Rendőrség

Tárgy: Re: Rendőrség Csüt. Aug. 30, 2012 2:27 pm

Egész gyorsan odaért hozzám. Elégedetten szemléltem hogyan ül mellém, és azzal az ennivaló kis szende próbálkozó tempóval nézett rám, majd keze lassan az enyémre siklott. Már a nyakamig siklottak az ujjai, de én már majdnem elkuncogtam magam a koncentráló arcán. Ahh, mintha el lehetne rontani... Nem kérdeztem ugyan, de magamban reméltem hogy nem szűz már a srác, bár... most hogy így belegondoltam, elég drámai szitu lenne, egy börtöncellában főleg. De azt hiszem még imponálna is nekem...
Aztán úgy tűnt láthatott valami olyat a szememben ami bátorságot adott neki, mert megváltozott az arca, meg a szemei csillogása is, és aztán már hopp, húzott is magához azonnal, és már vártam hogy az ajkaimra tapad.... de Ő előbb beszélni kezdett. Ohhh, istenem, hát ez nagyon cuki, mit várt, hogy ezek után majd hozzá akarok menni? Ohh, ugyan, olyan pasi még nem született, akinek én az asszonya akarnék lenni. A megállapodás egy dolog, a tűz meg egy másik, én a lángok asszonya vagyok!
Arra eszméltem rá, hogy a hangját követően már meg is esett amit vártam, az ajkai megtalálták az enyémeket, és csókolni kezdett. Hmm... nem rossz, egyáltalán nem volt rossz a kölyök, édes kis ajkai voltak, erős vágy dolgozott benne, valami fenséges kis ösztön. Bátortalan, de ügyes, nem rossz...!

Nem kellett engem sem piszkálni hogy megmozduljak, a kezeim automatikusan siklottak végig a karján, hogy a nyakába karolva húzzam magamhoz közelebb. A melleimmel a mellkasának feszültem, és csók közben már át is vetettem az egyik lábam az övén, így az ölébe helyezkedve csókoltam tovább szenvedélyes hévvel, húzva magamhoz erősen. Ígéretes játéknak néztünk elébe...

**Vendég** Vendég

Nem szóltam. Hallottam a szavait, de nem válaszoltam semmit. A tekintete fogva tartotta az enyémet... de én már nem küzdöttem. Nem akartam sem elszakítani a pillantásom, sem tartani tőle a távolságot. Kit érdekel bármilyen elővigyázatosság?! Már úgyis bajba kerültem, nem igaz? Mit számít, ha most kísérletezésbe kezdek? Talán végre válaszokat kapok és megtudom, hogy én tényleg...?
Csak lépkedtem közelebb és közelebb... a következő pillanatban pedig már ott is voltam mellette a hideg priccsen. Egy lélegzetvételnyi időt még engedélyeztem magamnak. Teleszívtam a tüdőm, majd kifújtam a levegőt és közben azt vettem észre, hogy akaratlanul igaz, de az ujjaim lágyan simítanak végig a karján... egészen amíg el nem értem a nyakát. Csak ekkor vettem észre, hogy visszatartottam a levegőt, mintha tartanom kellett volna attól, hogy mit reagál. De a tekintete nem sokat változott - vagy legalábbis én nem láttam különbséget. Én viszont változtam. Felbátorodtam... Kíváncsibb lettem, hogy mi lesz ebből. Akartam...? Azt hiszem... Úgyhogy a következő pillanatban már a tarkójánál tartva húztam magamhoz közelebb és... és egy jelentéktelen távolságot tartva suttogtam pár szót az ajkaiba.
- Ez csak egyszeri. Egy kísérlet - és már tapadt is rá a szám az övére. Nem tudom, miért számított nekem annyira, hogy közöljem vele, de megtettem. Ettől jobban éreztem magam.

Tárgy: Re: Rendőrség Szer. Aug. 29, 2012 11:12 pm

Nem tudom mi volt nagyobb móka. Szívatni a kis srácot, vagy nézni ahogy szenved. Pedig ha elengedné magát, ohhh, miket kapna, de Ő... kínlódik itt előttem, mint gy ketrecbe zárt oroszlán. Ahhh... már közel voltam hozzá hogy én magam menjek oda és teperjem le, lerombolva a falait, de az utolsó pillanatban egyszercsak felém fordult, és lépett egyet... majd még egyet...
Ez az! Végre valami emberi reakció... - gondoltam magamban, hisz nincs az az épkézláb férfi aki tudna ellenállni egy olyan dögös és kínálkozó nőnek mint én... már kezdtem volna aggódni, de ahogy felém lépett el is csitult az aggodalmam. Nem mondtam semmit elsőre, csak a priccs széléig kicsúszva ültem ott, és vártam, kissé felé hajoltam, kinyújtottam a kezem.
- Gyere, Szépfiú, nem bánt a néni, mutatok valami olyat, hogy ki se akarsz majd szabadulni - kuncogtam fel lágyan, ahogy kissé csábítón félrebiccentettem a fejem, úgy néztem végig a szemeibe. A szemkontaktust egy pillanatra se szakítottam meg.

**Vendég** Vendég

Oda-vissza járkáltam a nem éppen nagy cellában. Menni akartam... és mégis várnom kellett. De még hogy! Hiába igyekeztem csak magam elé nézni, valahogy nem akart sikerülni. Mint valami mágnes, úgy vonzotta a tekintetem a teste. Próbáltam elkerülni. A szavait figyelni. Válaszolni. Csinálni bármit! De amíg mentem, nem sikerült. Mindig rajta kötött ki a pillantásom.
Fogadni mertem volna, hogy minden egyes mozdulata előre eltervezett! És arra is, hogy magában jól mulat a reakciómon. Próbáltam én elrejteni, nehogy bármi is meglátszódjon rajtam... de a kósza pillantástól és kíváncsiságtól eltekintve, nem igazán volt mit észrevenni rajtam. Pár perc elteltével a rácsoknál kötöttem ki. Nem igazán illendő, de szigorúan hátat fordítva a lánynak, átdugtam a rácsok között a karom és úgy bámultam kifelé. Vártam. Talán arra, hogy történjen meg a csoda és jöjjön végre valaki. Ha végre telefonhoz jutna, kikerülhetnénk innen...!
De pár perc múlva beláttam, hogy bármivel is próbálkozok, nem bírok másra figyelni. Csak ő járt a fejemben. Egy részem fellázadt ellenem. Mintha egy idegen hang suttogott volna a fülembe. Okokat sorolt, hogy ne küzdjek... Forduljak meg... lépjek oda... Teszteljem le magam és tüntessem el egyszer és mindenkorra a bennem lakozó kétségeket! És én az idő múlásával tényleg kezdtem megadni magam. Az utolsó lökést megadta a folyosó végén elhaladó rendőr. Lassan sétált és fogadni mertem volna, hogy mosolygott! Élvezte, hogy húzhatja az időt...
Én viszont meguntam. Sok lett. Így minden együtt. A hang a fejemben, a kárörvendő rendőr... Az idegesség, és a tudat, hogy be vagyok zárva... Minden. És én lassan elhittem, hogy a legjobb megoldás, hogy elüssük az időt, ha letesztelem magam. Vele - fordultam meg lassan és néztem rá, miközben közelebb mentem.

