Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Szex, drog, pia, és rock and roll... egy kis mágiával fűszerezve...
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Welcome
Üdvözöllek Chance Harborban! A helyen, ahol talán még a legrosszabb rémálmaid is teljesülhetnek egy szempillantás alatt... Egy Washingtoni, kissé borús időjárású kikötővárosban jársz. Csendes és unalmas, mindenki ismer mindenkit, ahogy az megszokott az ilyen helyeken. Csakhogy a városka lakói között élnek boszorkányok, voodoo-szakértők, démonok által megszállt szerencsétlen fiatalok, szellemek vagy boszorkányvadászok. Azonban a sötét oldalhoz nem csak a természetfeletti tartozik barátom, hanem a való élet is: lebujok, drogtúladagolás, paranoia, másság, kitaszítottság, horrorfilmekbe illő tragédiák... Pont amiket elkerülni jönnél egy ilyen helyre. Megnyugvásra itt nem lelsz... Hiszel Istenben? Lehet, hogy itt még Ő sem segít rajtad! *Az oldalon egyesek számára felkavaró játékok is olvashatóak. Az adminok ezért nem vonhatóak felelősségre, a játéktéren a felhasználók szabad kezet kapnak játékaikhoz.
News
2015. 11. 08.
Éledezzünk! ►►► KLIKK
Effy


2013. 07. 01.
A mai naptól fogva egy karakternek 2 db aktív játéka lehet. NEM kötelező, ezt azért aktiváltuk, mert nincs is rosszabb, mint heteket, ne adj isten hónapokat várni egy válaszra...
Effy


2013. 01. 27.
Néhány felhasználó a mai naptól fogva inaktív lett, amit a legutolsó bejelentkezés alapján tettem. Aki újra aktívvá szeretne válni, keressen fel! :)
Effy


2013. 01. 27.
HELLÓ!Az oldal egységesítése céljából, a legtöbb avatar képet a 320*200-as szabványméretre állítottuk.Szépen kérünk Mindenkit, hogy a jövőben, minden avatar cserénél vegye figyelembe az új szempontot és alkalmazkodjon a kívánt mérethez. Ha bárkinek segítségre van szüksége, keresés.. vágás.. szívesen, pm-ben elérhetőek vagyunk. Köszönet! Adminok


2013. 01. 26.
Sziasztok fórumozók! Új csoportok és új színek kerültek és dolgok az oldalra, nézzétek meg és jelezzetek, hogy tetszik-e avagy sem. ;)
Staff

William Turner

ET PM

Multik:
Conor C. Jensen
Graham G. Willson


Effy Jensen

ET PM

Multik:
Diane Meade


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (12 fő) Kedd Júl. 02, 2013 8:07 pm-kor volt itt.
Chat box
Legutóbbi témák
» Activity Check
Raguel lakás I_icon_minitimeCsüt. Dec. 17, 2015 7:35 pm by Opal Lin

» Konyha
Raguel lakás I_icon_minitimePént. Nov. 20, 2015 5:39 pm by Diana Meade

» A ház konyhája
Raguel lakás I_icon_minitimeSzomb. Nov. 07, 2015 3:08 pm by Elizabeth Jensen

» A part...
Raguel lakás I_icon_minitimeSzomb. Okt. 24, 2015 3:43 pm by Summer Cataleno

» Avarian Világa FRPG
Raguel lakás I_icon_minitimeHétf. Okt. 07, 2013 2:13 pm by Vendég

» Diaries RPG ~ Vámpírnaplók Szerepjáték
Raguel lakás I_icon_minitimeKedd Szept. 10, 2013 7:57 pm by Vendég

» EOF - Empire of Fantasy
Raguel lakás I_icon_minitimePént. Szept. 06, 2013 8:32 pm by Vendég

» Effy szobája
Raguel lakás I_icon_minitimeHétf. Szept. 02, 2013 8:09 pm by William Turner

» My Life Arts (London)
Raguel lakás I_icon_minitimePént. Aug. 30, 2013 2:15 pm by Elizabeth Jensen

Top posters
William Turner
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Summer Cataleno
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Alex Henley
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Opal Lin
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Conor Christian Jensen
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Elizabeth Jensen
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Graham Gray Willson
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Constance Atina Watson
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Callum
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 
Jesabel Gracie Dawson
Raguel lakás EmptyRaguel lakás I_voting_barRaguel lakás I_vote_rcap 

Megosztás
 

 Raguel lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeSzer. Feb. 06, 2013 11:10 pm

Leon elutasította az innivalót, így vállat vontam, és vigyorogva nyugtáztam egy bólintással hogy lefoglalt egy kocsit.
- Nekem mindegy melyiket kapom, úgyis lealázlak - válaszoltam utána, míg elindult vissza, nyilván a szobámba. Én viszont ismét megtaláltam a hűtőt mert én akartam inni, ellenben ahogy kinyitottam, az ásványvíz mögött megláttam valami mást is, volt ott két üveg, közülük az egyik félig már üres volt, de még így is volt azért benne... hmm... whisky... nem egy túl márkás fajta, de tűrhető... az a fajta, amit apám a "nem olyan szívesen látott" vendégeknek töltött régen... és ezek szerint még ma is. Kicsit elgondolkodtam, aztán megragadtam az üveget, és hónom alá csapva magammal vittem azt is, másik kezemben a tányérommal, meg a poharammal. Az még jól jöhet, hátha Leon is akar inni. Nekem jó volt az üveg, de nem tudtam Ő hogy szereti, ha szeret-e egyáltalán ilyet inni.

Mire beléptem a szobába, a játék már megelevenedett a képernyőn, és barátom a földön ült az ágyam előtt.
- Nézd mit találtam - mutattam fel büszkén a whisky-s üveget, közben lábammal tolva be az ajtót, míg nem kattant, becsukódva mögöttem.
- Kérsz? Nem a legjobb fajta, de azért nem rossz, a célnak megfelelő, kis lazulásra - lóbáltam meg kicsit az üveget, ahogy én is helyet foglaltam Leon mellett. - Nah, mit mondasz?
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeKedd Jan. 22, 2013 8:59 am

Már éppen fordultam volna a tányérral a kezemben, hogy végre játszhassunk és kicsit kikapcsoljam az agyam a versengéssel, amikor meghallottam az újabb kérdést. Megtorpantam és újra felé fordultam. Egy röpke pillanatig elgondolkoztam, de közel sem addig, mint a szendvicsnél.
- Egyelőre semmit, kösz - mondtam és már indultam is újra a szoba felé, aztán mégis visszanéztem az ajtóból. - Megyek, összekötöm a gépet, hogy kezdhessünk végre. Enyém a fekete Audi - mosolyodtam el és már el is tűntem a szeme elől.
Viszont a szobába érve már lefagyott a mosoly az arcomról. Hangulatingadozás. Azt hiszem. Teljesen komoran hoztam működésbe a gépet, miközben a szendvics mellettem hevert. Egy perc múlva már felhangzott a tv-ből a felpörgő motor hangja és én újra elmosolyodtam. A kontrollert az ölembe véve, az ágynak döntve a hátam vártam Jeremyre.Végül nagyot haraptam a szendvicsből a nagy verseny előtt, miközben magamban azon drukkoltam, hogy jöjjön minél hamarabb. Csak szerettem volna magam végre teljesen jól érezni és megfeledkezni - legalább pár percre - a kezemen virító kötésekről és mindenről, ami nem normális bennem.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeCsüt. Jan. 10, 2013 12:15 am

Nem is tudom miért, de úgy belebambultam a bámulásába, hogy Leon megfordult, és kereste a szekrényben a kenyeret, aztán mikor meglett, kivette, és... nem tudom, azt hiszem kicsit belefeledkeztem, hogy néztem, ahogy tanácstalanul gondolkodik a kérdésemet követően. Mintha... nem is tudom... mintha nem akaródzna dönteni a kérdésben. Amit igazából nem értettem. Már épp meg akartam kérdezni, hogy talán nem szereti ezeket? Vagy nem is tudom, ez tűnt logikusnak a számomra, de hát még nem láttam olyat hogy valaki ezek közül egyiket se szeresse... Na persze mindig van egy kivétel, vagy egy első személy de hát így sem tudtam, ezen miért kéne vacillálni, nem voltam harapós, ha ilyenről lenne szó, szerintem megmondaná...
- Oké - bólintottam aztán végül, amikor azt mondta jó lesz neki is amit én eszek. Így becsuktam a hűtőt, és elkezdtem kibontani a sonka csomagolását. Mire végeztem, Leon is megjelent mellettem, bár nm is értettem miért kér elnézést, nekem semmi olyan nem tűnt föl amiért kéne, de valahogy nem akaródzott firtatni, hogy nem kell mondania semmi ilyesmit. Úgy éreztem nem lenne jó hánytorgatni a kérdést. Csak némán folytattam, és a kenyeret is kézbe kapva, kezdtük a szendvicskészítést.
- Öööhm... itt van tányér - fordultam át a mellettem lévő mosogatóhoz és a csöpögtetőről elvettem két tányért. Már szárazak voltak, szóval megfeleltek. Az egyiket letettem Leon elé, a másikra meg ráraktam a magam kajáját.
- Inni mit kérsz? - jutott aztán eszembe ez is, és egy másik szekrényhez lépve, és kinyitva ajtaját, előhalásztam két tiszta poharat is, felidézve mi volt a hűtőben. - Víz, üdítő, ásványvíz?
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeSzer. Jan. 09, 2013 4:43 pm

Egy apró, mégis mosolygós bólintással vettem tudomásul, hogy neki sincs ellenére a szendvics. Aztán csak figyeltem a szavait egészen addig, amíg el nem kezdte magyarázni, hogy merre találom a kenyeret. Újabb bólintás benéztem a szekrénybe, amit mondott, de ott nem volt semmi. Nem tudom, honnan szedtem a bátorságot, de kinyitottam a mellette lévőt is. Ott volt, egészen hátul.
- Megvan - jelentettem valamiféle büszkeséggel a hangomban, miközben ki is szedtem a zacskóba csomagolt kenyeret. Még egészen frissnek tűnt. Legalább nem volt kőkemény, ahogy a kezembe fogtam. Ez azért nem egy hátrány.
A következő percben, csak hallgattam, miközben Jer sorolta a választékot. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok enni. Csak... enni. Szendvicset. Otthon is bőven megelégedtem azzal, amit kaptam - ha kaptam -, és nem válogattam. Nem szokásom. Egy fél percig eléggé zavarban voltam és csak néztem a nyitott hűtőre, miközben próbáltam valami válaszfélét kinyögni.
- Teljesen mindegy - kezdtem végül bele egész értelmesen. - Jó lesz az, amilyet te eszel - böktem végül fejemmel azok a hozzávalók felé, amit magának kipakolt.
Aztán rájöttem, hogy nem ártana odamennem mellé a kenyérrel és nem csak szorongatni a zacskót a kezemben.
- Bocs - nyögtem ki és odaléptem hozzá, letéve a pultra a kenyeret. Szinte abban a pillanatban már nyitottam is ki és vettem ki az első szeletet. Nem kellett megszólalnia, és semmiben sem kellett megállapodnunk. Úgy vettem, hogy ketten együtt gyorsan összedobunk párat, és már mehetünk is be a játékhoz, ami mindennél jobban vonzott.
- Tálca? Vagy tányér? - néztem rá oldalra, amikor már kész volt a szendvics mindkettőnk számára.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeKedd Jan. 08, 2013 11:07 am

