Egy szó nélkül lépkedtem a lány után. Mikaela.. - ízlelgettem a nevet, jó tudni. Asszem. - mosolyodtam el csak fejben, de közben valahogy előtűnt a cigim is a hátsó zsebemből. Hogy kissé rommá lett gyűrve? Neeem számít, jó még az! - egyengettem ki a nem kicsit kilapított szálakat, de nem voltam finnyás sohasem. És most tényleg jól jött a dolog, egy kis levezetőnek.

A kajáshoz érve, a gyomrom újra hangosat korgott. Persze a lány már intézkedett, én meg idejének láttam végre előkaparni a pénzemet, valahol a másik zsebem rejtekében, remélhetőleg nem hagytam el, és mázlim is volt, ahogy percek múlva megtaláltam a kisebb papírköteget. Na jó, nem is annyira köteg, az apám inkább számlára utalgatott, mániája volt a modern technika, na meg hogy nekem is fejlődni kéne, de nekem pont ott volt jó ahol voltam. Egy régi, szakadt kocsi... na meg a szabadság ígérete!

- Kösz. - vetettem oda a tök unalmas pofát vágó fickónak egy ötös kíséretében, mire az kikapta a kezemből és egy büdös szó nélkül vett hátraarcot, hogy visszahangosítsa a mögötte fekvő kisrádión a politikai híreket. Bazzzz.. meeeg... - kapaszkodtam inkább a hamburgerbe, és ellépkedve a lány mellett, leraktam magam az egyik közeli padra és azonnal falni kezdtem.
Hogy ő követett e? Valószínűsítem, de ami biztos, hogy nekem most.. azonnal.. ennem kellett!

Azt hiszem nekem se ártott egy kis evés... egészségtelen hamburger.. határozottan azt kezdtem kívánni, most már biztosan... nevettem, mint egy tini lány, aki megkapta, amire annyira vágyott, majd elindultam az emlegetett büfés stand felé.
Valahogy most az se tudott zavarni, hogy milyen alakok mászkálnak a parkban. Régebben zavart, elborzasztott mik történnek itt, mintha én olyan ártatlan lányka lennék... most meg már végképp nem.
- Két hamburgert... mehet bele minden... - vetettem oda a standnál a büfésnek, éhes voltam... és bevallom ehhez az estéhez már csak egy kis fű hiányzott volna.

- Ééén benne vagyok... - vigyorodom el miközben két karom a pad támláján támaszkodik ahogy elhagyja az ölemet. Nincs kedvem felállni. Most csak itt ahol vagyok hátra tudnám hajtani a fejemet, és imádnám a csillagokat ahogy még mindig tompán keringenek. Mégis összeszedem magam egy kellemes sóhaj kíséretében, a gyomrom korog, és amíg ő rendezi a ruháját, én is a helyére húzom a farmeremet és bújok bele a kis híján ronggyá gyűrt pólóba. Nem számít. Soha sem érdekeltek a külsőségek.

- Akkor... vezess! - nézek fel vissza a szemeibe, majd a szemem egy pillanatra elkalandozik, a pad lábánál eldőlt félig teli üvegre, de azt hiszem elég volt mára. Szerettem halmozni az élvezeteket, de mindent csak szép sorjában. Ahogy épp kellenek. Most a kaja jobban kell! Aztán meg... hát aztán meg meglátjuk épp mi lesz a következő ma este.