Tárgy: Re: Rendőrség Vas. Aug. 26, 2012 11:12 pm

- Nem baj, a fő hogy én jól mulatok - vidultam keresztül-kasul, ahogy nézegettem a srácot. Láttam hogyan nyűglődik, és őszintén nagyon élveztem a szitut. Persze megszoktam hogy hatással vagyok a férfiakra, de... ez a kis suhanc valamiért még élvezhetőbb játékocska volt. Egyszerűen, ahogy dadogott, meg akadozva lélegzett, kerülte a pillantásom, szinte éreztem hogyan lüktet ezerszeres gyorsaságban a szíve. Nem lehetett nem figyelni Rá, nehogy lemaradjak valami vicces momentumról.
- A tervem? - kérdeztem vigyorogva téve keresztbe a lábaimat, és még mindig követve a szememmel a kis kölyök tevékenységeit, vállat vontam. - Hát, amint a grófocskák úgy döntenek hogy eleget ücsörögtünk itt, és telefonálhatok, rövidesen már kint is leszünk - néztem Őt, és beszéltem, nem mulasztva el a járkálása közepette szándékosan akkor igazgatva a felsőm, amikor épp erre nézett, és szándékosan úgy, hogy a fél mellem, meg a melltartóm is kilátszódjon cseppecskét, a nagy igazgatásban. Nem éreztem ám szemétnek magam, áhh, ugyan, dehogy, épp ellenkezőleg, áldásos angyalnak tekintettem magamat, minden cselekedetemmel együtt. - Ne izgulj, estére otthon leszel, kicsi Eric, mély levegő, vedd úgy hogy vakációzol pár órát a nagyvilágból kiszabadulva. Akár élvezhetnéd is, mint én - kacsintottam feléje.

**Vendég** Vendég

Nem bírtam levenni róla a tekintetem. Még akkor sem, amikor felállt a priccsről és elém lépett. Hogy mi fordult meg a fejemben, azt nem tudom. Pedig ha figyeltem volna a saját reakciómat, talán már okosabb lennék pár dolgot illetően. De elmulasztottam a pillanatot. És az ezután következőket is. Éreztem az ujjait. a lágy érintést... Biztos voltam benne, hogy valamit kiváltott belőlem, de nem voltam benne biztos, hogy mit.
- Én annyira... nem élvezem a... helyzetet - nyögtem ki szinte egyesével a szavakat, igaz kicsit megkésve a válasszal. De még most sem igazán tudtam a beszédre koncentrálni, pedig az elhatározás megvolt. De a megvalósítás már nem igazán akart működni. Úgyhogy ezután inkább hallgattam... Egészen addig, amíg vissza nem ült és én képes voltam újra rendesen beszélni. Ekkor is először azt akartam megkérdezni, hogy hogy tudja ennyire élvezni...? Hogy játszadozik. A tűzzel, veszéllyel, emberekkel... velem. De az utolsó pillanatban változtattam. Úgy éreztem, erre azért mégsem kellene rákérdezni. Főleg, mivel részben azt hiszem, én bátorítom. Csak tudnák végre dönteni!
- Mikor lesz aktuális a... terved? A kijutásra - váltottam élesen témát, ettől legalább kevésbé éreztem magam kínosan. A következő pillanatban már álltam is fel a priccsről. Na nem mintha messzire lehetett volna innen menni... De már nagyon szerettem volna nyílni látni az ajtót és nem igazán bírtam nyugton ülni tovább. Vagy nem is ez volt az okom, sokkal inkább az előbbi dolgok? Talán...

Tárgy: Re: Rendőrség Vas. Aug. 26, 2012 11:31 am

- Ha szégyellős vagy, azon is tudok segíteni - kacsintottam Rá, ahogy magamban eszeveszettül mulattam a kis tacskón. Nem rajongok a "gyerekekért", de ez a srác tényleg mulattatott. Akár egy szende kölyök. Nemet mond a szája, de a szemei már a tangámig vetkőztettek, legalább... ötször, mióta bámulni kezdett. Nem tudtam hogy tényleg a börtöncella lehet-e az ami visszafogja vagy csak nem szeretne gyújtogató pirománnal kettyinteni, de... mindenesetre bárhogy is van, én szex nélkül is istenien mulatok.
Istenem, és még köszöni... hát egyem meg a szívét, ha nem viszem el előbb-utóbb egy fordulóra. Ez már kihívás, de tényleg. Hát ez nagyon édes. Menten megszakadok... Ha a belső hahotába bele lehet fulladni, hát én közel jártam már...!!
- Oh, Édesem, én már a találkozásunk első perce óta mulatok rajtad - "vallottam be" kuncogva, és sóhajtva álltam fel a helyemről. - Hogy idiótának tartanálak az túlzás... de ennivaló kölyök vagy, az biztos. Nélküled még talán unatkoznék is itt, de Te kifejezetten mulattató vagy - nevettem, miközben elé léptem, és ujjammal kezdtem játékosan cirógatni az arcát, álla vonalát, és a nyakát. De mielőtt még elhúzódhatott volna, abba is hagytam, és visszalépve vissza is ültem a helyemre.