- Ez mondjuk igaz - bólintottam helyeslőn, mikor Leon a szendvicsezés mellett tette le a voksát. Igaz hogy játék közben is könnyebb azt enni, és nekem se volt vele bajom, szeretem a szendvicset. - Én se ragaszkodok annyira anyám főztjéhez hogy mindenképp azt akarjam. A szendvics nekem is jó - bólogattam miközben visszaraktam a fedőt a kajára, és helyette a hűtőhöz bandukoltam. - Akkor ha így vagyunk, a kenyér a fejed melletti szekrényben kell hogy legyen - biccentettem arrafele, s kinyitva a hűtőt, felmértem mivel is élhetünk most.
Inkább direkt nem tértem ki rá, hogy a magam részéről semmiképpen nem ennék idekint, bármelyik verziót is válasszuk. Akár egy háromfogásos ebédről is szó lehetne, akkor sem. Hisz ha közben hazaérnek, nem is tudom melyik szólna nagyobbat: az, hogy esszük a "királyi páros" étkét, vagy az, hogy itt ülök kettesben egy másik fiúval... Asziszem'... rövid úton tán már szállnék is kifele az ablakon... Nem, nincs az a pénz... és Leont se akarnám soha ilyen veszélybe sodorni, hogy apám esetleg miattam Őt is bánthassa... Ő már így is épp hogy túl sokat bántja önnön magát is, ne adja az ég hogy még miattam is megsérüljön...
Kesernyés elmerengésemből aztán igyekeztem hamar kikandikálni, és inkább visszafordultam Leon felé, a nyitott hűtőajtóból.
- Milyen szendvicset akarsz? Akad itt... sonka, szalámi, párizsi, hozzá paprika, paradicsom esetleg... de ha... édesszájúságra gyúrunk, akad vaj és lekvár is - mértem végig a hűtő belterét, miféle szendvicseket is lehet kihozni a bentlévőségekből. Én a magam részére a sonkát és a paprikát már meg is fogtam és kiraktam a pultra, nekem abból tökéletes lesz, már csak Leonnak kell választani.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeSzomb. Jan. 05, 2013 5:01 pm

Gondolkodás nélkül követtem Jeremyt. Persze nem azért, mert nem mertem volna rábízni magam... bármit is hozott volna, biztos, hogy szívesen ettem volna belőle. Egyszerűen csak úgy gondoltam, ha már itt vagyok, miért ne segítsek neki behordani a kaját? Úgyhogy megyek utána és valahogy akaratlanul is felkészülök arra, hogy bármelyik pillanatban hátraarcot vehet, mert tévedtünk és itthon maradt valaki... akkor pedig futás. Pedig tudom, hogy ez lehetetlen. Nem kockáztatná meg, hogy bárkivel is összefusson. Nem jöttünk volna ki, ha nem lenne abban teljesen biztos, hogy egyedül vagyunk.
Mire erről meggyőztem magam, már ott álltam a konyha közepén még ő valami ehető utána kutatott. Talán egy pillanatra újra elmerültem a gondolataimba, de aztán beszűrődött a hangja a fejembe és egy perc múlva már visszatértem a valóságba.
- Szendvics - vágtam rá gondolkodás nélkül. - Azt egyszerűbb játék közben megenni. Segítek összedobni párat, ha gondolod... Már ha neked is jó lesz... - néztem rá kérdő tekintettel és semmi bajom nem lett volna azzal, ha azt mondja, hogy inkább valami meleget együnk. - Persze felőlem ehetünk kint is, de bent... - intettem a fejemmel a szoba felé. - Csak már nagyon játszanék. Jobban, mint amennyire éhes vagyok - jelenik meg valami mosolyszerűség az arcomon.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeVas. Dec. 23, 2012 11:16 am

Megj: Semmi baj, én is bocs. Smile

Feltűnt, hogy amikor Leon felé fordultam, mintha el lenne... varázsolva, vagy merengve, vagy hogy is nevezzem. És ha nem lettem volna egészen biztos az ellenkezőjében, akkor azt hihettem volna, hogy zavarja hogy ketten maradtunk egy tök üres, bezárt lakásban. De nem. Ez most még egyelőre engem sem zavart, pedig én tudtam magamról hogy ott lenne az az ok... De nem. Most örültem, mert sokkal könnyebb volt, még lélegezni is, úgy hogy nem volt kint senki. Oké, anyám más volt, tőle konkrétan nem féltem, de azt, hogy apám bábja, azt utáltam, és féltem, ha bármi furát látna, szólna az öregnek is... És nem akartam Leont bajba keverni, meg azt se akartam hogy kvázi "miatta" kapjak, mert az rossz érzéseket keltett volna a lényemben, ami elég szar lett volna, hisz Ő az egyetlen barátom.
- Bennem elférne mindkettő, szóval... tiszta a levegő - nyitottam kicsit kijjebb az ajtót, és kidugtam a fejem a folyosóra. De nem, sehol senki, minden oké volt. - Kijössz, vagy rám bízod mit hozok? - néztem vissza Leonra, miközben testem többi része is követte a fejem, és megálltam a nyitott ajtó előtt.
Leon látszólagos indulásra készséggel felállt így elindultam lassan a konyha felé, gondolván hogy akkor követ.
Odakint is minden rendben volt, bár igazam volt, a konyhába érve, látszott hogy elmenetel előtt anyám épp befejezhette a főzést, két fazék volt a gázon, a pultra két tányér volt kikészítve, és még néhány hozzávaló kint volt hagyva ugyancsak a pulton, nyilván azokat már nem volt idő eltenni.
- Csórjunk ebből, vagy szendvicsezzünk? - néztem a vállam felett Leonra, miközben a tűzhelyhez léptem, és az egyik fedőt felemelve az edénybe néztem, abban valami leves volt, a másikban meg... paprikáskrumpli.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeCsüt. Dec. 20, 2012 7:41 pm

Megj.: Bocsi a csúszásért!

Pár másodperc késéssel, de bólintottam a választására. Igazából nem számított, hogy melyikkel játszunk, csak csináljuk! Még talán siettettem is volna, hogyha nem látom, hogy ledermed. Pont úgy, mint lent a ház előtt. Nem tudtam, hogy kellene-e valamit tennem, vagy mondanom, úgyhogy a hallgatás mellett döntöttem, ami jó választásnak bizonyult, mivel a következő pillanatban Jer feláll és az ajtóhoz sétált. Egy aprót bólintottam a mozdulatra, amivel üzente, hogy maradjak nyugton. Ha nem mondja is valószínűleg úgy tettem volna. De azért jó volt tudni, hogy ezt gondolja. Más esetben biztos az agyam lázasan kereste volna a jó megoldást. Hogy nekem mit kellene tennem vagy mondanom, ami könnyíthetett volna a helyzetén. De nagyon úgy tűnt, hogy jó megoldás volt nyugton maradni és csendben figyelni.
Úgy-ahogy be tudtam azonosítani a résnyire nyitott ajtón beszűrődő hangokat. Viszont a legegyértelműbb és a legjobb rész az volt, amikor a bejárati ajtó csapódott és ténylegesen ketten maradtunk az egész lakásban. Talán egy nagyon kicsit nyomasztó volt belegondolni. Kettesben. Régen ez, amikor az egész rémálom elkezdődött, egészen mást jelentett. Amikor Chris-szel voltam, más volt ennek az egy szónak a vonzata... De ugye ez most a jelen volt, ahol csak játszani fogunk és jól érezzük majd magunkat.
Talán túl sokáig merültem bele az emlékeimbe. Nem szabad akaratomból. Azt hiszem, a saját fejem és gondolataim vették fel a versenyt az akaraterőmmel és nem engedtek a jelenbe. De szerencsére Jer beszélni kezdett és máris újra itt voltam. A földön ülve, felé fordulva. Mégis egy gyors és szinte láthatatlan fejrázás következett részemről, hogy minden emlékfoszlányt eloszlassak és képes legyek a feltett kérdésre figyelni.
- Talán... - kezdtem bele, de nem is tudom, miért nem mondtam ki, hogy farkaséhes vagyok. - Csak ha te is eszel vagy iszol - mondtam végül egy bólintás kíséretében és vártam a reakcióját. Ha rábólint és elindul a konyhába, biztos voltam bennem, hogy követni fogom és segítek neki. Ha pedig nem... akkor jöhet a játék.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeHétf. Dec. 17, 2012 4:31 pm

- Jól van, te gyakorlott mester, lehet hogy talán többet gyakoroltál, de én született tehetség vagyok, esélyed sincs - válaszoltam magabiztosan, és bár magamban azért ebben annyira nem voltam biztos, de ez jól esett, és jól is hangzott. Olyan volt vele beszélni mint a régi idők azon részében, mikor még jó volt nekünk. Mindkettőnknek. És most megint itt vagyunk együtt és... lehetünk jól, és ez jó kis... ízt adott a dolognak. Jó érzéssel töltött el.
Néztem hogyan válogatja szét Leon a játékokat, gondoltam azt nézi, Ő mivel is játszana szívesen. Én meg a keze felett áttekintve néztem, hogy mik maradnak a lehetőségek közt. Nem akartam beleszólni, vártam mit hoz ki eredményül. Ám azután maradt végül kettő, amiket felmutatott egyenként nekem, hogy abból már akkor válasszak én. Számat elhúzva, és a hatás kedvéért még az államat is dörzsölgetve néztem a lehetőségeket, és rendkívül elgondolkodott fejet vágtam, míg végül ráböktem a Rally-ra.
- Legyen ez, ha neked jó - mondtam ki hangosan is, és egy széles vigyor kíséretében, elvettem a játék dobozát.
Leont néztem épp, várva a választ vagy rábólintást, de aztán a várakozásomat egy csattanás zavarta meg ami kintről jött, a szobámon túlról. Egy ajtó, gyaníthatóan a bejárati csapódott ki olyan erősen hogy nagy zajjal járt, aztán trappoló léptek hangzottak fel, és nekem volt egy tíz másodpercnyi utam a halál felé a félelemskálán, míg meg nem hallottam amint a léptek megálltak, és nem a szobám felé jöttek tovább. Az ellenkező irányba fordultak el... vagyis gyanítom apám léptei voltak, és a konyhába mehetett. Egy pillantásnyi ideig Leonra néztem, s közben felálltam a földről, intettem neki hogy maradjon csendben, és az ajtóig osontam. Résnyire megnyitottam, így hallgatózva, hogy mi is történik odakint. Apám hangját hallottam és aztán anyámét, nem egészen értettem ki mit beszélnek, de valami elmenetelről, meg fontos ügyről volt szó, említettek valami helyet is, de azt nem ismertem. Aztán apám utasítása hangzott hogy anyám öltözzön, és menjen el vele. Anya pedig szó nélkül engedelmeskedhetett, a kopácsoló lépteiből hallható volt hogy az előszobáig sétál, ott némi szöszmötölés, apám lépései... s utoljára még az ajtó kattanó zárját hallottam, amint bezárták a lakást.
- Elmentek - fordultam vissza ekkor Leonhoz, már lényegesen nyugodtabban. Ez így sokkal jobb is... - Most sem kérsz semmit? Inni valamit?
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeSzomb. Dec. 15, 2012 4:39 pm