- Örvendek Mike... - kuncogom el magamat, ahogy eszembe ötlik egy béna tréfa...M&M... olcsó poén, de én most jót szórakozom rajta... Mike és Mikaela... a béna mesék is így kezdődnek, lásd Jancsi és Juliska... mentek, mendegéltek, végül egymás ölébe huppantak.
Kezet rázom vele, furcsa hogy még benne van, mi követjük valamennyire az udvariassági formulákat. Kézrázás?! Ósdi! De most megnevettet is... valami lehetett az italomban... én is éhes vagyok!
- Tőlem mehetünk... van messze egy kis büfé... - hamburgert kívánok, meg sült krumplit, meg shake-et, rengeteg csokoládét... és chipset... rengeteg zsíros, egészségtelen kaját, ami a hasat tömi, és egy időre azt az illúziót kelti, hogy tele vagy!
- Nem megyünk így... de utána folytathatnánk... - mosolyodom el kacéran, kimászva öléből, és a ruhámat igazgatva egy incselkedő csípő riszálással.

Elmosolyodom, ahogy még most sem nyugszik, és óvatosan mar az ajkamba, de amikor végül elenged, nyelvem végigsimít a fogai előbbi helyén.

- Mike! – emelem fel a jobb kezem és mintha nem épp az előbb mutatkoztunk volna be egymásnak, még ha elég rendhagyó módon is, de felé nyúl a kezem, hogy az övébe csúszva lassan megrázhassam. – Örvendek… Azt hiszem. – mosolyodom el megint, a korábbi vodka.. vagy tequila(?).. még mindig hat, de egyre kevésbé erőteljesen. Még mindig ott ül, az ölemben, nem mintha ellenemre lenne, hisz kényelmes, mégis eléggé nyomja a pad léce a seggemet. De nem érdekel. Csak őt nézem, volt már ennél kellemetlenebb, sőt! Erős a gyanúm, hogy lesz is még az életben, de mindig is szerettem az extrém helyzeteket.

- Nem tudom… de te nem vagy éhes? – tör elő valahogy az előbbi nézelődésből hirtelen, mikor épp azt vizsgáltam mennyire van betompulva még a fejem, és a gyomrom félhalkan felkorog. Vigyorognom kell, mégse teszem. Ez komoly dolog, tényleg éhes vagyok! És jól jönne valamiii.. hamburger. Vajon van itt valahol valami még nyitva a közelben? – A kérdés, hogy így megyünk e.. – pillant le a szemem az ölére az ölemben és visszatérve a szeméhez most tényleg elvigyorodom. Érdekes menet lenne…

Ez most jó volt...kifejezetten jó, szinte tökéletes, kellemes, isteni... de ez van, ha az ember lánya szereti a szexet, szinte minden pillanatban élvezni akarna...de mellesleg most ez különleges, hisz semmi körítés, semmi fölösleges duma, csak rögtön a közepébe...bár ez olyan spontán volt, váratlan, csak azonnal egymásnak estünk ott ahol épp megkívántuk egymást...ilyenbe többször kéne részt vennem!
Egy semmi helyen, vagyis épp ott, ahol mindenki megláthat, és semmi finomkodás...csak vad vágyak, mozdulatok, gyors aktus...megvan a maga pikantériája.
És a kellemes csók a végén, a szavak nélküli búcsúzás, hogy soha többé nem találkozunk, vagy a köszönet a remek percekért.
Ezen más nő megsértődne, de engem nem zavar, hisz ez adja az izgalmat.
Visszacsókolom, finoman megharapom alsó ajkát, és meghúzom játékosan.
- Amúgy Mikaela vagyok. - mosolyodom el.

Szemeim összeszorítva várják a pillanatot. Ő meg csak mozog! Újra és újra fel és le! A mozgás egyre hevesebb, ahogy az érzésre, az én kezem is egyre erőteljesebben mar bele, akarom! De mégsem… Imádnám, ha ez az érzés egyre tovább tartana, talán örökre! De egyre csak sürget! Az érzés! Kitör! Belefojt a gyönyörbe, de én visszakényszerítem. Még… nem… még… neee… De ahogy érzem a testét megrázkódni a testemen, a hangja a fülemben, úristen! – kiálltja a fejem, és szabadon engedve mindent, egyetlen pillanatban tör rám az egész játék széttépő végkifejlete...