**Vendég** Vendég

Nem voltam elég gyors. Az az egy pillanat elég volt, hogy összeakadjon a tekintetünk. Azonnal másfelé néztem, de már cseszhettem. Hallottam, hogy mozgolódik és a szemem sarkából azt is láttam, hogy felül. Én pedig makacsul néztem a másik irányba. Még akkor is az előbbi pontot bámultam kitartóan, amikor beszélni kezdett. Egy percig sem volt kétséges, hogy bevállalná. Csak egy szavamba kerülne. Vagy egy apró mozdulatba, hogy közelebb húzódjak hozzá... de nem. Azt hiszem, nem akartam igazán. Pedig biztos volt valami... valami, ami miatt csak nehezen tudtam levenni róla a tekintetem, de... nem most és nem itt fogok próbálkozni és megjátszani a "normálist". Úgyhogy csak megráztam a fejem.
- Nem... Nem hiszem. Most, itt... inkább kihagyom - nyeltem nagyot. Nem voltam benne biztos, hogy később más lesz a helyzet, de akkor már talán. Itt viszont biztos nem fogok kísérletezni magammal. - De azért kösz... - mondtam ki gondolkodás nélkül. Csak a szavak után kapcsoltam, hogy mit is mondtam. Még saját magamnak is nagy baromságnak hangzott.
- Azt hiszem, egyre nagyobb idióta vagyok a szemedben - néztem rá egy kínos vigyort vágva és akaratlanul is a hajamba túrtam. Csak, hogy kezdjek valamit magammal és ne csak nézzem.

Tárgy: Re: Rendőrség Szomb. Aug. 25, 2012 11:45 am

Szavai hallatán elnevettem magam, majd mint aki szomorú, legörbülő szájjal pillantottam őrá.
- Hmm... kár, pedig velem jöhettél volna. Nem is hinnéd mekkora élvezet a ropogó és pattogó tűz mellett csinálni... ezt vagy azt... - kuncogtam rákacsintva sokat sejtetően. Na persze én csak a szexre gondoltam, de amilyen édes kis szende ez a gyerek, kinézném belőle hogy a fogócskára gondoljon. Ezért is kellett a drámai pillantás. - Főleg ha utána még el is kapnak - tettem hozzá, hisz ha az ember nem a rendőrség előtt gyújtogat, akkor a bilincselés és a leteperés is lehet... hmm... kellemes.
Egy kissé hosszas hallgatás állt be közöttünk. Kicsi Eric hallgatott, én szintén, és közben a plafont nézegettem. Nem mintha érdekes lett volna, így egy idő után inkább lehunytam a szemeim, és csak relaxáltam. Vártam mikor jönnek vissza értünk a majmok hogy újrakezdjük a kérdezz-feleleket. Ám ahogy várakoztunk, várakoztunk, kezdtem érezni valami furát. S egy alkalommal ahogy kinyitottam a szemem és körbepillantottam, épp láttam amint Eric elkapja rólam a pillantását. Ahh... hát persze, a megfigyeltek érzete... az volt az a fura. Mikor érzed hogy bámulnak.
Lazán elvigyorodtam, és felültem, úgy néztem a szépfiúra.
- Ha ennyire tetszem, még meggondolhatod magadat a szexet illetően. Nem harapok ám - rebegtettem meg felé a pilláimat, s nyelvem érzékien nyalta végig ajkaimat. - Még egy darabig biztos nem jönnek vissza a sügérek - biccentettem fejem a zárka ajtaja felé, felkínálva magam a kis szendének, s közben magamban jót mulatva a helyzeten.

**Vendég** Vendég

Egy aprót bólintottam a válasza után, de amikor folytatta... nem bírtam ki, hogy ne rázzam a fejem egy nagy mosollyal.
- Én azért szeretném elkerülni őket. Úgyhogy ne is számíts rá, hogy veled tartok... - fogtam bele, de elhallgattam. A fejemben megjelent egy gondolat. Mi van, ha pont ezt fogja kérni, amiért most kijuttat innen? Hogy néha tartsak vele? Neem. Reméltem, hogy nem így lesz. És ami visszatartott, az most nem a lecsukás lehetősége volt - biztos voltam benne, hogyha ezt kérné nem hagyna itt csak úgy -, hanem a fogadalmam. Nem kerülök bajba! Legalábbis, a mostani után... - győzködtem magam kitartóan, miközben hallgatásba burkolóztam.
Valahogy később sem akaródzott megszólalni, így viszont fájdalmasan lassan teltek még a másodpercek is. Aztán valahogy... egy idő után azon kaptam magam, hogy ugyan akaratlanul, de egyre hosszabb időre ragad ott rajta a tekintetem. Minden egyes ilyen alkalommal mondani akartam valamit, csak hogy még véletlen se tűnjön fel neki, hogy bámulom, de az ég világon semmi nem akart az eszembe jutni. Ahogy az sem, hogy miért csinálom. Biztos voltam benne, hogy nem... nekem... nem kell... vagy mégis? Utáltam, amikor a fejemben ennyire összekuszálódtak a gondolatok! Mintha valami tornádó söpörne bent végig, és minden egyes gondolatot kiforgatni. Ami eddig teljesen logikusnak tűnt és úgy éreztem, hogy rendben van, egy pillanat alatt láttam helytelennek. Fogadni mertem volna, hogy egyszer ez fog az őrületbe kergetni. Hogy nem tudok dönteni... hogy nem ismerem saját magam, ráadásul azt sem tudom, hogy mit akarok.

Tárgy: Re: Rendőrség Pént. Aug. 24, 2012 12:46 pm

- Nyugi, kicsi Eric, még az arcod is el fogják felejteni, ha velem mész ki - méregettem őt a szemeimmel, mint aki a prédát lesi, de ugyanazzal a kedves mosollyal. Olyan tüneményesnek éreztem ám magam, hogy lassan magamtól olvadtam el. Fúj, abba kéne hagynom az édességességet mielőtt még cukornak néznek. Bár élveztem a játékot, az tagadhatatlan. Ez a srác mulattatott, meg ez a cellázósdi is, egész mókás nap lesz ha az uncsi várakozástól meg a tahó zsernyákéktól eltekintünk.
- Én ma érkeztem. Rokonlátogatóba jöttem. Ezekkel eddig nem találkoztam, de biztos vagyok benne hogy nem ma találkoztunk utoljára. Jövök még, ha másért nem, hát majd azért hogy mutogassam magam és kiidegeljem őket hogy nem piszkálhatnak majd - nevetgéltem jólesőn, és sóhajtva igazgattam magamon a felsőmet. Annyira mulattatott, hogy amint megtudják mennyi lóvé áll mögöttem, máris másként veszik még a levegőt is a zsaruk. Bár lehet uncsi lesz ha nem csukhatnak majd le amikor újra felgyújtok valamit, de... nem baj, majdcsak elleszünk együtt valahogy. Legfeljebb drága játék lesz, de az még soha nem akadályozott meg semmiben, sőt! Attól csak izgibb!