Láttam a meglepődést az arcán, de nem jutott eszembe más módszer, hogy meggyőzzem, tényleg nem félek tőle. Ez elég jónak tűnt ahhoz, hogy elhitessem vele és ne agyaljon tovább ezen a témán. Amint láttam, hogy megnyugodott és tényleg elhitte az előbbi szavaimat, már csak a játékon járt az eszem. Nagyon rám fért egy kis normális élet. Ahogy rá is. Úgyhogy minél előbb a kezemben akartam tudni a kontrollert és elkezdeni azt a játékot. Bármelyiket is választja éppen, nekem megfelelő lesz, ebben biztos voltam.
- Laposra? - fordítottam felé a tekintetem és egy pillanatra szükségem volt, hogy megértsem, hogy gondolta. - Azt te csak hiszed - húzódott mosolyra a szám. Olyan igazi mosolyra. Más esetben - a múltban - valószínűleg itt jött volna el az ideje egy baráti verekedésnek, de most nem. Hiába is kapaszkodtam annyira kétségbeesetten a múlt emlékeibe ez akkor is a jelen maradt. Én pedig olyan, amilyen. - Lehet, hogy én foglak lealázni. Nem tudhatod, hogy az elmúlt években mennyit gyakoroltam - tartottam a mosolyom és változtatva a tervemen, nem várva meg, amíg ő választ játékot. Végignyúlva a földön az ő oldalánál szétszórt videó játékokért nyúltam és gyorsan félretettem azokat, amik szóba sem jöhetettek. A kezemben maradt kettő.
- Mortal Kombat és verjük laposra a másikat... - tartottam fel az egyik dobozos játékot. - Vagy Rally és meglátjuk ki veszi be jobban a kanyarokat? - néztem rá, most a másikat tartva a magasba. Nekem bármelyik játék megfelelt. Mind a kettő tökéletesen megfelel a céljainknak. El lehet velük ütni az időt, miközben a valóság cseppet sem számít.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimePént. Dec. 14, 2012 7:50 pm

- Ahh... tudom... - nevettem el magam keservesen, mikor azt mondta túl sokat gondolkodok. Én a kombinálás szót szoktam alkalmazni, mert az agyam igen durva dolgokat tud kreálni ha arról van szó. Én ezt könnyedén be tudtam volna tudni hogy a gyógyszer mellékhatása, hogy durván szürreális gondolatok kapnak szárnyra bennem, és megrögzötten csavarom és csavarom MÉG és még tovább is a már alapjában véve is hülyeségnek tekinthető sok gondolatot. De nekem ezek többségében nagyon valós gondolatok voltak, nagyon valós képzeletek, és... nagyon el tudtam hinni amit kikombinálok.
- Tudom... vagyis nem igazán... Most tudom, ahogy te mondod, el is hiszem hogy hülyeséget gondolok, de... amikor ott és akkor gondolom, akkor nagyon is jónak és hihetőnek tűnik, mintha tökre rendben lenne - csóváltam lassan a fejem, ami már lehet inkább volt csak ingatás, vagy lassan az sem. - De elhiszem ha te mondod, és... köszönöm. Kedves tőled - céloztam arra hogy miattam sem kért semmit hogy nekem ne kelljen kimenni. Persze az Ő kedvéért azért kimentem volna, legfeljebb osonva. És imádkoztam volna hogy apám ne legyen a közelben. Anyám nagy eséllyel nem árult volna be ha apám nincs a közelben, de... semmiben sem lehettem egészen bizonyos.
"Kicsit" meglepődötten bámulhattam meg, mikor leült mellém a földre. Most valahogy nem éreztem időszerűnek hogy elújságoljam, pontosan miért gondoltak közveszélyesnek. Jó volt hogy megbízott bennem, és itt volt mellettem, ez olyan... normális érzés volt, vagy nem is tudom. Biztonságos. - Oké, játék és hallgatás. Nem kell kétszer mondani - mosolyodtam el, és nekiláttam beüzemelni a játékot hogy mehessen végre, és ne a bajainkkal legyünk elfoglalva hanem egy jó kis meccsel... bármiben ami a szemem elé kerül. - De most szólok, laposra foglak verni - mondtam, természetesen átvitt értelemben, és magamban nagyon reméltem hogy Ő is tudja ezt, hogy nem szó szerint értem, hanem a játékban. Sokkal jobb volt ezekkel a játékos dolgokkal foglalkozni, mint a valóság bármely részletével.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimePént. Dec. 14, 2012 3:36 pm

Hallottam én a szavait, meg is értettem őket, de nem tudtam meggyőzni magam, hogy ez így van. Hogy nem kell szégyellnem. Egyszerűen csak... nem ment. Majd talán idővel, ha eleget ismételgetem magamban a szavait. Akkor talán elhiszem, de most nem. Mégis kipréseltem magamból egy bólintást, de semmi többre nem futotta. Persze próbálkozhattam volna, de azt hiszem simán keresztüllátott volna rajtam. Akkor meg mi értelme az erőfeszítésnek?
- Túl sokat gondolkodsz - jegyeztem meg a szavai után, és először ennyivel le akartam tudni a dolgot. Nem beszélni többet se az én oldalamról a vágásokról, sem az övéről a diliházról. Jobb lett volna mind a kettőnknek. Mégis kikéredzkedtek belőlem a következő szavak is. - Méreg? Baromság, remélem tudod. Meg sem fordult ilyesmi a fejemben. Inkább csak... nem akartam, hogy kimenj a szobából. Én sem akarok már egyedül maradni. Te meg nem úgy néztél ki, mint aki könnyedén kisétál és telepakol egy tálcát ennivalóval - mondtam ki, ami csak eszembe jutott. Eszemben sem volt hazudni. Azt hiszem még csak most jöttem rá, hogy mennyivel könnyebb kimondani az igazat és nem tízszer is átgondolni, hogy az a hazugság, aminek hangot készülök adni, elég hihető-e. Így sokkal egyszerűbb. És most minden baj nélkül megtehettem.
- Nem érdekel, mit gondolnak mások - mondtam még ki ezt a pár szót és hogy bebizonyítsam mellette kötöttem ki a földön. - Akkor... videó játék? - böktem a fejemmel a gép felé. - És szigorú hallgatás az előbbi témákról...? - tettem még hozzá félig oldalra döntött fejjel, várva a válaszára.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimePént. Dec. 14, 2012 1:58 pm

Mivel nem néztem Rá, hanem pillantásomat lefelé szegeztem, főleg a doboz tartalmára, így csak a csend volt amit észlelhettem felőle. A csend viszont semmi jót sem jelentett a számomra. Ideges voltam, és féltem. Vártam, hogy mikor mondja az igent... vagy mond mást, ami az igennel egyenértékű. Megértettem volna ha így van, de nagyon rossz lett volna... Talán épp ezért volt, hogy mivel olyan nagyon rákészültem az igenlő válaszra, hogy... mikor a "nem" szócskát hallottam meg, nem hittem el a fülemnek hogy tényleg az volt-e. Talán ezért tudtam rávenni magam, hogy felemeljem kissé a fejem, és a szemem sarkából Leonra lessek. Nem ment messzebb, nem úgy nézett rám mint egy közveszélyesre... ez kicsit előrébb lendítette, hogy lehet hogy tényleg nemet mondott... de ezt csak akkor tudtam el is hinni, mikor ismét megszólalt, és most hosszabban magyarázni kezdett, amivel már elérte azt is, hogy rendesen odafordítsam a fejem, és mutassam hogy figyelek.
- Nincs okod szégyellni magad... - ráztam meg lassan a fejem, ahogy elfogtak a szavai, amik... nekem egyszerre jelentettek jót és rosszat. Jót, mert azt jelenti hogy nem fél tőlem. De rosszat, mert nem akartam ilyesmit kiváltani belőle, hogy a sebei miatt szégyellje magát előttem. - Lehet hogy te csinálod a magadéit, de... nem azért csinálod mert unod magad és olyan szép életed van - mondtam komoran. Az igaz hogy a penge az Ő kezében szokott lenni, de nem azért csinálja mert élvezi hogy vannak azok a sebek rajta. Nem azért mert szeret szenvedni... vagyis nem Ő a hibás bennük, és ezt jó lett volna ha Ő is tudja magáról. - Nem a Te hibád hogy azok ott vannak - böktem állammal a keze felé, de nem fogalmaztam meg szóval, nem akartam tovább rontani az érzelmeit. Eleget rontottam én ma már. Magamnak is, neki is. Furcsa volt, és nehéz eldönteni, mit mondjak, vagy ne mondjak, a diliosztályon ez könnyebb volt. A dilisek közt csak magamra kellett figyelnem, de most Leonra is akartam. Rossz volt hogy szégyelli magát, hogy rosszul érinti amit láttam, és ez az egész. De közben jobb volt hogy beszélhettem valakivel, még ha féltem is, de lehetett. És Ő is beszélt hozzám.
- Hát úgy, hogy... mikor elmondtam hol voltam, és kijöttem, már eleve gondolkodni kezdtem, vajon mit szóltál hozzá. Aztán amikor kijöttél te is... nem tudom, furcsa voltál. Tartózkodó... meg fura. Azt hittem talán azért mert félsz a diliházból szabadulttól, hogy közelebb jönni se akarsz, nem még elfogadni tőlem bármit, nehogy méreg legyen benne - vallottam be, amikor kérdezett, az ágyamra ülve. Először nem akartam válaszolni, de aztán mégis megeredt a nyelvem. - Végülis meg is értettem volna, azért küldtek oda mert közveszélyesnek tartottak... igazuk is volt - motyogtam az orrom alatt, de nem fordultam el, ezt most... a szemébe nézve mondtam.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimePént. Dec. 14, 2012 1:00 pm