Nem tudom meddig tartott… amig végre képes vagyok felfogni a világot körülöttem. Sötét van. Korom sötét. Ő még mindig körülölel, ott ül az ölemben, én meg lihegek. Mint a veszett kutya, lihegek. Felemelem a fejemet, felnézek a szemeibe, ő is fáradt.. kimerült… teljesen.. lassan elvigyorodom… A kezem magától emelkeve meg túr bele a hajába a feje mellett, és veszem kezembe az állcsontját. Csak nézem. Nem szólok egy szót se. Amúgy se tudnék megszólalni, még mindig annyira lihegek. Aztán viszont… elmosolyodom, és az állánál fogva húzom közelebb hogy a szájára csókolhassak. Isteni volt… Írtózatosan jó volt vele…

Nem kellett volna ezt tennem, nagyon nem, de indokom egyelőre még nincs a miértekre. Nem mondom, hogy még nem volt részem egy éjszakás kalandban, de ez most valahogy más.
A hely extrém, bármikor megláthatnak, az is lehet hogy már figyelnek, de engem most ez a tény valahogy felizgat csak még jobban.
Egy ismeretlen srác, talán a nevét tudom, de már arra sem emlékszem igazán...az alkohol, amit azon a helyen fogyasztottam...
Megrészegülten, szédelgek, kissé dob talán a fejem, de most tetszik ez a hullámzás, ahogy testem fel és lejár.
Tetszik, ahogy a nyakamba liheg, ahogy hallom, hogy kapkodja a levegőt, az én légzésem is egyre szaporább és csak nyöszörgök, nyögdécselek, sóhajtozom.
Még, még, még akarom, még többet, mohón, vadul...éhezem a szexre, vágyom a kielégülésre.
Testem megremeg, a hideg végigfut rajtam jól eső érzéssel, megrándul minden izmom.
Akarom, újra...telhetetlen vagyok, azt hiszem.

Csak őt nézem! Mélyen a szemeit, mintha összekötne az érzéssel. Az élvezet. A színtiszta élvezet, ami belőle jön, ahogy a szívem tombol, pumpálja a mellkasomban a vért, és egyre lejjebb... Ingerel, feltölt minden egyes mozdulata, ahogy felnyög, ahogy körmök vájnak a vállamon a bőrömbe, felszisszenek, mégsem érzek fájdalmat. Komplex fájdalmat nem, vagy inkább most semmilyet sem, most csak Rá koncentrálok. A testére... az érzésre a kezemben, ahogy a gyönyörű hús belesimul, és én valami láthatatlan zenére mozgatom egyre csak fel, majd le, talán a fejemben játszó zene zakatolásszerű ütemére, de az is lehet csak a szívem szórakozik velem, csal meg, én mégis engedelmeskedem mert KELL! Egyszerűen kell nekem, mint egy falat kenyér, mint a víz, tovább és egyre sürgetőbben, ahogy megérzem a nyelvét a számban, körkörösen mozdulva engedelmeskedem neki, majd egyre hevesebben ahogy sürget az ösztön, az érzés, a teste... és érzem ahogy az a vaj puha bőr megrázkódik a kezeimben, izom rándul, ugrik össze és én már nagyon jól tudom, tisztában vagyok vele hogy közel a vége. Túúúl közel... És én még nem akarom befejezni vele.