**Vendég** Vendég

Egy pillanatra elkerekedett a szemem majd egy halvány mosollyal néztem magam elé. Tud a nevemen szólítani! Még ha nem is mellőzve minden becézést, ez már akkor is haladás. Persze többe egyelőre nem számítottam, már ennek is örültem. A következő pillanatban viszont eltűnt a mosoly az arcomról. Mérlegeltem magamban. Nem igazán tudtam, hogy mit válaszoljak a kérdésére. Nem akartam egy egyszerű vállrándítással elhárítani a kérdést. Hosszú másodpercek teltek el, mire megszólaltam.
- Nem igazán... Egyelőre csak... utazgatok - válaszoltam, miközben a magam előtti falat bámultam. - De ha sikerül innen névtelenül kijutnom, lehet maradok. Legalább egy kis ideig - tettem még hozzá továbbra sem fordítva el a tekintetem a szemközti, koszos falról. Csak tudnám, miért közöltem ezt is vele?! A gondolataimat soha nem szoktam senkivel megosztani. Soha! Lehet, hogy mégis hatással volt rám a lány, csak eddig nem vettem észre?
- És te? Nem úgy tűnt, hogy volt már ezekkel dolgod... - intettem a fejemmel, a valószínűleg a folyosó végén posztoló rendőr felé. - Vagy legalábbis nem éppen velük - egészítettem ki az előbbit.
Biztos voltam, hogy nem a mostani volt az első útja a rendőrségre - és nem is az utolsó, ha az őrült tekintetét vesszük. De ha a nevét kérdezgették, akkor valószínűleg nem ismerik még... Talán nem olyan rég költözhetett... Ha ezek az egyenruhások látták volna már korábban, biztos, hogy emlékeztek volna rá. Egy ilyen tekintetet nem lehet egykönnyen elfelejteni.

Tárgy: Re: Rendőrség Csüt. Aug. 23, 2012 5:57 pm

Ohh, egek... úgy hazavinném ezt a kölyköt, esküszöm, jobb mint a kabaré. Akár egy kis szűz... ahogy bámult ki a fejéből a csók után... Meg tudnám szokni. Le kell csekkolnom merre terel a gyerek, mert kár lenne örökre elvészni hagyni ha kijutunk innen. Csekkolnám még párszor ezt a tüneményes szempárt ezzel a végtelen cukorfalatságával...
- Nincs mit, édes kicsi Eric - mosolyogtam Rá bűbájosan, és egy laza sóhajjal néztem fel a plafonra, miközben a kezeimet a fejem alá tettem támasztékul, csak kééényelmesen, mint aki otthon van.
- Egyébként, Te helyi vagy? - kérdeztem némi csendes szünet után, mintha csak egy laza délután lenne, és épp haverkodnánk. Esküszöm még az arcomat is kedvesre és barátira varázsoltam, bár az összehatást nyilván homályosította a börtöncella, de... nem baj, jó színésznő vagyok, bármit el tudok játszani. Ha épp édes kislány akarok lenni, hát az is megy.

**Vendég** Vendég

Nem voltam eléggé a jelenben ahhoz, hogy újra megismételjem a nevem. Még most sem tettszett az újabb becenév, mégsem szóltam miatta. Túlzottan pörögtek még a fejemben a fogaskerekek, de azért a szavai jelentését minden gond nélkül megértettem. Viszont ő... fel nem tudtam fogni, hogy tud ilyen hamar váltani. Egyik szerepből a másikra. Egyik pillanatban egy ártatlan lány, a másikban pedig nagyon is tudja, hogy mennek a dolgok. Olyan volt, mint akinek semmi nem számít az életben. Teljesen mindegy mit csinál, könnyedén megússza. Mégsem ítéltem el. Eszemben sem volt. Neki ez jutott... nekem pedig nagy szükségem volt a segítségére.
Kíváncsian néztem rá, amikor úgy tűnt, végre megmondja, mit vár a segítségért cserére. Már rá akartam kérdezni... megszólalni, hogy mondja már, vagy... De a következő pillanatban már ott volt előttem. Közel. Éreztem a nedves ajakit az enyémen és én még levegőt is elfelejtettem venni. Már csak azt kellene eldönteni, hogy a meglepetéstől... vagy talán élveztem? De még akkor sem tudtam saját magammal dűlőre jutni, amikor elhúzódott és mintha mi sem történt volna végigfeküdt a priccsen. Nekem viszont nem ment ez a "játék". Tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna! Neki nagyon is könnyen ment... Én viszont csak bámultam rá egy nagyon hosszúnak tűnő pillanatig.
Aztán sikerült észhez térnem és legalább egy bólintást kipréselnem. Majd egy újabbat. Nem akartam megkérdezni, hogy akkor mit ért szívesség alatt... Hogy mivel egyenlítünk majd. Nem akartam tudni. Mindenképpen ki kellett jutnom innen, és utólag már... Nos, azon, hogy mi lesz később, ráérek még aggódni.
- Köszönöm - szólaltam meg végül. - Hogy kijuttatsz innen - tettem hozzá azonnal, mielőtt másra gondolt volna.

Tárgy: Re: Rendőrség Szer. Aug. 22, 2012 9:39 pm

ÉS megtaláltam azt a határt. Hmmm... kár, pedig már majdnem felmérhettem a terepet. Mit tagadjam, kíváncsi voltam mit rejt a naci. De hát nem... sajnos elkapta a csuklóm, s cseppecskét erősen szorítva húzta el magától.
- Nyugi Mucikám, csak vicceltem - néztem rá ártatlan, szende kis mosollyal, mint aki azt se tudja mi sülhetett volna ki abból ha igent mond. - Nem vagyok én kurva, hogy fizetőeszköznek vegyem a szexet. Ha le akarnék veled feküdni... szívesség nélkül adtam volna a tudtodra - kacsintottam Rá, ezúttal már csábosan.
- Ellenben. Ha már ennyire a fizetőeszközt firtatjuk... - gondolkodtam el, most már tényleg, és nem csak játékból. Egy pár pillanatig merengve bámultam Őt, aztán... mielőtt bármit tehetett volna ellenem, hozzáhajoltam, és egy rövid, de annál szenvedélyesebb mozdulattal kaptak ajkaim az övéire, egy vad, és heves csókra, csak úgy ízlelés gyanánt. De még mielőtt ellökhetett volna magától, vagy bármit tehetett volna, vissza is vonultam, elszakadva tőle, és szélesen mosolyogva. - Na, ezt veheted egy majdnem fizetésnek - kuncogtam fel, és amolyan gyermekdeden megcirógattam az állát, majd végigfeküdtem újra a priccsen. - A maradékot meg vedd úgy, hogy majd... utólag szívesség formájában leperkálhatod nekem - mosolyogtam fel Rá csalafintán. - És nyugi, nem pénzre vagy szexre gondolok.