Azt hiszem örültem. Annak, hogy legalább egy cseppnyi esély volt arra, hogy megvan még a videó játék, amit régen annyit nyúztunk. Amikor Jer keresni kezdte, ott volt bennem a késztetés, hogy segítsek neki, de nem tettem. Továbbra is ott álltam az ajtóban és azon igyekeztem, hogy ezt a kis örömöt, amit érzek megtartsam. Amint előkerült a doboz, nem nagyobb kellett már ezen dolgozni. Gondolkodás nélkül jelent meg az arcomon egy olyan igazi mosoly. De Jeremy nem látta. Nagyon el volt foglalva a dobozzal. Túlzottan is.
Meg sem kellett szólalnia, tudtam, hogy bármi is jár a fejében nem lesz kellemes, de ki fogja mondani. Amint szólásra nyitotta a száját, saját magamba kapaszkodtam és próbáltam egyfajta maszkot felvenni, hogy ne látszódjon meg rajtam semmi.
- Őszintén - ismételtem el ezt az egyetlen szót egy bólintás kíséretében, és vártam, hogy kimondja mire is kell válaszolnom. Csak reméltem, hogy a kérdésének semmi köze a vágásokhoz.
Amikor elhangzott az a két, rövid szó... Nem is tudom, mit gondoltam, vagy mi járt a fejemben. Abban sem vagyok biztos, hogy sikerült-e megtartanom a felvett álarcot. De azt igen, hogy nem válaszoltam. Egy árva szót sem szóltam talán egy kerek percig. Nem azért, mert nem voltam biztos a válaszban. Inkább azért, mert túl sok gondolatot szabadított fel a fejemben a kérdése. És olyan érzéseket, amiket nem is tudtam, hogy érezhet az ember.
- Nem - nyögtem ki ezt az egyetlen szót, majd részemről újabb csend következett. Tudtam, hogy mit akarok még mondani, csak nem volt olyan egyszerű megfogalmazni. - Régen őrültebb voltál, mint most. Akkor több okom lett volna félni. Most csak... azt hiszem szégyellem magam. Neked nem volt választásod, hogy megszerzed-e a saját sérüléseidet. Nekem viszont mindig van. És... csak furcsa - mondtam ki végül a szavakat úgy, ahogy a számra jöttek. Évek óta talán ezek voltak a legőszintébb szavaim. Azok, amiket nem gondoltam át, csak kimondtam őket, ahogy voltak.
- Egyáltalán hogy jutott eszedbe, hogy félnék? - kérdeztem megtéve egy lépést felé. Először oda akartam mellé ülni a földre, de végül az ágyán kötöttem ki, pár lépésre tőle és onnan néztem rá.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeCsüt. Dec. 13, 2012 9:36 pm

- Nekem nem probléma - ráztam meg kissé a fejem. Mondhatnánk, hogy zavarban voltam... Úgy állt ott, hogy nagyon nehéz volt eldönteni, mi is zavarja... netán én, vagy amit mondtam, vagy az amit láttam, vagy valami olyan, ami nekem nem is szúrt szemet? Most különösen örültem volna ha olvashatok a fejében. Tudni szerettem volna mi a baj, hogy ha én vagyok az oka, mentegetőzhessek, vagy ha nem én, akkor segíthessek... De nem mertem rákérdezni. És úgy gondoltam amúgy sem mondaná meg... azt legalábbis biztos nem, ha velem van a gond.
- Rendben, ha mégis, akkor szólj - feleltem, bár a torkom kissé elszorult, kezdtem túlságosan bemagyarázni magamnak, hogy kár volt elmondani hogy hol voltam, mert lehet ezzel most totál elijesztettem. Lehet még attól is tart hogy nem biztonságos enni vagy inni itt, mert én veszélyes vagyok. Lehet tart tőle mit tennék az italába... vagy nem is tudom, valami mástól. Például hogy nekiesnék az evőeszközzel, vagy valami...
Viszonoztam a mosolyát, de közben végig gondolkodtam, hogyan tudnám körmönfontan feltenni a kérdést, hogy mi az ami feszélyezi...? Szerencsére úgy tűnt a program-kérdéssel Őt is elgondolkodtattam, így nekem is volt időm hogy gondolkodjak kicsikét. Nem mintha ezzel előrébb jutottam volna... nem voltam jó a keresztkérdésekben, vagy nem szoktam kérdezni, vagy egyenesen szoktam...
- Videó játék? - kérdeztem vissza, és ez hirtelen egy egész pillanatra el is feledtette velem, miért aggodalmaskodtam még az előbb. - Hát... elvileg meg kell, én nem dobtam ki, más meg nem dobott ki innét semmit, szóval... megnézem - feleltem lassan bólintva egyet, és a szekrényhez mentem, hogy kinyitva a fél ajtaját, az aljában túrjak odébb pár oda behalmozott cuccot. Mikor elmentem bezsuppoltam ide mindenféle dolgot, remélve hogy nem dobálják ki ha nincs szem előtt. Bár mivel szemlátomást amúgy sem dobtak ki semmit, ez már nem aggasztó tényező, de... na annak elméletben itt kéne lennie. És meg is találtam, egy dobozban néhány másik hasonló kütyü közt, amit aztán ki is húztam a földre és leültem mellé a szőnyegre. Bár kicsit tovább nézegettem még a doboz tartalmát mint indokolt lett volna, hisz a játék már megvolt benne, de azért jó volt hogy ezzel foglalom el az agyam és nem a kérdésemen gondolkodok amit annyira fel akarok tenni, csak úgy ahogy kérdezni tudnám, az nagyon gáz lenne.
- Megvan - mondtam azért ki, bár ezt nyilván Leon is levágta már, főleg mert nem volt nagy takarásom a dobozra, nyilván kilátta belőle Ő is. De a játékot nem akartam elrontani, így muszáj lenne még előtte rászánni magam. Vettem hát egy nagy levegőt, és nyugtató biztosítékként, fél kezemmel a zsebembe nyúltam, míg a másik a dobozban matatott, és újra elővéve a gyógyszeres dobozom, azt kezdtem forgatni az ujjaim közt. Ez megnyugtató volt, anélkül hogy bevennék egyet... - De előtte kérdeznék valamit - kezdtem bizonytalanul, és felnéztem barátom arcára. - És szeretném ha őszintén válaszolnál, oké? - kértem, pillantását keresve az enyémmel. - Félsz tőlem? - böktem ki, mikor sikerült a szemébe nézni, bár aztán ahogy szembesültem Vele, inkább el is kaptam és leszegtem a fejem, úgy éreztem nem akarom nézni, ahogy netán azt mondja, hogy igen... inkább a dobozt bámultam, és robotszerűen kezdtem kiszedni belőle a videó játékot.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeCsüt. Dec. 13, 2012 7:03 pm

Szótlanul figyeltem, ahogy közelebb lépett hozzám. Én nem akartam beljebb menni a szobába. Nem féltem tőle... nem változott meg bennem semmi attól, amit mondott, mielőtt magamra hagyott. Egyszerűen csak nem ment olyan jó a tegyünk-úgy-mintha-semmit-nem-látott-volna terv, mint ahogy elterveztem. Nem voltam olyan biztos a folytatásban, mint fél perccel ezelőtt, amikor lenyomtam a kilincset és a ki nem mondott kérdésre feleltem, miszerint jól vagyok.
- Folytatás... - ismételtem az utolsó szavát, majd vállat vontam. - Nekem teljesen mindegy. De a mászást tényleg hanyagoljuk ma. Ha nem baj - mondtam és talán most először néztem egyenesen a szemeibe, mióta átléptem a fürdőszoba küszöbét.
A következő szavaira viszont csak a fejemet ráztam. Nem akartam, hogy ki kelljen mennie a konyhába, bármiért is. Nem úgy jöttünk be ide a szobájába, mintha haza jött volna, ahol minden csak egy szavába és egy mosolyba kerül. Eszemben sem volt enni vagy akár inni kérni.
- Nem kérek semmit. De azért kösz - mosolyodtam el újra, majd erősen törni kezdtem a fejemet, hogy mi legyen a folytatás. Semmi nem jutott eszembe. Semmi olyan, amit most is megtehetnénk. Csak a régi dolgok kavarogtak a fejemben. Amiket még évekkel ezelőtt csináltunk. Most valahogy egyik sem tűnt igazán csábítónak. Pedig régen jó szórakozásnak számított mindegyik. Végül jobb ötlet híján körülnéztem a szobában.
- Ha... megvan még a régi videó játékod? - kérdeztem meg végül, mielőtt átgondoltam volna. Ez volt az egyetlen dolog, amit bent csináltunk régen. Csak akkor mindig tömve volt a szoba. Most viszont, hogy csak mi ketten voltunk, ugyanolyan vonzónak tűnt a lehetőség, hogy így meneküljünk el a valóságból. - Azzal talán... - néztem rá egy vállvonás kíséretében.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeCsüt. Dec. 13, 2012 4:11 pm

Bíztam Leonban, hogy ahogy azt mondta is, nem fog semmi olyasmit tenni odabent, amivel kárt okozna magának. De addig is, míg magamban Őrá gondoltam, és drukkoltam, hogy ne tegyen rosszat, addig is jó volt, mert nem gondoltam saját magamra. Nem gondoltam arra, hogy vajon meghallotta-e a hangom, megértette-e a mondatom, és... hogy vajon nem-e épp most vonja le a következtetést, hogy a diliházba rendszerint a diliseket viszik... Mert tudtam, hogy ha ezt beplántálom magamnak, akkor amint újra a szemébe nézek, azt fogom minimum ha nem is belelátni, de beleképzelni, hogy úgy méreget, mint egy dilist...
Ezért inkább füleltem, és arra gondoltam erősen, hogy Ő jól legyen, és ne legyen több vágás rajta akkor sem amikor kijön. Közben pedig csendesen pakolásztam. Amúgy nem siettem volna el a dolgot, jó volt nekem a táskákban is a cucc, de az "ülök és szuggerálom az ajtót" témakör még annyira se dobott volna fel. Különben is, egyik-másik könyvet még szerettem is, és amiket szeretek, azokat jobb szeretem a helyükön tudni.
Monológikus gondolatmenetemben az okozott megállást, amikor meghallottam hogy fordul a kilincs és az ajtó kinyílik mögöttem. Rögtön fordultam, de eléggé lassan. Valahogy nem tudtam, merjem-e hamar felvenni a szemkontaktust, de... de mivel kíváncsi voltam, és tudni akartam hogy van Leon, hát a végén mégis meggyorsítottam a fejfelemelést, hogy lássam az arcát. De a számat sem kellett kinyitni, meg is előzött a kijelentéssel. De ha az a kis mosoly nem lett volna ott, erősebben vonakodtam volna hogy elhiggyem.
- Örülök neki - viszonoztam a mosolyát, és a kezemben maradt két könyvet is feltoltam a felső polcra, aztán lassan közelebb mentem, mert... ahogy ott állt, volt egy olyan gyanúm hogy Ő is tart... vagy tőlem, vagy nem is tudom... lehet nagyjából úgy mint én Tőle...
- Na és... mit gondolsz, mi legyen a folytatás? - kérdeztem, mert hirtelen a "jól vagy?" kérdésen kívül más nem jutott eszembe, de azt Ő már megmondta, és... nem akartam forszírozni, hogy biztos-e. - Mármint gondolom az építkezésre gerendát mászni nem akarsz visszamenni - utaltam a kezére, hisz ott kezdődött a gond. - De ha jól vagy, visszamehetünk beszélgetni, mehetünk máshova, vagy... maradhatunk itt is... - vontam meg a vállam a végén egy kissé. - Nem vagy éhes? Vagy szomjas? Keríthetek valamit a konyhából - ajánlottam kezemmel abba az irányba bökve amerre a helyiség volt.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeCsüt. Dec. 13, 2012 3:22 pm