Egy hangos nyögés, ennyi telik tőlem, mely kiszökik ajkaimon, és tova száll az éjszakában, megzavarva az este minden rejtett lényét... vagy az is lehet, mindjárt választ is kapok rá, valaki talán ugyanezt műveli épp egy paddal arrébb, vagy benn a fák közt, talán pénzért, talán részegségből, meggondolatlanul, mint ahogy én is... talán erőszak történik, talán tényleg akarják... ki tudja... én most élvezem, annyi biztos.
Ahogy megmarkol, ahogy irányít, ahogy mozog, és az is tetszik, hogy nem érdekel semmi sem, nem tud zavarni a hely, ahol vagyunk, hogy nem ismerem a srácot, hogy talán egy olcsó nőnek tart, hogy holnap már nem is emlékszünk egymásra... a nevét se tudnám megmondani, bemutatkoztunk egyáltalán?! Nem zavar, nem érdekel... csak élvezem.
Megint felnyögök, csípőmmel egy lágy ringó mozgást veszek fel, de hagyom hadd irányítson úgy, ahogy szeretné... visszacsókolok, nyelvével incselkedő táncba kezdek, mintha csak farkát szopnám... hmmm... ki vagyok éhezve.

Imádom az ajkait... ahogy néha belé harap, belül egyre jobban izgat a vágy, és egyre eltökéltebbé tesz, hogy még masszívabban végezzem a dolgomat. Már hallom is a nyögéseit. Hogy elmosolyodok? Igen, legbelül lehet. A szemem mégsem képes elengedni azt az arcot, az apró rándulásokat, az érzést... aminek egy részét még az alkohol ad, amikor én is megérzem a kutató kezet.

Nem volt nehéz a gatyám... Az övcsatom nem az a bonyolult fajta, és ahogy éreztem nem is jelentett gondot neki. Továbbra sem hagyva abba a művemet, már csak arra eszméltem, hogy magukhoz vesznek azok a forró, ölelő kezek, és ahogy egyre csak becézgetnek érzem a testemben vadul keringő vér tombol, és én nagyokat nyelek.

A nyakát csókolgatom. Igen, mert egyrészt az van közelebb, másrészt éreznem kell a bőrt a nyelvem alatt. Szorosan tartom az ölemben. Másik kezem egyre mélyebbre merészkedett, valami külső kényszer, de újra és újra halkan felnyögök, ahogy ő is egyre erőteljesebb, és én is igyekszem koncentrálni a feladatomra. Egészen egy pontig. Nem tudom mikor téptem el magam tőle, nézek visszafogott lihegéssel a szemeibe majd megigazítva a gatyámat, - ahogy őt kissé megemelve - a derekát szorítom körbe, és egyetlen lassú mozdulattal húzom közelebb, félrehúzva a bugyiját és ültetem az ölemre. Igen, ez kellett... Ez a melegség... a puhaság.. az érzése. Már őrülten kellett, mégsem kapkodtam el semmit sem. Csak vággyal teli néztem a szemeibe, és újra az ajkára kapva, nyelvemmel simítva végig, lassan... csókolva, kezeim felcsúsznak a combján, be a szoknya alá, fel egyenesen a fenekére, és ott markolva bele élesen mégis szelíden, de kibírhatatlanul mozdulásra késztetem.

- Nem... cseppet sem számít... - jó, abba most nem mennék bele, hogyha egy nagydarab dagadt állat lett volna, lehet nem állok le vele beszélgetni, ha mégis...elég sokat kéne ahhoz innom, hogy az ölében mozogjak incselkedvén vele, és a kémiának eleget téve, merevedésre késztetve...szóval hagyjuk a belsődért szeretlek dumát, nem mintha jelen esetben szó lenne ilyenről, de úgy értem, persze, fontos hogy néz ki a másik, mert van szemed, látsz vele, és hiába valaki isteni a belsőjét tekintve, ha egy hat lábú, négy kezű, kancsal, kopasz, púpos valaki...és most csak egy végletet mondtam.
De most ez egy éjszaka, ez egy kaland, egy merész kaland a park padján, és miért hagynám abba... amikor simogat, szinte kiráz tőle a hideg, hogy ajkamba harapok az érzéstől, ahogy végigfut gerincem mentén, és libabőrös leszek.
Aztán már nincs idő romantikázni, ez nem az a helyzet, nem az az idő... itt csak egy férfi van, és egy nő, akik elvesztették az eszüket, és akik élvezni akarjak ezt a bolondozást, és nem gondolni mi lesz a következő pillanatban... így indul el az én kezem is alsójába, és simogatom gyöngéden, szinte imitálva az ő mozdulatait, miközben nyakát csókolgatom, nyelvemmel ízlelem... izzadság, enyhén sós íz, a nap minden ráragadt mocska, a bűn orr facsaró szaga, de tetszik, és ez csábít buja, bűnös élvezetekre.