**Vendég** Vendég

Azt hiszem, már meg sem lepődtem, amikor nevetni kezdett. Már túl voltam azon a ponton, amikor teljesen logikus reakcióra számítottam tőle. Csak néztem rá, vártam, amíg abba nem hagyta a nevetést... Viszont az arcán megjelenő vigyor nem sok jót ígért. Pontosabban igen is jót, de... ismertem már ezt a nézést. Mégsem mozdultam. Vártam. Vártam a következő lépését.
Aztán megéreztem a kezét a térdemen. Nem mozdultam. Még mindig nem. Csak alig láthatóan nyeltem. Mérlegelni kezdtem magamban. Az agyamban villámgyorsan száguldoztak a gondolatok. És először nem csak azzal kapcsolatban, hogy ezt az árat képes lennék-e megadni a szabadságomért. Nem. Először magamat vizsgáltam. Még nem voltam benne biztos... hogy nem érdekel. Hogy egy lány sem érdekel, így minden egyes alkalommal figyeltem... a saját reakcióimat. Csak hagytam, hogy haladjanak a dolgok és figyeltem. Most viszont nem sokáig kellett várnom. Elég hamar egyértelmű volt, hogy... nem történik semmi. Azon kívül, hogy az egész testem megfeszült, semmi más nem történt. Hiába közeledett a keze... semmi nem volt. Pedig a lánnyal nem volt vele semmi baj. Azon kívül, hogy a fejében valami nem volt rendben... azon kívül... azt hiszem minden tökéletes volt rajta.
Egy részem mégis várt még egy utolsó pillanatot. Amíg a keze el nem érte azt a bizonyos, kritikus határt. Ekkor volt az, hogy azonnal kaptam a keze után és fonódtak az ujjaim a csuklója köré. Nem akartam én fájdalmat okozni neki - mégis csak lány! -, de talán egy kicsivel erősebben szorítottam, mint szükséges lett volna.
- Én nem vagyok eladó! - szűrtem a szavakat az összeszorított fogaimon keresztül. Amint kimondtam a mondatot a testemből eltűnt a feszültség és el is engedtem a csuklóját. Úgy látszik, megtaláltam azt a bizonyos határt, amit már nem vagyok hajlandó átlépni. Akkor sem, ha a szabadságom a cél.

Tárgy: Re: Rendőrség Szer. Aug. 22, 2012 8:46 pm

Azt hittem eddig volt vicceske a gyerek. De neeem, az eddigi csak a kezdet volt. Ám most... ahhh... jaaaj, hát most egész egyszerűen hahotázásban törtem ki, mikor a pénzről és az árakról kezdett nekem beszélni. Hogy "mit" kérek cserébe... Istenem, hát és akkor ne zabáljam meg. De édes... Percekig nem bírtam abbahagyni a nevetést, de még mikor sikerült is, a vigyor akkor sem tűnt el az arcomról, míg a szemeibe néztem, és kissé közelebb csúszva hozzá, gondoltam ha már ilyen édes pofa és elszórakoztat, én is szórakozom vele egy picikét. Meglátjuk mennyire lenne bevállalós, haaaa... én piszok akarnék lenni.
- Lássuk csak, lássuk csak... - kezdtem, mint aki nagyon gondolkodik, és a kezem "puszta véletlenségből" kikötött bizony egyenesen az Édeske térdén, és... lassú, laza mozdulattal kezdtem simítani a nadrágján felfelé a combja felé. Kíváncsi voltam, hol lehet az a bizonyos tűréshatár, aminél bevillantja a "STOP"-táblát. Én persze simán benne lettem volna a természetbeni fizuban. Édes pofija volt a kölyöknek, és elég jó kiállásúnak nézett ki. Bizonyosan nem untam volna magam alatta, vagy épp felette, deeee... erős volt a sanszom hogy még pár centi, és a cukipofa lelöki a kezemet. Csak az volt kérdés a részemről, mikor és melyik ponton...

**Vendég** Vendég

Mióta betettek minket a cellába most jelent meg először valami mosolyféle az arcomon. Most, amikor kijavította magát és végre a nevemen szólított a becézgetések helyett. Így már sokkal jobb volt.
- Nem lenne rossz dolog kint lenni... - helyeseltem bólogatva a szavaira és még tovább is bólogattam. Egészen addig, amíg "cuki fiúknak" nem nevezte a rendőröket. Mindenkit becézget? Ez valami mánia nála? - fordult meg egy pillanatra a fejemben, de aztán nem foglalkoztam ezzel többet. Részletkérdés. És nem is számít. Amíg engem nem hív ilyen szépen, addig nem érdekel.
Valahogy, tudat alatt, gondolkodás nélkül fordultam felé teljes testtel, amikor felült. Tudtam, hogy most jön a komoly része a dolognak. Az a rész, amin a szabadságom múlhat. Úgyhogy figyeltem. Mondanám, hogy meglepett, amikor azt mondta, hogy elég drága, de nem így volt. Gondoltam, hogy nem olcsó egy ilyen "menekülés". Soha nem az. Főleg, ha az ember név nélkül akar távozni. Igyekeztem felidézni, hogy mennyi pénzem lapulhat a rendőröknél lévő hátizsákomban. A végén beláttam, hogy bármennyim is, biztos nem elég.
- Nem sok pénz van nálam, úgyhogy... - nyeltem egyet. - Változtatok a kérdésen. Nem mennyibe, hanem mibe kerülne nekem az a trükk? Az adósod lennék, dee... - fürkésztem a tekintetét és vártam, hogy ő egészítse ki a mondatot. Hogy mondja nyíltan ki, mit kérne cserébe. Az tény, hogy nagyon sok mindent megtennék a szabadságomért, de biztos voltam benne, hogy van egy határ, amitől kezdve már nem érné meg. Csak eddig még nem találtam meg azt a határt.