Kitartóan kerültem a tekintetét egészen addig, amíg ki nem csúszott a száján az az egy szó. Hogy megígértem. Nagyon is tisztában voltam vele, hogy mit ígértem pár perccel ezelőtt.
- Tudom - mondtam, de a hangom csak suttogás volt. - Nem fogom... Nem azért... - bólintottam aprót magam elé és reméltem, hogy elég meggyőző vagyok. Most tényleg nem azért volt szükségem a magányra. Most csak kellett pár perc. Hogy összehúzhassam magam a lehető legkisebbre és összeszedjem magam. Vagy még jobban szétessek és utána szedjem össze magam. Majd ahogy alakul.
Addig tartottak a lábaim - még ha nehezen is -, amíg nem csukódott mögötte az ajtó. Utána a fal mellett csúsztam végig és a földön kötöttem ki, miközben felhúztam a lábaimat és átkaroltam magam. Ahelyett viszont, hogy a saját sebeimmel törődtem volna, vagy... sírtam volna, csak az járt a fejemben, amit ő mondott, mielőtt kilépett az ajtón. Diliház? Vajon a szülei küldték oda? Elég valószínű. Bármennyit is változott az évek alatt, mióta megismertem... akkor sem tudom elképzelni, hogy magától menne egy ilyen helyre...
Azt hiszem végül nem egy és nem is két percet töltöttem egyedül a fürdőszobába. De utána jobban voltam. Nem jól, de jobban. Nem éreztem úgy, hogy többet nem tudok Jer a szemébe nézni, ha elé kerülök. Nem éreztem úgy, hogy betegesen takargatnom kellene előle a kötéseket - tekintve, hogy a mostani ő csinálta. Egy újabb percbe viszont az még beletelt, amíg felkeltem a földről és egy jó adag hideg vízzel megmostam az arcom. Csak ezután mentem az ajtóhoz és óvatosan, mintha tartanom kellene valamitől, kinyitottam. De a küszöbnél tovább nem jutottam. Ott álltam egy halvány, bocsánatkérő mosollyal.
- Igen, jól vagyok - mondtam megelőzve a kérdését.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeSzer. Dec. 12, 2012 8:51 pm

Fájó szívvel láttam, ahogy összerezzen a hangomra.
- Nincs mit, Te is megtetted volna nekem - feleltem komolyan, és halkan felsóhajtottam. Szerettem volna... elmulasztani az érzéseket, amik egyértelműen kiültek az arcára is. Tudtam, várható volt hogy rosszul fogja magát érezni azért amit láttam, pedig... pedig tényleg... nem kellett volna. Hisz nekem is ilyenjeim vannak. És cseppet sem szebbek vagy csúnyábbak mint az Övéi. Sosem nevetném ki, vagy tenném kötelező társalgási témává... Nem akartam hogy rosszul érezze magát, és nem örültem, hogy takargatni próbálja a kötéseket. Pedig mintha csak magam láttam volna néha benne... rejtegetett sebek... és szégyen, hogy valaki látta... Erősen törtem a fejem hogy... van-e vajon mód, amivel tudnék segíteni, amivel... kicsit jobbra fordíthatnám az érzéseit, amik bizonyosan nem kellemesek...
- Rendben - bólintottam, és amikor a pulcsiért nyúlt, habozás nélkül adtam át neki. Bár nem is igen figyeltem a mozdulatot, egyrészt gondolkodtam, másrészt most sem akartam bámulni, és tovább rontani a jelenlegi gondolatain. Mikor már húzta fel a pulóvert, ahogy néztem a mozdulatot, kezdett fejemben egy viszonzás körvonalazódni. Valami, amivel talán elérhetném, hogy ne érezze úgy magát ahogy, és ne vágjon már ilyen képet... De hát... nem... egyszerűen még a kezdeti gondolatba is beleremegtem, és szinte a torkomig kúszott a hányinger érzete... Arra gondoltam, hogy egy szempillantásnyi időre megmutatom neki önként én is a hegeimet, viszont... viszont ennek még a gondolatára is a legrosszabb létező érzéseim kezdtek el megkörnyékezni. A düh, a félelem, a rosszullét... a félelem. Legdurvább rémképeim, legszörnyűbb félelmeim, mind-mind felidéződtek bennem. Egyszerűen nem bírtam rávenni magam, bármennyire is jó okból tettem volna...
Ezúttal rajtam volt a sor hogy összerezzenjek, amint meghallottam a hangját. Felnéztem és a tekintetét kerestem, Ő viszont elfordította rólam. Nem értettem először, hogy mit szeretne...
- Jól van... - kezdtem nagyot nyelve, és véve egy nagy lélegzetet. De haboztam. A kérése, bár nem tűnt úgy, mintha bármi más jelentősége lehetne, én mégis féltettem Őt, főleg hogy az arca meg a hangja is arról árulkodott, hogy a lelki nyugalmának értéke nulla. - De... megígérted - tettem még hozzá csak ennyit, miközben lassan hátráltam el az ajtóig. Nem vettem róla le a szemem. Nem mondtam ki, direkt, hogy mit is, de bíztam benne, hogy tudja. Megígérte hogy nem viszi túlzásba, és a mostani állapotában én erősen öngyilkos akciónak venném ha kárt okozna magában, szóval... mindenféleképpen akartam hogy tudja, hogy számítok rá, hogy NEM tesz ilyesmit, ha magára hagyom.
Mikor elértem az ajtót, és kezemmel megéreztem a szélét, megfogtam és kijjebb tártam, hogy kilépjek rajta. De ahogy megfordultam, hogy becsukjam magam mögött az ajtót, háttal Leonnak, még ennyit mondtam.
- Diliházban voltam.
Rövid mondat volt. Mindössze két szó. De olyan sietve mondtam, ahogy csak tudtam. És mégis minden idegszálammal arra összpontosítva, hogy végig bírjam mondani. Úgy gondoltam Leon lelki állapotán az segít, ha én is... adok neki valami bizalmasat... a sebhelyeimre képtelen voltam, ezért... maradt ez. A kevésbé rossz... úgymond. Reméltem, hátha segít, ha Ő is megtud valamit, amit nem nagyon akartam elé tárni. Én láttam a sebeit, Ő tud a diliosztályról, ez... talán most lehet olyan, hogy kvittek vagyunk. Ettől is rosszul éreztem magam, hogy kimondtam, de fele annyira sem volt kemény érzés, mint hittem, és mint a hegeim megmutatásának akár csak a gondolata is. Most már csak azt reméltem, hogy a célom is elérem vele, és Leon összeszedi magát...
Nem vártam meg hogy mond-e valamit az én kis vallomásomra, leszegett fejjel csuktam be a hátam mögött az ajtót, és robotmódban visszaballagtam az ágyamhoz, hogy felvéve a rádobott könyveket, tovább pakoljam őket a polcra, míg vártam.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeSzer. Dec. 12, 2012 2:59 pm

Nem tudom, mi ütött belém. Miért nyújtottam felé a kezem. Miért fogadtam el a segítségét, de azt tudom, hogy a gyomrom egész végig görcsben volt és azon imádkoztam magamban, hogy csak ne szóljon egy szót sem! Csak ne keresse a tekintete az enyémet! Csak... ne! Szünet nélkül a földet és a lábaimat bámultam, miközben az ökölbe szorított kezem előtte volt és bekötözte a csuklóimat. Nem éreztem fájdalmat. Már megint nem. Túl ideges voltam hozzá. Túl feszült. Túlzottan tartottam attól, hogy mi lesz, ha mégis beszélni kezd.
Szerencsére nem tette. Egyetlen szót sem szólt közben és ezt értékeltem. Amikor kész volt a kötés és hallottam a hangját egy pillanatra összerezzentem. Tudtam én, hogy mit mondott, nem azok a szavak rémisztettek meg. Nem. Attól féltem, hogy lesz bármi folytatása a beszédének, aminek már köze lesz ahhoz, amit látott. De nem tette. Csak a pulóveremért nyúlt és mintha az előbb semmi nem történt volna, arról kérdezett.
- Köszönöm - mondtam szinte hangtalanul és magam köré fontam a karjaimat, hogy eltakartam az új kötéseket és nem érezzem magam annyira idétlennek. Még ha az is voltam. Hiszen itt álltam előtte félmeztelenül, friss kötéssekkel a csuklóimon, amit nem tudtam egyedül bekötözni. Persze, hogy idétlen voltam. - Nem kell. Az... jó lesz - ráztam a fejem, de egy pillanatig nem mertem kinyújtani a pulóveremért a kezem. Már fogalmam sincs, mitől tartottam. Egyszerűen ez csak megszokás volt. Azt hiszem.
Végül mégis nyújtottam a kezem és a kivettem a kezéből a felsőmet, most különösen ügyelve arra, hogy ne érjek hozzá. Azt hiszem szégyelltem magam. Amiért nem voltam képes egyedül megcsinálni az átkötést. Amiért felkiáltottam, amikor ráöntöttem a csuklómra a fertőtlenítőt. Amiért ő látta a vágásokat...! Hogy elvonjam a saját figyelmem a pulóverem magamhoz fogtam. Aztán elvettem onnan. Kiterítettem magam előtt. Majd addig is eljutottam, hogy egy gyors mozdulattal magamra kapjam. Most, hogy már takart, jobban éreztem magam.
- Tudom, hogy... én csak itt vendég vagyok - kezdtem beszélni és közben igyekeztem kerülni a tekintetét. - De ha... nem túl nagy kérés... magamra hagynál? Csak egy percre. Csak... egy kicsit - mondtam, de a szavak alig akartak kijönni. Egyszerűen, csak túl nehéz volt bármit is mondani. Az meg egyenesen lehetetlen volt, hogy közben ránézzek. Szó sem lehetett róla. Nem akartam, hogy a tekintetem találkozzon az övével.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeSzer. Dec. 12, 2012 10:50 am