- Igen… számít… - vigyorodtam el csak valahogy lassan, a szemeibe nézve, ahogy szinte kezeim között éreztem az agyag puhaságát… a simulékonyságát… mindazt ahogy beszél nekem, és ami lehet belőle. De talán most mégis el kéne vonatkoztatni ettől. Később! – emlékeztettem magam a helyzetre, de már nem tudtam rávenni a kezem, hogy ne csússzon egyre feljebb, magába falva az érzést, a puha bőrt az ujjaim között, mint a selyem… teljesen elvarázsolt. Automatikusan csúszott a könnyed kis lenge felső alá, végigsimítva azon a tökéletes hasfalon. Igen. Egyszer dolgoznom kell vele! Muszáj lesz… - jutott még eddig az agyam, de aztán elengedtem a képeket és átadtam magam az élvezetnek.

Élveztem… amikor a nyakamban futott végig az a forró nyelv.. ahogy meglökte a mellkasom és én hátraesve a pad háttámlájánk adtam át magam. A combjait simogattam.. fel és le… fel és le… És csak élveztem. Bármit amit tesz velem. Ahogy a kezei a pólóm alá túrnak, és egyetlen mozdulattal rángatja le. A földön landolt, valahol a pad mellett de ez most a legkevésbé sem érdekelt. Csak őt bámultam. A testét ahogy újra és újra végigcsúszott rajta a kezem. A Mennyekben jártam. Teljesen! Még akkor is amikor a következő körben a kezem lassan csúszott fel, egészen fel, és becsúszva a bugyijába csókjai kereszttüzében simogatni kezdtem. Imádtam! Már most nagyon bírtam ezt a lányt…

- Nem...de számít most ez?! - kérdeztem vissza, mert bevallom, utáltam a tipikus, és sablonos bókokat... szép a tested, formás a hátsód, és kerek a melled... nem mindegy?! Minden pasi úgyis csak dugni akar, és a végén ráfanyalodnak a romlott húsra is, akinek mondjuk nem akkora a melle, mint egy dinnye, akinek miközben a pasi farkán mozognak, leng kicsit a csípőjük, vagy épp nem szőke cicababák, és lapos talpúban járnak, és átlátnak a béna szövegeken...őket is megfekteti valaki, aki kitartóbb, türelmesebb, és észérvekkel dönti hanyatt őket és nem béna bókokkal.
De én kiríttam a tömegből úgymond... én a mának éltem, és nem törődtem azzal más mit is akar, ha én akartam, és kívántam a szexet, akkor igenis, ezzel a sráccal, itt a park kellős közepén, a járdán is csinálhatjuk, és más nem érdekel... igen, olykor szeretem azt hinni, hogy én irányítok, és nem az élet taszigál ide és oda...sose hittem egy felsőbb hatalomban, az csak azoknak való, akik elcseszettek...persze hibáztatni nagyon jól esett a menny lakókat...hisz nem logikus?! Ha létezne is valaki fenn, annyi szarságot, amennyi a földön van, nem hagyna... ergo nincs oda fenn senki, vagy kurvára leszar minket...de visszatérve a sráchoz alattam... akinek a keze már nagyon is matatott..komolyan, tinédzsernek éreztem magam, egy kocsi anyós ülésén... el is nevettem magamat, te tovább csókoltam, lassún mozogtam ölében, még ha ruhában is voltunk, és vadul csókoltam ajkait.