Tárgy: Re: Rendőrség Szer. Aug. 22, 2012 7:40 pm

Nem lehetett nem mulatni rajta. Ahogy tétovázott a kezem láttán, meg a szemei... oooooolyan beszédesek voltak mintha legalábbis hangosan áradoznának. Nem tudtam nem mulatni, és folyamatosan mosolyogni.
- Jaj, Édes... na jó, Eric, ha ilyen fontos - kuncogtam, ahogy nézett a becézgetések miatt. Pedig illett hozzá mindegyik. Olyan kis édeske volt, meg helyeske. Szívesen elkóstolgattam volna hogy mennyi a tűréshatára...
- Oh, oh, oh... szóval szeretnéd kivitetni magad - nevettem fel, mikor végre kilyukadtunk a lényegre. - Oh, hát... terv, terv, nincs. Terv az nincs. Ellenben van egy olyan tüneményes módszerem... hogy ha azt bevetem... háááát... a kinti cuki fiúk még a lábunk nyomát is megpuszilgatják, és kifelé talán még vállon is veregetnek hogy milyen ügyes vagyok - ültem fel újra, és lazán libbentettem a vállam mögé a hajamat. - De tudod az egy nagyon... nagyon... naaagyon drága trükköcske... - sóhajtottam, mint aki gondterhelt, és kemény meccs előtt áll.

**Vendég** Vendég

Nem komplett! Egyáltalán nem! - jelent meg a fejemben a felismerés, ahogy ide-oda mászkált és vigyorogva áradozott a tűzről. Valahogy ettől még nem nagyon változott a véleményem. Azzal kapcsolatban sem, hogy képes lenne felgyújtani. Hiába állította, hogy attól ő még nem gyilkos, mert túlélném, én úgy voltam vele, az lesz a legjobb, ha nem próbálkozom. Jobb a békesség. És ezt az elvet követve csak bólintottam egyet a szavaira és próbáltam véget vetni a beszélgetésnek. Ha nem beszélünk, nem lehet baj.
Hiába határoztam el magam, később nem igazán sikerült betartani. Csak egy alig észrevehető pillanatot haboztam, mielőtt én is felé nyújtottam volna a kezem. Valahogy túl hivatalosnak tűnt ez a gesztus tekintve, hogy hol is vagyunk éppen. Ez a helyzet kezdett egyre nevetségesebb és őrültebb lenni.
- Eric - ismételtem meg a nevem az újabb "becenév" hallatán. Elhiszem én, hogy ez a stílusa én mégis inkább... Jobb, ha a rendes nevemnél maradunk. - És a kijutásra gondoltam. Hogy van-e bármilyen terved? - kérdeztem újra és egy pár másodperc múlva hozzátettem a valódi okom. - És mi lenne az az ár, amiért engem is kijuttatnál innen? Ha lehet mindenféle felesleges adatmegadás nélkül... - néztem egyenesen a szemeibe. Egyértelmű volt, hogy ő veszettül élvezi a helyzetet, én viszont annál kevésbé. A szabadság ígéretéért cserébe viszont elég sok mindent hajlandó voltam megtenni. Csak ne találjanak meg és névtelenül kerüljek ki innen.

Tárgy: Re: Rendőrség Szer. Aug. 22, 2012 6:18 pm

Nem tehettem róla, mulattatott a srác. Főleg az az aggódó feje. De tényleg. Mintha ez lenne a pokol. Egy kis cellázás még nem villamosszék. Kettőt tüsszentek és kint is vagyok. És Ő se úgy néz ki mintha élre vasalt nadrághoz meg inghez szokott volna, szóval nem tudom miért parázott ennyire egy kis hűsöléstől. Hát hol itt a tragédia?
- Hát, lássuk csak... - álltam fel mellőle, és vigyorogva néztem körbe. - Nem látom a kénköves Poklot - néztem drámaian körbe, és aztán édesen mosolyogva néztem vissza Rá. - Szóval szerintem megérte. Jó buli volt. Hát nem láttad?? - kérdeztem mély és üde lelkesedéssel. - Olyan gyönyörű volt az a tűűűz! Mond hogy nem érte meg látni! Kár hogy elszedték a táskám, pedig úgy felgyújtanék még valamit... - néztem jelentőségteljesen a priccsre, melyen ült.
Kuncogva léptem vissza mellé, és huppantam le újra a helyemre, majd az előbbinek megfelelően újra ledőltem, onnan néztem Őt nagy vigadalmamban.
- Édes, csak azt mondtam felgyújtlak, nem azt hogy megöllek - sóhajtottam szemforgatva, és vigyorogva böktem meg a lábát a térdemmel. - Gyilkos nem vagyok. Csak egy kocsit gyújtottam fel, nem egy embert. Egy kis tűz különben se öl meg csak úgy. Semmi bajod se lenne tőle ha felgyújtanám pl a karod. A ruhád felfogná a bajt ha elég fürge vagy - kacsintottam, jót mulatva az arcán.
- Örvendek Eric - ültem fel, és nyújtottam feléje a kezem, mint aki egy kávézóban van, és nem dutyiban, majd ártatlan mosollyal kérdeztem vissza. - Tervem? Mire gondolsz, Szépfiú?

**Vendég** Vendég

Hát persze, hogy először visszakérdezett, ahelyett, hogy válaszolt volna. Nem is vártam mást. Mégsem szóltam, csak várakozva néztem rá. Nagyon is jól tudta, hogy mire értettem. Az a csillogó tekintet, amit akkor láttam, amikor a tüzet nézte... nem hittem, hogy könnyen elfelejtette a gyújtogatását. Vagy ha meg is próbált elfeledkezni róla a szép cellánk biztos emlékeztette rá.
- És megérte? Itt nem unatkozol? - kérdeztem szinte azonnal, amint válaszolt, de azt hiszem, nem vártam igazán választ. Csak valahogy egyből ez jutott eszembe. Pár perc élvezet egy, a legjobb esetben is több órás unatkozásért... és egy nagy adag priuszért. Nekem tuti nem érné meg, de most már cseszhetem. Valahogy már mégsem bántott annyira a dolog. Túlzottan elvonta a figyelmem a lány. Lehet, hogy én gondoltam túl sokat, de nagyon is jól érezte magát itt bent. Túl jól. Most vagy tényleg nem zavarta a helyzet, vagy... volt valami biztos terve a kijutásra?
Igyekeztem nem ezen agyalni és engedni a késztetésnek, hogy nekiszegezzem a kérdést. Csak segített, amikor megmondta a nevét. Az első dolog, ami eszembe jutott az a régi olvasmányaim voltak. Még gyerekként, amikor nem volt jobb dolgom. Sherlock és Watson... Oké, tudom én, hogy baromság, de akkor is ez villant fel a fejemben a név hallatán.
- Szóval úgy hívhatlak, ahogy tetszik, de ha a nevedet rövidítem, halott vagyok? - foglaltam össze röviden és bólintottam, hogy megértettem. És komolyan is gondoltam. Bármilyen poénosan is mondta, simán kinéztem belőle, hogy megteszi. Van olyan őrült. Miután ez a pár tény végigpörgött a fejemben, nem szóltam egy szót sem. Kellett volna... Az biztos. Rajtam volt a sor, hogy megmondjam, ki vagyok, de nem igazán akartam. Egy részem még mindig tartotta magát ahhoz, hogy ne keveredjek - újra - bajos társaságba. Mégis, amint koppant a fejem a hideg falon és a koszos, omladozó plafont néztem, csak szóra nyitottam a szám.
- Eric - nyögtem ki ennyit. - Van valami terved? - tettem még hozzá. Már úgyis mindegy alapon. Veszíteni semmit nem veszíthetek.