A fejét rázta, míg én beszéltem, és nem nagyon sikerült eldöntenem, hogy ez most a "nem megy" vagy a "ne gyere ide" kifejezése akar-e lenni. Habár magunkat ismerve, az utóbbira hajazott a gondolat, de engem az cseppet sem nyugtatott volna meg.
- Nem úgy nézel ki - feleltem a szavaira, miután elhallgattam. A testbeszéde is egyértelműen azt sugallta hogy fáj neki, és szenved. Gyakorlott szem felismeri az ilyet. Nem tudtam ugyan olvasni a fejében, de el tudtam képzelni. A fájdalmat nagyon könnyű volt. És azt hogy... bizonyára fél, mert én itt vagyok, rosszul, bizonytalanul érzi magát, mert látom ami Vele éppen van. És tudtam, az Ő helyében, én már rég kilöktem volna innét a betolakodót, hogy aztán tíz lakattal zárjam magamra az összes létező ajtót.
Mikor hátat fordított nekem, megtorpantam, és majdnem ki is hátráltam inkább... mert nehéz volt eldönteni, mi a jó lépés. Régen a legjobb haverom volt. És... körül-belül az egyetlen igazi ember aki ismerte az életem egyes részleteit. Bíztam benne... bár korántsem annyira, mint amennyire akkor valószínűleg bíznék, ha régen nem küldenek el... De valahol milyen odabent... eléggé bíztam. És ez a bizalom azt követelte hogy igenis ne hagyjam magára, ne törődjek azzal hogy milyen fájó dolgot látok, akkor is segítsek, mert... hisz ezért jöttünk ide, és... a barátok segítenek. Most én vagyok aki nem a sérült hanem a segítő szerepkört kapta, és Ő az aki szenved, aki ellátásra szorul. Hát meg is kell tennem. Lehet hogy ellenkezni fog, lehet, hogy nem csak el fog fordulni tőlem, de... akkor is segítenem kell. Lehet hogy Ő nem látja, de szerintem szüksége van rá, ezért fogok is segíteni.
Lépkedtem feléje, és minden lépés után vártam hogy na most elégeli meg, most robban ki, most fog ellökni, kizavarni, kiabálni... de csak azt hallottam hogy folyton-folyvást nyel, és... ha nem lett volna olyan rövid a táv, még azon is elgondolkodtam volna, hogy talán erőt gyűjt hogy elküldjön a bánatba... Ezért is lepett meg kissé, amikor odaértem Hozzá, és a reakciója egészen más irányú volt. Felém fordult! Kezében kötszerrel, szemeiben pedig segélykéréssel...
Egy tizedmásodpercig azt hiszem le is fagytam. Meglepődtem, és... egyben örültem hogy hagyja magát. Elvettem tőle a kötszert, és némán, összeszorított szájjal pillantottam le a kezére. Majdnem felszisszentem, ahogy megláttam a csupasz bőrét, de inkább csak ajkamba haraptam, és minden erőmmel azon voltam hogy néma maradjak. Nem akartam semmi olyat kiadni magamból, amivel önmaga meggondolására sarkallnám Leont. Felkaptam a mosdó melletti kéztörlőt, ami a legközelebb volt alkalmas eszköznek, és nagyon óvatosan érintve meg, letöröltem a maradék vért Leon kezéről. Bár az előző kötszer meg a fertőtlenítő is levitt bőven, de azért nem akartam a maradékot sem otthagyni, higiénikusabb volt ha már úgyis csináljuk, tényleg tisztítsuk le. Vigyázva, de minél gyorsabban megcsináltam, és mikor végeztem, akkor kezdtem el szépen bekötni a kezét, előbb az egyiket, majd a másikat is.
Közben, bár nem akartam, szemem mégis befogadta a látványt, hogy a vérző sebek mellett, még több másik nyom is volt a bőrén... amitől ha konkrétan rájuk figyeltem volna, bizonyosan a hideg rázott volna. Simán be tudtam volna képzelni magamnak, hogy a sajátjaim is lüktetnek, mintha csak még minidig meglévő sebek lennének...
Amikor megvoltam, és már csak a fehér kötések látszódtak elengedtem a kezeit és léptem egyet hátrébb. Kizárólag az arcát néztem, hogy véletlenül se bámuljam meg a karjait. Sem neki, sem magamnak nem akartam rosszat.
- Kész is - mondtam ki hangosan is a nyilvánvalót, majd miközben a pillantásom a levetett pulcsijára tévedt, kezem már nyúlt is érte, és megfogtam. - Ha ez is véres lett, adhatok kölcsön egy másikat - ajánlottam, kissé megemelve Felé a ruhadarabot. Én nem nézegettem meg alaposabban, nem akartam én atyáskodni hogy átnézzem a ruháját. De próbálkoztam, hogy ne ragadhasson le ott hogy mit láttam, és... továbblendíteni hogy beszéljen hozzám. Meg hogy én se csábulhassak el a helyei látványára. A szem ugye mindig oda akar tévedni, ahonnan elménk mindenáron távol akarja tartani. Gondoltam ha beszélek, és másra gondolok, nem téved oda.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeSzer. Dec. 12, 2012 10:00 am

Fájt, fájt és fájt. Jobban fájt, mint mikor vágtam. Ez rosszabb volt. Éreztem mindent, ha akartam, ha nem. Talán azért, mert most nem volt mit elnyomjon. Nem megváltás volt a fájdalom. Nem olyan, ami kirángatott a tompaságból és elterelte a figyelmem. Most nem akartam! Nem akartam, hogy ott legyen a hegek, a frissebb vágások... a vér. Most nem megnyugtató volt, hanem felkavaró. És utáltam. Most először... azt kívántam, bárcsak soha nem tettem volna meg. Egyetlen vágást sem. De már késő bánat. Ott voltak a jelek és én jobb ötlet híján összeszorított szemekkel vártam, hogy elmúljon a fájdalom és az a másik érzés, ami talán a szégyenhez hasonlított.
Végül nem a fájdalom múlt el. A helyét átvette az ijedtség, amikor meghallottam Jer hangját. Már az első szavai hallatán rázni kezdtem a fejemet, továbbra is a mosdókagylón támaszkodva. Nem azért, mert a kérdésére válaszoltam, miszerint nem boldogulok egyedül. Nem. Azért, mert nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet. Egyszerűen nem lehet! Nem láthatja meg! Miért nem mentem inkább haza és csináltam meg otthon egy zárt ajtó mögött? Egyedül? Hogy lehetek ekkora barom...?!
- Jól vagyok. Megoldom. Csak pár perc - mondogattam Jeremy szavaival egy időben. Persze felfogtam a szavait, és valamennyire megnyugtattak, de attól még kellett a biztatás saját magamnak.
Amilyen gyorsan jött a fájdalom, olyan hirtelen múlt el. Hallottam magam mögött Jer lépteit és szinte azonnal mozdultam. Nem, nem felé fordultam. Teljesen hátat fordítottam neki és éppen meg akartam mondani neki, hogy ne jöjjön közelebb. Meg tudom egyedül is csinálni. Nem kell segítség. Mégis, amint meghallottam a hangját és felfogtam a szavainak a jelentését... bármennyire is szerettem volna, nem tudtam egyetlen hangot sem kipréselni, nemhogy tiltakozni!
Nagyot nyeltem és reméltem, hogy a torkomban kialakult gombóc ettől eltűnik és vissza tudom utasítani. Csakhogy nem segített. Sem egy nyelés, sem több. Ezután valami átvette a saját fejem felett az irányítást. Mintha nem én cselekedtem volna. Mintha nem én tettem volna meg egy lépést oldalra, hogy a kezembe vegyem a kötszert. Mintha nem én fordultam volna Jeremyvel szembe és nem én néztem volna rá egyetlen szó nélkül segítségkérően.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeKedd Dec. 11, 2012 11:00 pm

Nem volt meglepő a számomra hogy nem kérte a segítséget. A helyében én sem kértem volna, Ha tehettem volna, az egész világ elől elrejtettem, sőt, leradíroztam volna magamról minden heget, minden nyomot... mindent ami az életemre utalt, a testemen és a lelkemen egyaránt. De nem voltam képes erre, így... csak maszkot húzhattam rájuk. A "jól vagyok" mondatkör álcáját, és az erőt, amit a testem ki tudott fejteni. Elrejtettem mindent, amit elrejthettem a testi erőm, a vad álarcom mögé. És amit eltitkolhattam a némasággal. Ha választhatok, soha senki nem látta volna sem a múltban, sem a jövőben, mik vannak a testemen. Így nem is erőltettem hogy Leonnak segítsek. Ha kérte volna, itt vagyok, de ha nem, akkor nem erőltetem. Csak szépen csendben megvárom hogy ellássa a kezét.
- Nincs mit... - szóltam utána, nézve, hogyan lép be a fürdőbe, és egy pillanatig azt hittem nyitva is hagyja az ajtót, ami szöges ellentéte lett volna eddigi tetteinek, és gesztusainak, ami pedig aggódásra adott volna okot nekem... féltettem volna. Így azt hiszem részben megnyugtató volt, hogy végül mégis behajtotta maga mögött. Egy fél percig hallgattam a lépéseit, a neszezését, de aztán, mivel véletlenül sem akartam kukucskálásra csábulni, megfordultam és az egyik földön heverő táskámhoz léptem. Ha már várok, legalább addig csináljak valamit. Nem akartam csak úgy ülni vagy állni a szobában és hallgatni, de hangomat megemelve sem akartam befelé beszélni Leonnak, hisz nem tudhattam, hogy az ajtón túl jár-e éppen valaki, s ha igen, akkor mit hall. Nem akartam semmiből gondot.
Először úgy nézett ki ez rendben is lesz. Leon a fürdőben volt, én meg kiszedtem pár könyvet az említett táskából, majd elkezdtem visszatenni őket régi helyükre, a polcra az ablak mellett állva. De amikor egy fojtott kiáltást, majd beszédet és furcsa zajt (mintha valami leesett volna) hallottam az ajtón túlról, valami ösztön rögtön arra ösztökélt, hogy ledobjam a kezemben tartott holmikat az ágyra, és megnyújtott léptekkel siessek a fürdőhöz. Az ajtó előtt álltam meg, és óvatosan toltam beljebb, hogy meglássam, amint Leon a mosdóra hajolva állt... Nem közeledtem hozzá, és a fejem is elfordítottam, a félfára szegezve a szemem, mert tiszteletben akartam tartani... még most is... hogy nem akarta megmutatni a sebeit. Nem akartam kilesni, de nem is maradhattam néma.
- Biztos hogy boldogulsz? - kérdeztem, majd gyorsan hozzátettem, mielőtt újra rosszat okoznék. - Nem nézek oda, és nem lesekszek, de... most komolyan, se... segítek ha kell. Van gyakorlatom sebekben. És nem szólok egy rossz szót sem, esküszöm - mondtam, és valami... földöntúli nyugalmat erőltettem a hangomra... Vagy talán nem is kellett erőltetni? Tárgyilagos és higgadt akartam lenni. Erőt mutatni, hogy... nem olyan ügy ez, amin... ki kell akadni, vagy amit titkolnunk kell egymás előtt. Hisz nagyon hasonló cipőben jártunk mi ketten. Bár ha ezt kimondom, joggal róhatta volna fel nekem... hisz én is takargattam magam. És én rendeztem jelenetet odalent, pár hangos lépés zaja miatt amiről nem is tudom hogy valódi veszély volt-e... De az tény volt, és nem tudtam megmásítani, hogy aggódtam, és akartam volna segíteni valahogy... hogy ne egyedül szenvedjen odabent. Zavarodott voltam önön döntéseimben és reakcióimban, mégis legyűrtem mindent magamban, valahogy... mert segíteni szerettem volna, hogy Leon ne szenvedjen ott egyedül...
- Engedd meg hogy segítsek, jó...? - kértem óvatosan, és lassan beljebb léptem egy lépést. De csak egyet. Ha ki akar küldeni, kimegyek, és akkor sincs semmi, de ha hagyná, én segítenék neki. Minimum ennyivel amúgy is tartoznék neki, miután megütöttem, és Ő is segített nekem, ennek ellenére is, mikor szarul voltam. Mellettem volt. Viszonozni akartam valahogyan.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeKedd Dec. 11, 2012 7:52 pm