Forróvolt... a bőre szinte égetett. Hogy miért? Nem tudtam volna megfejteni de éreztem. Ahogy azt is amikor újra beszélni kezdett, és én felnézve a szemeibe csúsztak a kezeim kissé vissza, lejjebb. De akkor ő volt az aki elkapta a tarkómat és még szorosabban rántva magához őrült módjára falta a számat. Hogy ellenemre volt? A fenéket! Egyre jobban belelendültem ahogy éreztem teste finom mozgását a testemen, na meg az eltapogatózó kezeket. És hogy egy parkban vagyunk? Miért is ne! Soha sem számított. Mindig is szeretem az extrém helyzeteket, és ugyan ki szólhat bele? Épp ezért is volt, hogy a kezem újra megindult, egyre feljebb... csókjai kereszttüzében fel arra a két gömbölyded fenékre és finoman és érzéssel, de erővel martam bele.

- Mondtam már, hogy tökéletes tested van? - kérdeztem aztán valahogy a csók szünetében, hiába a felhevült lélegzet, levegőt venni azért kellett.

Elnevettem magamat, ahogy keze szoknyám alá hatolt... hogy részegen, vagy jó kedvemben, azt én már meg nem mondom...abszurd volt a helyzet, őrült, szokatlan, ijesztően veszélyes...hirtelen ennyi szó jutott csak az eszembe, ahogy így a járdán feküdtünk, pontosabban csak ő... én rajta ültem, és élveztem az üveg tartalmát...vodka, vagy whisky...már egyre ment, csak oltsa a szomjat, és még jobban megdobja a fejemet, ami szerintem magától is ingázott, hát még az ivás mozdulatától.
- Nem is gondoltam még bele soha, hogy a járdát erre is lehet használni... - mondtam, és felhúztam magamhoz, és végre megcsókoltam...vagy már csókoltam meg... nem is tudom, furcsa egy este ez... és csak abban reménykedem, hogy épp nem a semmit csókolom, de ez határozottan egy nyelv, annyi szent... forró, kissé sós, whisky íze van, meg talán még valami, de szerintem ez most mellékes.

Lecsukódott a szemem, ahogy a fülemnél éreztem a meleg leheletét. Szerettem ezt. Ha egy érzéket kikapcsolsz azt mondják egy másik veszi át a helyét. És én éreztem. Minden további nélkül élveztem azt a megbizsergető leheletet, és ahogy belém harapott... az egész testem összerezzent.

Hajszál híja volt, hogy elejtettem azt az üveget. Mégis sikerült rászorítanom, amikor elhúzódott mellőlem, és úgy nézett egész közelről a szemeimbe. Nyelnem kellett. Igen, már éreztem, nincs visszaút, egyetlen percre sem bántam, csak újra nyelve, a kezemben lévő üveggel, finoman simítottam végig a karján, majd elérve a kézfejét, lassan nyomtam bele. Nekem most egészen másra van szükségem.

Éreztem, ahogy elhúzódik... csak annyira, amíg az ölemben feszülő csupasz combjain felcsúszott a kezem, és szinte magamba faltam bőrének érzetét. Most ő ivott, és ahogy hátralendült a fej, most én hajoltam közelebb, hogy belecsókoljak a nyakába... a kulcscsontjára... és egyre lejjebb... óvatosan... lassan... miközben kezeim csak kúsztak egyre feljebb, be egyenesen a szoknya alá, végül finoman megérintve...

- Szívesen dorombolok... - mondtam, közelebb hajolva hozzá, úgy suttogva fülébe, amelyet finoman meg is haraptam...engem nem zavart, hogy épp egy park járdáján fekszünk, mint valami csövesek... nem tudott most semmi érdekelni, de komolyan... hisz egyszer élünk, nem?! Persze olykor félni kéne, aggódni a következményektől, de basszus épp az előbb ittam a bárban valami őrült ital keveréket, amiben ki tudja mi volt, szóval már késő azon aggódni, hogy mi lesz, ha a ruhámat úgy igazgatom, hogy kényelmesebb legyen, ha itt kezdek el szexelni valakivel a járda közepén... bár bevallom, próbáltam már extrém helyeken, de ez vinné a prímet...igen, nagyon elvesztettem a fejemet, annyi szent!

