszellőztetni a fejed, úgy érzeni szabad vagy... Még akkor is ha ez nem igaz. Úgy érezni élsz, amikor tudod, belül halott vagy...
Dislike: Megtalálni az anyád, felvágott erekkel, vérbe fagyva Az érzés, ami ezek után széttép, hogy MIT tehettél volna, és miért nem tetted meg!? Az erőszaktevőket!!! A bűnözőket! Az érzéseket.. (amik eddig csak rosszat hoztak) Feladni önmagad, hogy egy időre valaki más legyél (de szükséges rossz) A képmutatás, a megjátszás, ami néha része az életednek A munkád??? ( a történtek után ezzel még nincs tisztában, hogy áll vele a jövőre nézve)
The story of my life...
Izzadságban tocsogva ébredtem. Nem. Hazudok. Úgy ugrottam fel az ágyban mint régen, amikor ránktörtek a zsaruk. Igen, akkor így hívtam őket. Magamat. Mert akkor… valaki más voltam. Egy aljas mocskos féreg…
Most viszont más játszott szerepet az álmaimban. Egészen más, mint ami már majd 8 éve, kiűzhetetlenül vert éket a fejembe. Anyám vérbe fagyott, földön elterült képe, és én… ahogy hosszú percekig mozdulni se tudok. Aztán az egész váltott. Valahogy elveszett a múlt emléke és már csak én voltam ott. És az a… tetem ott előttem. A koponya csak tocsogott, már nem is volt nevezhető koponyának, nemhogy embernek és én csak ütöttem, és ütöttem, és ütöttem, mintha rajta akarnék bosszút állni mindenért. És így volt. Rajta akartam. Mert megérdemelte! Az a mocsok, szemét, rohadék állat! – sóhajtottam nagyot visszatérve az életbe és tenyeremmel végigdörzsöltem az arcomat. Hogy jobb lesz? Nem hittem. Soha nem lesz jobb. Mindig itt marad ez a kép a fejemben, és az az érzés, amit akkor életemben először éreztem. Elvesztettem a fejem. Nem tudom mi lett volna, ha… ha valaki más van ott. Ha nem az a szemét. És nem vagy nyolcan vannak akik végül leszednek róla, hiába van hogy vérzem, végigcsorog a hasfalamon egyszerűen nem érzem. Semmit sem éreztem. Egyszerűen csak… gyűlöletet. Gyűlöletet minden ellen! A világ ellen… az élet ellen.. de főként az összes ilyen mocskos szemét, szarrágó tetves mocsadék ellen, akit a Föld a hátán hordoz, és engedi, hogy megszülessen! Hát hová lesz ez az élet? Mi lesz így belőle!? Hogy engedheti ezt?! – éreztem, ahogy kis híján végigfutnak az arcomon a keserű könnyek, de nem! Nem játszom ezt többet, ezért még időben egy nagy sóhajjal visszatoloncoltam. Hirtelen rúgtam ki a lábaimat az ágyból és támasztottam le a padlóra. Egy cigi… Mindenképpen kell most egy cigi, hogy koncentrálni tudjak. Nem voltam láncdohányos. Sőt! Soha nem is szerettem, de a mi köreinkben…. vagyis… azokban a körökben ahol mozogtam egyszerűen kellett. Akkor szoktam rá. Nagyjából. Néha.
