/Kávézó/
Amikor beértem, egyből ledobáltam magamról a munkában használt ruhámat, majd a sporttáskámhoz nyúlva tiszta alsóneműt és egy piszomát vettem ki magamnak. Tényleg nincs sok cuccom, de az bőven elég, így elindultam a fürdő felé, és gyorsan letusoltam, majd elintézve az egyéb teendőimet gyorsan a vendégszoba felé sétáltam. Tényleg meg van csinálva az ágy, és át is van festve, ami kifejezetten szépnek láttatja vissza a szobát.
A következő stádiumban kipakoltam a csekély mennyiségű ruhámat, majd az egyéb, törhető és nem törhető díszeimet, így lassan kezdett lakott-formát kapni a helyem. Tényleg nem rossz, gondoltam, miközben becsukva magam mögött az ajtót, kiléptem a nappaliba.
/Nappali/

( Folyt az előző oldalról )

Még mindig mosolyogtam magamban, ahogy a lépcsőkön felértem. Tetszett ez a lány. Túlságosan is tetszett, de ugye... szóval voltak már így páran, mégis örülök, hogy vele lakom egy fedél alatt, nem holmi folyton hárpiáskodó, kikent-kifent szipirtyóval. Igen, volt már szerencsém ilyenekhez is, ééés bevallom férfiasan olyan is volt, akivel el is szórakozgattam, hisz ha egy nő akar valamit... - ráztam meg újabb vigyorral a fejem, de aztán igyekeztem a feladatomra koncentrálni. Igyekeznem kell, ha azt akarom, hogy estére lakható legyen.

Nem is húztam az időt, egy szemvillanás alatt pattantam be a kocsiba, vettem valami festéket, és magam sem tudom hogy sikerült, de még jóval zárás előtt el is készültem. Persze mázli, hogy meleg volt odakinn, az ablakok nyitva, a fal rendesen szárad... és azt hiszem estére már vissza is lehet húzni a bútorokat, és sikerült is lakhatóvá tennem. Ekkor ugrott be az ágy. Nem túl kényelmes deee... - ütött szöget valami a fejembe és felhívtam az egyik régebbi barátomat. Régebbi.. vicces szó, hisz alig vagyok itt vagy fél éve, de azért mondhatom egy kávézó üzemeltetésével, könnyen alakulnak a kapcsolatok. Egyszer besegítettem, afféle lakásfelújítás címén, és azóta ő jön nekem egy szívességgel. Hát most itt a törlesztés ideje...

- Szia Stef! - vigyorogtam bele a telefonba amikor felvette - Mondd, jól emlékszem hogy múltkor mondtál valami alig használt matracot? Benn a garázsodban. Igen. Szóval áll még a dolog? Remek! - vigyorogtam fel. - Akkor mi lenne ha most átugranék érte? Igen, most. Rendben? Rendben. - nyugtáztam le ennyivel, csak visszafogottan örülve magamnak amiért eszembe jutott ez a remek ötlet.

Este volt. Még nem annyira este, de zárórához közeli pillanat. A matrac a folyosó sarkában árválkodott, teljesen a falnak támasztva és biztos voltam benne, hogy talán már csak egy fél.. vagy egy óra, és minden mehet vissza a helyére. Remek! - örültem megint magamnak, mint mindig amikor jó munkát végeztem, és bedobva egy fagyasztott pizzát a sütőbe, a két felet a tányérra dobva indultam vissza újra a kávézóba. Most meglátjuk mi történt odalenn. Vagy teljes káosz... vagy ez a lány egy zseni és egy angyal, egy személyben.

(Kávézó )