Megjelent emlékezetemben egy régi éjszaka... kész csoda, hogy emlékszem, kinn az erdőben, egy kis fű... na jó, nem kevés, egy rakat sör, két lány és... élvezd az életet. Hát én élveztem. És ők is a hangokból ítélkezve. Hogy nagyképű? Ugyan, én nem vagyok. Soha nem voltam büszke a teljesítményemre, sőt! Soha nem is érdekelt, hogy bárkinek megfeleljek. De azért... szerettem hallgatni a felsikító hangokat és ez a lány... ez a fekete... Igen, vele nagyon is el tudnám képzelni a jelenetet.

- Te szegééény... - csúszott a kezem végig még mindig az arcán, csak lassan, nem sietünk sehová, csak, hogy érezzem a bőre simogatását, és szemeimmel követtem minden egyes pillanatot. Finom bőre volt. Ezt már most éreztem. Olyan igazi... harmat puha, vagy legalábbis így képzelem, amikor a megjelenő hajnali harmat, teljesen beborítja a réten fekvő testedet. Hogy sajnáltam? A fenéket. kötőszó, vagy csak valami ami úgy eltereli a figyelmet a hosszan tartó mozdulatról, amíg én csak élvezem. Aztán mégis megszólalt. Igen, azt hiszem ekkor már visszarángatott, és lassú mosollyal néztem vissza a szemeibe. Egészen addig amíg újra mozdult, a nyomás még erőteljesebb, én meg... kevés híja volt, hogy felnyögjek.

- Imádnám, ha dorombolnál... - találtam vissza a szemeibe éhezve, de már nem nevettem. Már valahogy... nagyon nem ment.

- Hogy barátokkal... hmm... bevallom, volt már rá precedens, hogy úgymond arra kényszerültem, hogy a lakótársammal bújjak ágyba... kiderült, sokkal jobb szerető, mint barátnő... - nevettem el magamat, hisz tényleg egyszer Monica-val...akit mindenki csak Nico-nak hívott...a Monica elég gáz is volt...szóval már ki voltunk éhezve, de nem az, hogy lusták voltunk pasit fogni, hanem csak olyanok akadtak az utunkba, akik nagyon szörnyűek voltak, hát még az ágyban...és egy este túl sokat ittunk, és ahogy ez lenni szokott, az események elindultak, majd csók csókot követett és sikolyok hangosabbakat.
- Úgy simogatsz, mintha a macskád lennék... talán doromboljak is?! - bújtam kezéhez játékosan, megmozdulva ezzel újra ölében.

- Határozottan úgy érzem... - köszörültem megint torkot, és továbbra sem engedve a szemeit, csak egy pillanatra ahogy az ajkába harapott, megint meghúztam az üveget. Ha nem lenne előéletem, most attól tartanék, még néhány újabb korty és keresztet vethetek az egészre, de megvan már a múltam. Bírtam a piát, és azt is tudtam hol húzódnak a határok, a nullcselekvőképesség határai. Határozottan nem tartottam még ott. Sőt! Még a közelében sem jártam.

- Szóval azt mondod... - sóhajtottam nagyot és kezem valahogy lassan emelkedett fel, csak hogy végigsimítson az arca oldalán - nálad ez... mindennapos baráti viselkedés... ? - pillantottam le fokozatosan végig az ölemben mocorgó alakján, majd vissza a szemeibe. - Mert akkor szeretek a barátod lenni... - húztam meg ismételten az üveget. Még a végén azt mondja neki nem hagyok belőle.

