Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Szex, drog, pia, és rock and roll... egy kis mágiával fűszerezve...
Welcome
Üdvözöllek Chance Harborban! A helyen, ahol talán még a legrosszabb rémálmaid is teljesülhetnek egy szempillantás alatt... Egy Washingtoni, kissé borús időjárású kikötővárosban jársz. Csendes és unalmas, mindenki ismer mindenkit, ahogy az megszokott az ilyen helyeken. Csakhogy a városka lakói között élnek boszorkányok, voodoo-szakértők, démonok által megszállt szerencsétlen fiatalok, szellemek vagy boszorkányvadászok. Azonban a sötét oldalhoz nem csak a természetfeletti tartozik barátom, hanem a való élet is: lebujok, drogtúladagolás, paranoia, másság, kitaszítottság, horrorfilmekbe illő tragédiák... Pont amiket elkerülni jönnél egy ilyen helyre. Megnyugvásra itt nem lelsz... Hiszel Istenben? Lehet, hogy itt még Ő sem segít rajtad! *Az oldalon egyesek számára felkavaró játékok is olvashatóak. Az adminok ezért nem vonhatóak felelősségre, a játéktéren a felhasználók szabad kezet kapnak játékaikhoz.
A mai naptól fogva egy karakternek 2 db aktív játéka lehet. NEM kötelező, ezt azért aktiváltuk, mert nincs is rosszabb, mint heteket, ne adj isten hónapokat várni egy válaszra...
Effy
2013. 01. 27.
Néhány felhasználó a mai naptól fogva inaktív lett, amit a legutolsó bejelentkezés alapján tettem. Aki újra aktívvá szeretne válni, keressen fel! :)
Effy
2013. 01. 27.
HELLÓ!Az oldal egységesítése céljából, a legtöbb avatar képet a 320*200-as szabványméretre állítottuk.Szépen kérünk Mindenkit, hogy a jövőben, minden avatar cserénél vegye figyelembe az új szempontot és alkalmazkodjon a kívánt mérethez. Ha bárkinek segítségre van szüksége, keresés.. vágás.. szívesen, pm-ben elérhetőek vagyunk. Köszönet! Adminok
2013. 01. 26.
Sziasztok fórumozók! Új csoportok és új színek kerültek és dolgok az oldalra, nézzétek meg és jelezzetek, hogy tetszik-e avagy sem. ;)
❝Nem törik meg a hangod. A könnyek nem hullanak. De ez nem változtat a tényen, hogy sírsz.❞
Születési hely, idő:Bradford, 1993. Február 13. | Kor:19 | Becenév:Leon
Különleges ismertetőjegy:
Ha emberek közé megy, az aktuális időjárástól függetlenül hosszú ujjú felsőben van. Ha valamilyen okból mégsem, akkor csuklószorítót visel mind a két kezén.
Szexuális beállítottság:Homoszexuális
Család:
Név: Scott West | Kor: 46 | Kapcsolat: Soha nem volt igazán jó apa. Minden idejét lefoglalja a kutatói munka. Néha napokig nem is megy haza. Túlóra. Legalábbis ezt mondja.
Név: Ada Johnson| Kor: 42| Kapcsolat: Mindig is egy tökéletes családra vágyott. Mindent megtett ezért és még most is kétségbeesetten próbálja fenntartani a látszatot.
Név: Martin West| Kor: 6| Kapcsolat: Az egyetlen a családban, aki nem ítélkezik. Talán azért, mert még nem érti igazán a különbséget a „normális” és a „beteges” között.
Egyéb kapcsolatok:
Név: Christopher Fulton| Kor: 20| Kapcsolat: A Legelső. Aki előtt igazán önmaga lehetett. A Menny és a Pokol határa. A Menny, mert vele úgy érezte, végre él. És a Pokol, mert ekkor értette meg a sok apró jelet, aminek addig nem volt különösebb jelentősége.
