Megforgattam a szemeimet. A család a mindenem, mindig is ezt tanították nekem, de ő... mint mindig, most is a legrosszabbkor jött. Fogadok van rá valami... detektora, hogy mikor tegyen keresztbe! Emlékeztem még a múltra! Nem is egy... két.. vagy három alkalom! De ahol Constance megjelent ott szem nem maradt szárazon!

- Ne hívj.. édesnek! - fintorogtam megnyomva a szót. Rühelltem! Azt a mézesmázos beszédet... Azt ahogy folyton behízelgi magát a kezeimbe... És azt, ahogy... - Miért nem lepődöm én meg ezen...!? - sóhajtottam nagyot, ahogy csak egy percre, egy rövid pillanatra lehunytam a szemeimet. Egyetlen porcikámra sem kívántam. Ezt az aljas némbert, mert még ha Constance az unokatestvérem is, ő volt mindig a család fekete báránya.

- Megyek... - mondtam ki aztán magam se tudom miért, de egyetlen további szó nélkül fogtam magam és elnyomtam a telefont. Nem voltam a többire. Nem voltam kíváncsi RÁ! Egyáltalán nem. Lee meg... - néztem fel az előttem tornyosuló ház díszes függönyös ablakaira - Nem szalad el. - jutottam a végkövetkeztetésre, eldöntve fejben, hogy előbb rendezem ezt a szipirtyót, útjára engedem, és utána újra felkeresem ezt a házat. Na persze különben is.. ha kicsit feltúrom Lee holmijait hátha találok valami információt a nőről.

Azonnal kaptam is a telefonom, tárcsáztam egy helyi taxicéget és visszavitetve magam vissza az autómért az étteremhez, bepattantam és elautókáztam a rendőrségre. Bár már túl lennék rajta...

(rendőrség)

Egész végig nem beszélt. Pedig jobban örültem volna, ha egy olyan igazi, szószátyár kis fruska akinek be nem áll a szája én meg elcsippentek itt-ott némi információt. Mégis csöndben volt. Mire viszont én találtam volna ki valamit már taposott is a fékbe úgy, hogy kis híján lefejeltem az ablakot. Pancser! Ha a sofőröm lenne, már rég leüvöltöttem volna a fejét érte. Most is nehéz volt visszafognom magam.
Aztán viszont újra felém nézett, amíg én tüzetesen próbáltam megvizsgálni a házat. Rendben, egy nyom. Ha Lee kis kurvája itt lakik, belőle biztosan majd többet kihúzok. Ez a szőke azt mondja nincs túl jóban Lee-vel - ugyan miért is lenne - hát akkor meg hadd menjen. Vele majd később foglalkozunk.
Akkor fordítottam csak felé a fejemet amikor újra a hangját hallottam a fülemben.

- Rendben. Nem fogom. Cassie... - szólaltam meg először számra véve azt a nevet amit a benzinkúton olvastam. Bolond kis szuka, de ez az én szerencsém. Aki benn hagyja a táskáját a kocsiban amíg tankol.. benn az összes irattal... na az rajta veszthet. Most már legalább azt is tudom, hol lakik. - Hát akkor... - emeltem fel a két kezem az ölemből, majd lassan estek vissza. Megköszönni? Nem volt szokásom. De Lee-nek viszont biztosan.

- Kösz! - fordultam vissza már csak kintről, hogy az ablaknak támaszkodva beszóljak. Tudom hol laksz kis csitri... - a legszívesebben kimondtam volna. Mégis csak a fejemben hangzott el. Odakinn.. csak egy mosoly, aztán ő fintorogva elhúzott.

Szemrevételeztem a házat. Semmi különös, csönd, na meg a házszámot is bőven bevéstem a fejembe. Az ujjam már a csengő gombján volt, amikor csörgött a telefonom.

- Hogy szakadnál meg.... - motyogtam azzal hátrébb lépve felvettem.

- Igen? - tettem fel a kérdést mérgesen, még annyira sem méltatva az illetőt, hogy előre megnézzem ki az. Azután viszont a leggyűlöltebb ismerős hang válaszolt. - Constance... Mit akarsz!? - vágtam vissza hasonlóképp gúnyosan - Most nincs időm az őrült játékaidra! - világosítottam fel, de ahogy tovább folytatta még a hideg is végigszaladt a hátamon - Csak azt ne mondd hogy utánam jöttél!!? - vágtam bele összehúzott szemekkel, nagy munka árán lévén csak képes visszafogni a hangomat.

{Telefonbesz. Constance Atina Watson; Rendőrség}

/ Közhelyek - Occidental Restaurant /

Hogy én mennyire nem akartam ezt az egészet! - átkozódtam magamba. Ez az, amire rohadtul nem volt szükségem. Nem voltam túl jóba Faye-el, most meg ki tudja, Lee-vel hogy váltak el? Oh, miért is tudnék róla? Faye nem mond el semmit, nem azért, mintha amúgy közöm is lett volna hozzá. De egy kiba*ott körbe tartozunk, és mindenkivel sikerült összebarátkoznom, csak vele nem. Fene érti már ezt! De nem hiszem, hogy ezzel javítanék a helyzetemen....

Lee-vel nem is nagyon beszélgettünk út közben. Mert amúgy, nem is ismerem Őt. Csak sofőr vagyok, nem? És annyira nem is érdekelt, ki is - mi is Lee. Elhozom, mert jófej vagyok, továbbá nem is érdekel. Meg is érkeztünk Faye házához...
- Egy szót ne merj szólni, hogy én hoztalak ide! - álltam meg a ház előtt.