Tárgy: Re: Rendőrség Kedd Aug. 21, 2012 11:20 pm

Elnevettem magam. Óóóóóh, nem is olyan butuska a kölyök. Első kézből levágta hogy nem vagyok ép. Nem rossz, nem rossz. Talán mégsem olyan reménytelen. Az biztos hogy mulattatott a srác. Ekkora hülyének lenni, könyörgöm... nézelődni áll meg, erre lecsukatja magát... hát ezt csinálja utána valaki... Ahhh! De tényleg!
- Miért...? - néztem Rá úgy, mint aki nem is érti miről van szó, vagy mire irányul a kérdés. De persze én nagyon is tudtam. Oh, naná hogy tudtam! Nem vagyok én hülye. - Jah, hogy a tűzet? - tettem úgy mint akinek hirtelen esik le miről is beszélünk. - Untam magam - vontam meg a vállam, és végigfőltem a priccsen melyen ültünk. A lábaim a földön maradtak, szóval mondhatni hogy félig feküdtem, félig meg csak úgy voltam. - Szeretem a tűzet. Szép. De főleg... csak... untam magam - vontam meg újra a vállaim, és így néztem egy széles mosollyal a srácra. - Constance vagyok. Constance Atina Watson. Ha már így lecsuktak közösen minket, hívhatsz Cony-nak, Piro-nak, Atinának, vagy ahogy tetszik, de... most szólok, ha nekiállsz rövidítgetni a neveimet, felgyújtalak - kacsintottam Rá egy laza vigyorral.

**Vendég** Vendég

Egy apró bólintással helyettesítettem a szavakat, amikor köszönt. Próbálkoztam tovább a semmittevéssel. Csak teljen már az idő! De nem igazán tudtam siettetni a percek múlását. Akaratlanul is felemeltem a fejem és felé néztem, amikor leült mellém. Nem bírtam visszafogni egy mosolyt a szavai hallatán. Na, nem volt abban a mosolyban semmi öröm. Inkább amolyan "tudom, hogy hülye vagyok, de ez van".
- Azt hiszem, nem csak nálam nincs rendben valami - jegyeztem meg csak egy pillanatra emelve rá a tekintetem. Eszemben sem volt megharagítani. Az már kiderült, hogy nem éppen az a csendben duzzogó típus. Nincs szükségem a felesleges felhajtásra és szigorúbb rendőri őrizetre.
- Miért csináltad? - szegeztem neki a kérdés pusztán kíváncsiságból. Azt hiszem, ez az, ami az első pillanattól fogva érdekelt. Az ok. Persze attól eltekintve, hogy valami félresiklott a fejében... meg az enyémben is, hogy egyáltalán szó állok vele. Egyértelműen balhés lány, nem kell nekem az ilyen társaság... Bár jobban belegondolva már úgyis mindegy. A fogadalmamnak annyi. Máris bajban vagyok, vagyis sitten. Ebből már jól nem jöhetek ki.

Tárgy: Re: Rendőrség Kedd Aug. 21, 2012 10:35 pm

- Beszari! - kiabáltam még egy utolsót az eltávozottak után, de nem mintha foglalkozott volna velem bárki. Na persze magam alatt vágtam a fát, hisz minél jobban kakaskodok, annál tovább szívatnak, tudtam én ezt már jól. Gyakorlat teszi a mestert. A fene beléjük hogy elszedték a táskám, pedig ha én hülye eldugtam volna a mobilom, már rég be se hoztak volna.
Nah... mindegy... Vettem egy mély lélegzetet, lesimítottam a kissé zilálttá vált hajam és ruhám, majd sóhajtva fordultam a pajtásocskám felé.
- Helló! - köszöntem Rá elvigyorodva, és közelebb sétikáltam hozzá. Ha már egyszer együtt ülünk, akkor addig legalább elszórakoztatom magam a kölyökkel. - Elég nagy hülye vagy, tudsz róla? Ha nem állsz neki futkosni, most nem lennél itt - néztem Rá "kissé" tán lenézőn, miközben leültem mellé, akár egy úri dáma.

**Vendég** Vendég

Az az apró mosoly ottmaradt az arcomon egész végig. Csak akkor tűnt el, amikor kattant mögöttünk a zár. Szerencsére egy pillanat múlva a bilincs is lekerült. Már gondolkodás nélkül kezdtem dörzsölni a csuklóm, ahogy néztem a távolodó rendőrök után. Legalábbis részben néztem utánuk. Fél szemmel nem bírtam nem a lányt nézni. És ennek nem csak a kiabálás volt az oka. Fogalmam sincs miért, de érdekelt. Talán az az őrült tekintet fogott meg, amit a tűznél láttam.
Mégis hamar észbe kaptam és mielőtt eléggé lenyugodott volna ahhoz, hogy elkapja a pillantásom, már nem is voltam ott mellette. A cella legtávolabbi sarkába húzódtam és leültem az egyik priccs végére. Valamit sürgősen ki kellett találnom. Valamit, amivel anélkül kijuthatok innen, hogy el kellene mondanom, ki vagyok, vagy mit keresek itt. Vissza kell kapnom a szabadságom...! Most semmi más nem érdekelt, csak az, hogy kijussak innen, mégis a legjobb forgatókönyv, ami megjelent a fejemben az az, hogy megvárom a huszonnégy óra leteltét és akkor valószínűleg mehetek. Viszont az adataimat akkor is kérni fogják... Fogalmam sem volt, hogy vágom ki magam ebből a helyzetből. Egy kis idő múlva azt is beláttam, hogy semmi értelme a megoldást keresni. Nincs. Majd alakulnak a dolgok maguktól. Addig pedig... van egy valószínűleg félig őrült és elég ideges cellatársam. Hurrá! Barátkozzunk! - jegyeztem meg magamban gúnyosan.