Szó nélkül követtem Jeremyt egyenesen a szobájába. Legalábbis gondoltam, hogy az. Végül is ki másé lenne? Csak egy suta pillantással néztem körbe és kis híja volt, hogy nem estem hasra az előttem álló táskák egyikében. Szerencsére még idejében kaptam oda a tekintem és kerültem ki az akadályt.
- Semmi gond. Az enyémben sincs sokkal nagyobb rend - jelent meg egy halvány mosoly az arcomon. - Meg amúgy is... nem azért jöttünk, hogy a szobádat nézzük - váltottam kissé komolyabbra.
A következő szavaira bólogattam és a tekintetem az ajtó irányába kaptam. Majd még egy bólintás és már ott is álltam az ajtó előtt, lenyomva a kilincset. Majd megtorpantam.
- Megoldom - bólintottam egy újabbat, de már csak az ajtót bámultam magam előtt és nem néztem hátra. - Köszönöm - tettem még hozzá és eltűntem a fürdőszoba takarásában. Valamiért mégsem csuktam be az ajtót magam mögött. Pedig be akartam. Sőt, még az a késztetés is ott volt a fejemben - azt hiszem a megszokás -, hogy kulcsra zárjam. De emlékeztettem magam, hogy nem otthon vagyok és nem vágni készülök. Épp ellenkezőleg. Átkötni az előző vágásokat. Úgyhogy csak behajtottam az ajtót és odaléptem ahhoz a szekrényhez, amit Jer mondott.
Egy perccel később már ott volt minden előttem. A tiszta kötszer, a fertőtlenítő - bár azt nem hittem, hogy használni fogom. De haboztam. Nem tudom miért, de haboztam. Talán féltem leszedni a kötést a csuklóimról. Most... először nem akartam látni a saját hegeimet. Lehet, hogy azért, mert nem otthon voltam. Nem a szobám védő falai között... Végül nagy levegőt vettem és mivel nem tudtam eléggé felhúzni a pulóverem ujját levettem és magam mellé tettem. Aztán jöttek az átázott kötések. Próbáltam úgy tenni, mintha nem is a saját csuklóimat láttam volna magam előtt. Talán ez volt annak az oka, hogy mielőtt átgondoltam volna már öntöttem is egy kis adag fertőtlenítőt rájuk. Megvolt az azonnali reakcióra egy nagyjából elfojtott kiáltás, majd egy cifra - talán túl hangos -, káromkodás kíséretében. A fertőtlenítő landolt az előttem lévő mosdókagylóban és pedig összeszorított szemmel hajoltam rá a hideg porcelánra és vártam, hogy elmúljon a szinte elviselhetetlen csípő, égető érzés.
- Jól vagyok - mondtam, de nem tudom, hogy ez Jeremynek szólt-e, vagy magamat győzködtem.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeKedd Dec. 11, 2012 1:33 am

Bár nem tudtam volna megmondani, hogy vajon Leon azért nem sürgetett-e mert észrevette hogy én húzom direkt az időt, mert be vagyok tojva, vagy... netán önmaga miatt, mert Ő sem akarta elsietni hogy esetleg többet is megpillantsak a sebeiből, mint amit eddig láttam. De nem is nagyon kutattam a választ, hisz... nem tudom mennyire lett volna az jó nekem ha tudom. Mikor becsukódott az ajtó mögötte, vetettem még egy pillantást körbe, halk edényzörgést hallottam a konyhából, szóval... anyám nyilván ott volt. De az hogy hallotta-e az érkezésem, egyrészt nem érdekelt, másrészt nem akartam tudni, ha netán hallotta, épp csak magasról tesz rá.
Leon kérdése kormányozta vissza a figyelmem, hogy igen, én nemrég még siettem, hogy segíthessek a barátomnak... ideje lenne újra odavezérelni a figyelmem, és parázás helyett csinálni is valamit.
- Persze... kötszer - bólintottam lassan, és igyekeztem fejben gyorsan felmérni, hogy hogyan is lenne ez egyszerre ésszerű, és biztonságos is. Aztán intettem Leonnak, hogy kövessen, s megindultam előre, a folyosó irányába, hátra az én szobámhoz. Onnét is nyílt ajtó a fürdőbe, logikusabbnak tűnt onnét a megközelítés, kényelmesebbnek neki, és komfortosabbnak nekem. Kinyitottam az ajtót, és beléptem, hallva hogy mögöttem barátom is jön. Először nem szóltam semmit, csak mikor már beért annyira, hogy becsukhassam az ajtót.
- Bocs a kupiért, még... nem volt időm rendet tenni - rúgtam odébb az útból az egyik táskám azok közül, melyeket érkezésemkor csak leszórtam a szoba közepére. - Ott nyílik a fürdő, ha magad akarod csinálni az átkötést... akkor megvárlak itt, és... kötszert meg fertőtlenítőt is találsz a bal felső szekrényben, ha emlékezetem nem csal - mutattam a szomszédos fal felé, ahonnét még egy ajtó nyílt, a fürdőbe vezetvén. Erős volt a gyanúm hogy ott sem pakoltak át semmit az évek alatt, ahogy a lakásban semmi mást sem kb. - De ha nem megy, szívesen segítek - tettem még hozzá, habár nem hittem hogy el is fogja fogadni, hisz eddig is úgy takargatta a sebeket, ahogy én is szoktam a hegeket. Én sem mutattam volna meg semmi pénzért, így nem is vártam volna el, hogy Ő ellenben megtegye.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeHétf. Dec. 10, 2012 7:49 pm

Nem voltak túl hihetőek a szavai. Vagy csak így azzal együtt, hogy láttam, mennyire kerüli a pillantásom... talán így együttesen nem hittem el a szavait, miszerint jól van. Mégsem faggattam, csak egy bólintás kíséretében ejtettem a témát. Pedig szerettem volna, hogy őszintén elmondja, hogy nincs jól... de nem hibáztattam, amiért nem tette meg. Az ő helyében én sem beszélnék csak ismételgetném, hogy jól vagyok, amíg a másikkal együtt saját magamat is meggyőzöm. Úgyhogy hallgattam és minden apró jel ellenére is próbáltam hinni neki. Még akkor sem szóltam egy árva szót sem, amikor említette, hogy "elszokott ettől". Nem értettem, hogy ez pontosan mit akart jelenteni. Hogy hol volt? Vagy a szülei hol voltak? Vagy...? Nehéz volt, de nem kérdeztem. Úgy éreztem, nem lenne most helyes bolygatni a dolgait és belemenni a részletekbe, amiket nem akar magától megosztani velem. Talán majd egyszer eljutunk addig, hogy magától is beszéljen. Vagy hogy én merjek kérdezni és ne tartsak attól, hogy egy ütés lesz a válasza.
Azt viszont nem féltem megkérdezni, hogy mehetünk-e már. És szerencsére a válasz nem maradt el. Pár perc elteltével már ott álltunk a bejárati ajtajuk előtt és ő újra habozott. Nem sokat, de egyértelműen húzta az időt. Én pedig úgy tettem, mint aki nem veszi észre. Csak vártam és akkor indultam meg, amikor láttam rajta, hogy levonta a következtetést, miszerint tiszta a levegő.
Belépve megvártam, amíg csukódok mögöttünk az ajtó. Addig is igyekeztem nem túl feltűnően körülnézni és emellett elnyomni a furcsa érzést, ami megjelent bennem. Évek óta nem voltam másnál. Sem látogatóban, sem egyéb okokból és most különös volt. De egyben élvezem is. Azt hiszem nem magát a tényt, hogy másnál vagyok, hanem inkább azt, hogy megbízott bennem annyira, hogy felajánlja és minden félelme ellenére eljöttünk ide.
- Arra? - kérdezem szinte suttogva és az előszoba másik végében lévő ajtó felé mutatok. - Vagy... kötszer...? - nézek rá. Nem igazán tudom, hogy hova is menjünk, úgyhogy végül is nem mozdulok. Várom, hogy ő menjen előre és vezessen.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeHétf. Dec. 10, 2012 2:35 pm