Jellemzés, személyiség:
Próbál beilleszkedni és normálisnak látszani. Régebben sokat mosolygott, szeretett társaságba járni. Élte a tizenévesek, bulizós, balhés életét. De mára minden más lett körülötte és ő is változott. Ma már nincs olyan perce, amikor ne rettegne attól, hogy valaki utána szól… hogy a helyzet rosszabbra fordul… Minden izma megfeszül, ha csak valaki felnevet a közelében. Mindig azt képzeli, hogy tudják a titkát és rajta nevetnek. Elítélik. Undorodnak tőle... ahogy a szülei teszik.
Like: Az öccse Magány Magas helyek Eső A fürdőszobán lévő zár
Dislike: Prédikációk Kórház Családi étkezések Az apja átlátszó hazugságai Az anyja képmutatása
The story of my life...
Újra megtettem. Már ki sem nyitottam a szemem, de ebben az egyben biztos voltam. Éreztem. Ha az ember hosszú-hosszú napokat tölt kórházban, nem egyhamar felejti el az ott terjengő fertőtlenítő szagát. Újra megtettem. Igen. Nem is tudom, ez már hányadik alkalom volt… De megint nem sikerült. Nem tudtam, hogy örülök-e ennek. Abban viszont biztos voltam, hogy nem maradok itt sokáig. Hazudni fogok. Meg fogok mindent tenni, hogy azt higgyék, jól vagyok, megszabaduljak a gyógyszerektől és kijussak innen. Talán azért, hogy újra megpróbáljam. Talán azért, hogy túléljek… Hallottam, hogy kint süvít a szél. Valahol, pár szobával arrébb hangos csattanással csukódott az egyik ablak. Vagy talán ajtó? Nem számít. Lassan rászántam magam, hogy kinyissam a szemem és szembenézzek a valósággal. Az első pillanatban elvakított a világosság. Bárhol is voltam éppen, ilyen szobát még soha nem kaptam. Túl… tiszta… és világos. Mégis az egész úgy visszataszító és romboló, ahogy van. Bármit tehetnek, hozhatnak virágot, akár még képeket is tehetnek a falra, ez akkor is csak a sikertelenség egyik vége. Egy ócska kórterem egy kisvárosi kórházban, ahol minden orvos és nővér azt hiszi, hogy megválthatja a világot. Baromság! Nem fognak világot váltani! Embereket mentenek. Hú de dicséretes tett! Érdekel is engem?! Csak hagyjanak békén… élni vagy meghalni, ha éppen úgy akarom. Percek teltek el. Tudom, mert a szemem már megszokta a fényt. Mégis csak a plafont néztem. Nem kellett elfordítanom a fejem, sem felemelnem a kezeimet, hogy tudjam, vastagon be van kötözve mind a két csuklóm. Éreztem a durva anyag érintését a sebhelyes bőrömön. Éreztem a tompa lüktetést a kötés alatt. Mégis az következő pillanatban az egyik kezem a másikra tettem. Először csak a könyökömhöz és úgy simítottam végig a karomon egészen a csuklómig. Ott volt. A vastag, fehér kötés. Legalábbis biztos voltam benne, hogy fehér. Ahhoz túl vastag volt, hogy egykönnyen átüssön rajta a vér…
William Turner
Admin
Hozzászólások száma : 571 Join date : 2012. Jul. 14. Tartózkodási hely : Chance Harbor
Tárgy: Re: Leonard West Hétf. Szept. 24, 2012 12:06 pm
Mr. Elkeseredett! Nem biztos, hogy mindig az a megoldás ami a könnyebb. Lehet hogy sokszor érdemesebb küzdeni, kitartani és egyre csak forszírozva a szemed előtt tartani a célt. Persze van, hogy úgy érzed ez már nem megy. AKKOR kell kinyújtani a kezed és várni, hogy jöjjön a segítség!
Remélem sikerül beilleszkedned a városunkba, azt meg pláne, hogy ha lesz is több próbálkozás, egyik sem lesz sikerteljes. Bocs, tudod a vér nem válik vízzé!