Tárgy: Re: Rendőrség Kedd Aug. 21, 2012 9:27 pm

Már kezdtem volna mufurckodni hogy megint téphetem magam egy cellácskában míg méltóztatnak hagyni telefonálni, de a mellettem lévő kölyök sokkal izgibbnek tűnt mint az aggodalmaskodás. Hát még mikor a minket cseszegető hapi pofára esett!!! Úgy kezdtem hahotázni, mintha az évszázad viccét mondták volna épp el, és végülis majdnem igaz volt. Ritkán látni rendőrt eltaknyolni ilyen szépen.
- Klassz padlós volt, Öreg! - kiáltottam át a hapsinak, míg egy másik zsaru elkapta a karom, és egy kollégájával együtt elkezdtek minket áttuszakolni a sráccal együtt egy folyosón. A folyosóról egy másik folyosóra jutottunk, onnét meg a már ismerős közeghez, hát a cellákhoz, naná! Nem tartott sokáig, és máris a rácson innen találtam magamat, mellettem a "társammal."
- Baromarc! - szóltam a két majom után, amint kattant a zár, majd a rácsokon átnyúlva leszedték a bilincseinket is, és lááám, ott is hagytak minket, de meglepő... - Seggfej! - kiabáltam még utánuk, csakhogy nehogy már azt higgyék, jó kislányt fogtak.

**Vendég** Vendég

Egy szót sem szóltam. Nem akartam még nagyobb bajt. Reméltem, hogy jön majd valaki, aki hajlandó meghallgatni és talán hinni is nekem, miszerint semmi közöm a tűzhöz. Viszont, aki hamarosan megjelent, közel sem volt valami kedves. Hát még amikor megszólalt! Tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok, pedig még nem is hozzám beszélt. Én csak akkor következtem, amikor a lány túl makacsnak bizonyult számára. Próbáltam komoly arcot vágni és folyamatosan a szemébe nézni, hátha attól hihetőbb, amit mondok. Mindenféle tétovázás nélkül hagytam válaszolatlanul a kérdéseit és megpróbáltam elmondani neki, hogy mi történt valójában. Hogy nem csináltam semmit. Nincs közöm a tűzhöz. Ekkor jött az ezer pontos kérdés: Akkor miért futottam?
Elakadtak a szavaim. Egyetlen jó indok sem jutott eszembe. Azt hülye lettem volna közölni vele, hogy megszokás. Hogy annyit menekültem már rendőrök elől, hogy gondolkodás nélkül sietősre fogom, ha meglátok egyet.
- Pont erről beszélek - mondta elégedett vigyorral, amikor hosszú másodpercekig nem szólaltam meg. Valamit még motyogott az orra alatt. Nem értettem tisztán, de biztos vagyok, hogy nem éppen dicsért.
- Vigyázzon! - szóltam után, mire ő visszafordult. Rosszallóan nézett rám és a következő lépésnél elhasalt az egyik asztal alól kilógó léc szélében. - Én szóltam... - jegyeztem meg egy vállvonás és egy visszafogott mosoly kíséretében. Ezután még az sem zavart, hogy egy újabb - vagy ugyanaz? - a rendőr rángatni kezdett valószínűleg a cella felé.

Tárgy: Re: Rendőrség Hétf. Aug. 20, 2012 11:16 pm

(Utcák)

Mikor láttam hogy a másik srácot is elkezdik bevezetni az épületbe, gondoltam némi tartást meghagyok magamban, ha már úrinő lennék, hát csak tessék. Abbahagytam a hadakozást, kihúztam magam, megráztam kissé a fejem, hogy a hajtincseim kirendeződjenek az arcomból, majd elbűvölő és büszke mosollyal indultam meg az ajtó felé, amerre a tahó paraszt noszogatott. Gondoltam, legyen meg a betevő falatja, hadd örüljön hogy bevezethet.
Odabent csak azt láttam amit már kint is. Nyomort. Ohh, istenem, hogy miért nem lehet egy kis pénzt költeni az ilyen lepra helyekre. Sokkal kényelmesebb is lehetne ez az egész lecsukósdi, némi kényelemmel vegyítve. Azok a mocskos cellák is, olyan idejét múltak már. Miért nem lehet haladni a korral?
- Telefonálni akarok - jelentettem ki a rutinos szövegemet, amikor megállítottak egy pult előtt, mellettem a másik sráccal. Rá néztem, mert éreztem hogy még mindig bámult. Hogy Ő végülis mit keresett is, arról fogalmam se volt, elvégre egymagam gyújtogattam, hát akkor Ő mit csinált? Cuki város ha már bámészkodásért is lecsukás jár. Áhh, dilis banda. Jobb lesz hamar telcsiznem, és hívni egy rokonkát, hogy perkáljon már ide egy kis zsét. Mondjuk az én életem kicsiny megrontócskája épp megteszi majd. Legalább máris lecsekkolhatok róla egy kis lóvét. Az is mindig olyan mókás. A másikét költeni mindig élvezhetőbb.
Az egyik mellettem elhaladó zsaru hozzám vágta a kijelentést, miszerint maaajd mindjárt telefonálhatok. Na, ezt a szöveget már ismerem. Ez azt jelenti hogy kiélvezik kicsit hogy itt vagyok, élvezik a "naaagy zsákmányukat" és majd csak utána hagynak érvényesülni. Szuper, a kis időhúzók.
Nem telt sok időbe, és jött egy nagydarab, komoly ábrázatú pacák, aki a nevemért kezdett faggatózni. Naná, rabosítani akar a kis mocsok. De addig úgyse fog eljutni. Annál makacsabb és pénzesebb is vagyok. Bár tudtam hogy a makacsságom csak azt éri majd el hogy cellába dugnak türelemjátékra, de... én végülis ráérek, csak az Ő seggük fog fájni ha majd a feljebbvalóik rugdosni kezdik Őket. Inkább kíváncsian pillantottam a mellettem álló srácra, hogy na Ő vajon makacs vagy készséges lesz-e a fakabátékkal?

Tárgy: Rendőrség Hétf. Aug. 20, 2012 11:15 pm

(Rendőrség épülete)

**Ajánlott tartalom**

» Rendőrség

Rendőrség

Rendőrség

Similar topics

Similar topics