Megtöröltem a homlokom, ami kicsit leizzadt a koncentrálás és a pánikolás közben... és igyekeztem szépen csitítóan gondolkodni, hogy a légzésem visszaálljon, és visszaszerezzem a nyugalmam feletti irányítást. Lehetőleg egyedül... Még nem vehetek be új bogyót... Muszáj legalább addig várnom, míg Leon nem látja majd, hogy ne aggódjon... Nem akartam megijeszteni. Bár kárt sem akartam... okozni magamban, ez is közrejátszott abban, hogy várni akartam... Igaz, így körülményesebb volt megnyugodnom, de... de menni fog. Igenis mennie kell... nem olyan nehéz...
- Akkor jó... - bólintottam, mikor igennel felelt a kérdésemre. Éreztem és meg is láttam hogy keresi a tekintetem, egy-egy pillanatra össze is találkozott az enyém az Övével, de aztán hamar el is fordultam, mert nem akartam árulkodni magamról, mennyire beparáztam. Valami kis becsület... talán azt akartam megtartani... Vagy Őt megnyugtatni, nem is tudom. Vagy magamat, mert a pillantásától újra felgyorsult a légzésem...
- Jól vagyok - vágtam rá kicsit gyorsabban a kelleténél, mire visszanéztem Őrá, bár inkább az arcát igyekeztem nézni, nem a szemeit, és kicsit lassabban folytattam. - Sajnálom az előbbit, én csak... csak elszoktam... ettől - böktem kezemmel felfelé a házra. Nem akartam részletezni, hogyan, mint, miért szoktam el, hol voltam, vagy ott milyen volt, de... ezt szerettem volna ha tudja. Hátha nem néz majd Ő is dilisnek, vagy... veszélyesnek, mint mindenki más. Nem akartam hogy esetleg még egy ember féljen tőlem... szerettem volna egy kivételt.
Mondjuk a mosolya arra engedett következtetni hogy nem fél, és nem tart zakkantnak sem, és én viszonoztam a mosolyát, többek közt azért is, mert megkönnyebbültem, hogy nem ártottam neki.
- Akkor jó... örülök - bólintottam, és kihátráltam a bokor takarásából, miközben sóhajtottam egy nagyot. - Mehetünk. - Megfordult a fejemben hogy hozzáteszem, hogy megígérem, nem passzírozom a falhoz ha valaki szembejön a lépcsőházban, de inkább... nem tettem elhamarkodott ígéreteket. Nem mintha értelmes tett lett volna ott és akkor, ha megismétlem, de... bíztam azért benne hogy ilyen hülye se lennék, meg... hogy eleve nem is jön senki míg felérünk.
Egy újabb nagy levegővel, megint kinyitottam az ajtót, és most némiképp már siker volt, hogy be is léptem rajta. Egy percet füleltem, de nem volt zaj, nem jött senki, szóval hagytam bezárulni magunk mögött az ajtót, és elindultam, a nyomomban Leonnal, felfelé.
A lépcsőn már szerencsémre nyugiban felértünk, és a folyosót is túléltem, nem jött senki semerről, csak mi, akik épen és élve el is értük a lakásunk ajtaját. Biztos ami biztos kivettem a kulcsom a zsebemből, miközben másik kezem rámarkolt a kilincsre, de aztán nem volt rá szükség, az ajtó nyitottnak bizonyult, és akadály nélkül kitárult előttünk.
- Oké, mehetünk - mondtam ki, bár nem túl hangosan, mintegy biztosítékként magamnak. Ha erre a hangra nem reagál bentről senki, akkor elvileg túléljük az utat a szobámig. 10 másodpercig füleltem, majd átléptem a küszöböt, miközben jobbra és balra forgattam a fejem. Sehol senkit nem láttam, így beljebb léptem, és aztán az ajtó mellett megállva utat engedtem Leonnak is, közben igyekezve lazának tűnni.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeHétf. Dec. 10, 2012 11:15 am

Egy apró bólintással vettem tudomásul, hogy időt kért. Igaz, hogy nem láthatta a mozdulatot én mégis bólintottam és hallgattam. Vártam, hogy elég erőt gyűjtsön össze ahhoz, hogy kimászhassunk innen. Hogy elinduljunk... fel. Hozzájuk. Biztos, hogy jó ötlet ez? - fordult meg a fejemben. - Nem kellene inkább hozzánk? Talán ott nem félne, én pedig... Nos, én már hozzászoktam. Apámék úgysem tesznek egyetlen megjegyzést sem, amíg Jer ott van. Utána pedig egyszerűen kibírok pár perc kiabálást és már ott sem vagyok. Bezárkózok a szobába... mivel a fürdőszobát ma mindenképp kerülnöm kell. Legalábbis nem zárhatom magamra az biztos.
- Nincs mit sajnálnod... - mondtam, amikor végre úgy tűnt, hogy összeszedte magát. Reméltem, hogy ez nem csak a látszat, amit miattam igyekszik magára ölteni, hanem tényleg rendben van. Már amennyire ez lehetséges most. - Én? - kérdeztem vissza, mintha meglepő lenne, hogy egyáltalán ilyesmi megfordul a fejében. - Igen - válaszoltam röviden, majd egy hosszú percig fürkésztem a tekintetét. Vagy legalábbis az volt a célom, csakhogy ő nem nagyon akartam a szemembe nézni. - És te? Nem tudom, hogy mi volt ez a kis... közjáték - tartottam egy cseppnyi szünetet, de nem vártam tőle, hogy magyarázkodjon. - Remélem, most már jól vagy - mosolyodtam el halványan.
- Dehogy! Nem... nem bántottál - mondtam neki és határozottan bólintottam is, hogy még meggyőzőbb legyen az állításom. - Viszont most már... mehetünk? - ismételtem meg újabb formában az előző kérdéseimet és várakozóan néztem rá.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Truman Raguel


Jeremy Truman Raguel

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Nov. 21.
Tartózkodási hely : Chance Harbor

Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeHétf. Dec. 10, 2012 12:40 am

Nem tudom mennyi idő telt el. Én csak álltam ott, és vártam... fohászkodtam magamban... fohászkodtam hogy ez, hogy Leont a falhoz rántottam, ne ez legyen az utolsó cselekedetem az életben... hogy ne apám üvöltő hangja legyen az utolsó amit hallok. Csak remélhettem hogy túléljük, hogy nem lesz baj... hogy... nem talál ránk senki, vagy hogy nem apám az aki itt megy el...
Magamban éreztem, valahol, odabent, hogy amit teszek, nevetségesen nézhet ki kívülről. De én... én rettegtem. Olyan erővel szorítottam össze a szemeimet, hogy az már fájt... mégsem mertem csökkenteni az erőt, mert egyszerűen... egyszerűen dermesztő fátyolhálóként szorult körém a félelem... amiről azt hittem sosem fog elmúlni.
A tudatom határán éreztem hogy előttem mocorog... mocorog Leon, de ahhoz is erőszakot kellett venni magamon, hogy ne fussak el, hát még ahhoz hogy bármi mást tegyek, vagy épp... ne tegyek... Mert mikor keze hozzámért, egy pillanatra, vagy talán többre is, meg-megakadt bennem az ütő, aztán hevesre kattant, s ezzel együtt a légzésem is még inkább felgyorsult. Visszhangként érzékeltem hogy Leon beszél... és nagyon nehéz volt rájönni, hogy egyébiránt HOZZÁM beszél.
- Te... tessék? - nyitottam ki nehezen a szemem, és pislognom kellett hogy a fekete foltok melyek a szemem előtt táncoltak, elmúljanak. Nehézkesen, de eljutott az elmémig mit mond... szavak, melyeket eddig nem tudott megérteni az agyam: kényelmetlen, ki mászni, senki... Szavak, amiket meg kéne értenem, és tennem kéne velük valamit... de először nem bírtam. Akartam, de nem ment. Kezeim szinte robotszerűen emelkedtek fel, és egy pillanatra Leon vállára tévedtek, mert éreztem hogy muszáj... meg kell kapaszkodnom valamiben. Az agyam a falat célozta meg a válla felett/mellett, de odáig nem értem el... s valahogy nem is számított, csak kapaszkodó kellett... És valahogy... jobb is volt így, mert amint kezem Leon vállához ért, a szívem... mintha csitult volna... a félelem kezdett kiszivárogni a zsigereimből, a csontjaimból, a gyomromból...
- Csa... csak egy perc... - nyögtem, s lehajtottam a fejem, hogy nagyokat lélegezzek. Közben magamban mondogattam, hogy "nincs itt senki, nincs itt senki, nincs itt senki." Valahol bent, mélyen, tudnom kellett volna, hogy ez épp a teljes megszégyenülésem, gyáva féreg módjára viselkedem... de most egyszerűen nem volt erőm titkolózni... olyan nagyon... nagyon mélyen megrémültem az imént...
Mikor végül nagyjából rendeződött a légzésem, csak akkor engedtem le a kezeim újra, és emeltem fel a fejem. Szégyen ült az arcomon, de nem is tudtam levakarni onnét. A leleplezettek szégyenével néztem Leonra, most, hogy látta, mennyire félek még apám gondolatától is, hiába vagyok felnőtt, mégis... úgy félek mint egy betoji kisgyerek...
- Sajnálom - léptem hátrébb legalább két lépést, eltávolodva barátom testétől, melyet már bizonyára épp eléggé odapasszíroztam a falhoz. - Ugye jól... jól vagy? - tudtam hogy nem mimóza, és nincs porcelánból, de ezt muszáj volt megkérdeznem. Tudtam, hogy agyam befogadta az érzékeket, mikor megérintett, és körül-belül olyan gyorsan kapcsolt az agyam egyik adatról a másikra, mint egy nyugdíjas sakkbajnokság, így még abban sem voltam biztos, hogy nem-e bántottam, csak nem kapcsolt az agyam közben... Bár nem úgy nézett ki igazából mint akit megint... bántottam... De akkor is meg akartam kérdezni. - Nem bántottalak?
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitimeVas. Dec. 09, 2012 8:39 pm

Fogalmam sem volt, hogy mi történik. Csak azt tudom, hogy én nem mozdultam, mégis máshova kerültem. Egy kemény fal és Jer közé. Egyetlen szó nélkül vártam és próbáltam kitalálni, hogy most mi a fene történik és miért kellett olyan sürgősen elbújnunk. A percek nagyon lassan múltak és én egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. A testem zsibbadt a szűk helyre préselődve, a kezeim pedig egyre jobban lüktettek. De még mindig hallgattam. Nem lehettem benne biztos, de sejtettem, hogyha megszólalnék, Jeremy kapásból elhallgattatna. Túlzottan feszült volt most és... félt is? Nem voltam benne biztos, de abban igen, hogy még soha nem láttam így viselkedni. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy hozzáérjek, megfogjam a kezét, vagy bármi... csak hogy megnyugtassam, de aztán rájöttem, hogy az nagyon rosszul venné ki magát. Nagyon... "nem normálisan".
Inkább azzal törődtem, hogy egyetlen mukkanás nélkül tűrjek és várjak, hogy az itt bujkálásunk oka - a léptek - elhalkuljanak majd teljesen megszűnjenek. Amikor egyértelműen eltávolodott tőlünk az ismeretlen, csak akkor kezdtem mozgolódni és egyszer-egyszer akaratlanul is hozzáértem Jeremyhez. Pedig esküszöm nem akartam! Eszemben sem volt kockáztatni, hogy bekapjak még pár ütést... Mindenképpen el akartam kerülni, hogy üssön, így beszélni kezdtem.
- Már nincs itt senki. És itt... elég kényelmetlen... - mondtam egész halkan, mintha olyan dolgoknak adnék hangot, amik nagy titkot tartalmaznak. Lehetséges, hogy tényleg az volt. Hiszen a szavaimmal kimondtam, hogy nem mert előbújni addig, amíg a léptek eléggé el nem távolodtak.
- Nem lehetne kimászni innen? - kérdeztem meg végül már álló helyzetben, miközben körülnéztem minden irányba. - Nincs itt senki.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Raguel lakás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Raguel lakás   Raguel lakás I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Raguel lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Jeremy Truman Raguel
» Lakás
» A lakás általánosságban

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: HÁZAK, LAKÁSOK :: Társasház-