Most is jól esett a régi megszokott, ahogy a csendben gomolygó füst tör utat a fejem felett. Jót tett. Azt hiszem jót tett. Hogy gondolkodni tudjak. Végig. Ezt az egészet…
Alig egy éve volt. Körülbelül egy éve. Mikor az utolsó munkával végeztem, mindenki odakerült ahová való, a hűvösre és én meglátogattam a nénikémet. Akkor derült ki minden. Vagy legalábbis először csak fetűnt, hogy gyerek túúúl visszahúzódó. Soha nem értettem a gyerekekhez, honnan is értettem volna, de egyvalamihez annál jobban. A félelemhez! És Anne egész biztos voltam benne, hogy valamitől retteg. Mivel egy szót sem tudtam kihúzni belőle, hisz alig ismer, már vagy 2 éve nem látta a bácsikáját, ezért Julie-hoz fordultam. Azt se tudta miről beszélek. Azt mondta… semmi gond nincs vele, minden rendben, Anne rendesen jár iskolába, kórusba, zongorára, itthon tökéletes gyerek, tanul, nem hisztizik, nem hangoskodik… Kívánni se lehetne tökéletesebbet. Viszont én láttam. Valamit… Mindent! Mivel nem hagytam annyiban a dolgot, utánanéztem. Fény is derült a dologra. A zongoratanár. A szemétláda tagadta, de több tanítványt is felkerestem, ugyanezek a jelek. Mégsem tudtam rábizonyítani semmit sem. Csak közvetett bizonyítékok, félremagyarázható tanúvallomások, amit a pénzes ügyvédek, félre is magyaráztak teljesen. De én tudtam, hogy bűnös! Már a szemeiből láttam! Ismertem! A mocskos fajtáját, a rohadék tetves népség, önelégült vigyorát, amikor mások nem figyelnek. TUDTAM, hogy ő a bűnös, a vádak mégis ejtettek. Tudtam, hogy nem hagyom annyiban! Ha kell az egész életemet felteszem csak többet ne mehessen gyerekek közelébe ez az aljadék, mégis ő volt aki megelőzött. Csak néhány pillanat volt. Nem több. Amig kettesben maradtam vele. Kinn a folyosón. Újra ott volt AZ a vigyor! Az a tipikus.. "Győztem!" arckifejezés, és nem is átallott megosztani velem néhány részletet.
- Hogy ez az Anne milyen egy kedves teremtés…- vigyorgott alattomosan - És milyen… finom a húsikája… milyen ééédes, amikor megkóstolom.. És amikor menekülne de tudja az anyja vesztére tenné... – tartotta a szemével talán néhány gyorsan telő másodpercig is a szemeimet, és ekkor változott meg minden. Innen már semmire nem emlékszem, csak hogy tocsogok a vérben, egy része az enyém és valami forrót ütök és pépeset, a csontdarabok felsértik a kezemet, de nem fáj, egyáltalán nem, egyszerűen csak… meg kell fizetnie!!!
Nyolc embernek sikerült lerángatnia róla. Arról a… valamiről, ami ott feküdt véresen. Már nem élt. Már rég nem. Egy kés a kezében… már ha kéznek egyáltalán nevezhető, amiről nem is tudom honnan szerezte, hisz alig pár perce mondták ki a felmentő ítéletet. Véreztem. Én is véreztem, a hasfalam, egyetlen, közepesen mély, szúrt seb, talán önvédelem, de meg se éreztem. Aztán bilincsek. A kórházban. Pszichológusok tömkellege, a jelvényem, a fegyver már rég nem volt nálam, és egy végzés. Vagy megyek a sittre azok közé akiket én juttattam oda, vagy alávetem magam egy több hónapos kényszergyógykezelésnek. Választottam. Azt mondták a sok, hosszú borzalom tett tönkre, én meg nem hittem nekik. Fogalmam sincsen. Gyógyszerek… egész erősek, aztán a színészet, rendben vagyok. Tökéletesen rendben, már semmi bajom sincsen. Színészet… Már volt gyakorlatom benne. Hosszú gyakorlat. Évekbe telt gyakorlat.
És hogy most mit keresek itt? – nyomtam el az ágy melletti hamutartóban a csikket. Tiszta volt a motel, mondhatni a legtisztább, mint amikben ezelőtt bármikor jártam. – Fogalmam sincs. Egyszerűen csak… megyek. Előre. Keresem a válaszokat. Vagy a kérdéseket? Nem számít. Egy szemétládával kevesebb. Ezt már biztosan tudom. És ez örömmel töltött el.
Hozzászólások száma : 307 Join date : 2012. Jul. 14. Tartózkodási hely : Chance Harbor
Tárgy: Re: David Velasquez Kedd Aug. 07, 2012 7:22 pm
Mr. Igazság! HŰ meg HA! Nagyjából ennyi, ami először eszembe jutott és nem vulgáris. Te aztán nem vagy semmi, David! Miket takar a macsó tekintet... De jó látni, hogy vannak még ilyen elhivatott emberek ebben a mocsok világban, még ha már nem is vagy szolgálatban. Remélem az életed kicsit nyugisabb periódusa fog most következni, bár... kitudja. Csak ügyesen!