- Valamibe belekezdtem, hm?! - haraptam be alsó ajkamat incselkedvén vele, és még kuncogtam is, ahogy tipikusan a flörtölő lányok szokták, akik szende szüzet játszanak...azokat amúgy utálom, ahogy teszik a kis buta libát...vagy ami még rosszabb, ha tényleg érintetlen kis tudatlanok, és aztán meglepődnek, ha a pasik felhergelt oroszlánként vadul csapnak le rájuk...én azt szeretem, de nem játszadozni a pasikkal!

- Egy szóval nem mondtam ilyet.- tartottam még mindig a szemeit, de egy csepnyi rezdülés vagy bármi más sem játszott szerepet a dologban. Egyszerűen nem érdekelt. Vagyis.. ez hülye megfogalmazás. Mondjuk úgy, soha nem izgatott, hogy egy menet összejön e vagy sem. Ha igen, bátran térképeztem fel az újabb és újabb testeket. De ha nem, akkor sem voltam szívbajos, hogy bánatos könnyeket ejtsek. Ez a lány viszont... megért volna egy misét. Azt hiszem…

- De azt hiszem ha valamibe egyszer belekezdesz talán illendő végigcsinálni. - beszélten teljesen fahangon, mint akit tényleg nem érdekel, de azért egy újabb mozdulatra már én sem vagyok fából nyelnem kellett. Na de mikor is volt, hogy engem foglalkoztatott az illem? Kb. soha. Talán pont ezért húztam meg újra az üveget. Mindenesetre élveztem. Minden egyes perce tetszett.

- Felfogtam, hogy több üveggel vettünk, de nem tűnt fel, hogy nem ugyanazt. - jegyeztem meg nevetve, ahogy csak részeges csitrik szokták... komolyan nem tudom mi ütött belém, hisz annyi szent, hogy alap járaton se vagyok normális, és nem őrültnek kell gondolni, csak szimplán el tudom veszteni az eszemet, és most az a bármi is, ami a szervezetembe került csak rontotta a helyzetet.
- Talán ellenedre van a dolog?! - mondja azt, hogy meleg és itt röhögöm körbe...mármint félre értés ne essék, semmi bajom a melegekkel, csak most érzem, nem tudnám jól kezelni a helyzetet..de szerintem még mindig jobb, ha körbe röhögöm, mintha nem is tudom... az egyik pasimat azt hiszem agyon akartam ütni, legalábbis pofoztam egy darabig, mert utána simán feljelenthetett volna azért, hogy megvertem, mert meleg...de akkor is...mondja azt, hogy nem vagyok elég jó neki, de hogy annyira pocsék lennék, hogy pasihoz forduljon!

- Azóta üveget váltottunk. - kacsintottam rá lopva és újra felé toltam az üveget. Na most vagy én ittam be rendesen, ami nálam nagy szó ha csak a múltat nézem, vagy ő volt az aki épp úgy mozdult vagy helyezkedett, hogy ingerelt, de mondjuk úgy... éreztem, hogy igen jótékony hatással van rám. Odalenn.

- Khm... azt hiszem talán jobb lenne, ha... kicsit arrébb csúsznál. - kortyoltam újabbat az üvegből végig a szemeibe nézve, ártani nem árthat, de azt hiszem már ő is érezte - Vagy nem... - nyeltem le az utolsó kortyokat és még mindig nem engedtem a szemeit. Na, hát az biztos, hogy nem lenne ellenemre.

- De az előbb még vodka volt... - nevetem el magam, hisz nekem talán nem is kéne már innom, hisz az ízeket se tudom megkülönböztetni... de benne lennék a játékban, amikor a másikról sót nyalunk, és a szájából citromot majszolunk... igen, határozottan részeg vagyok... vagy volt valami abban az italban, így akkor lehet be vagyok drogoztatva... mert nem önszántamból vettem be...volt már rá eset, de ez most nem az!

- Na ja! - feleltem beleegyezően - Pláne mivel ez tequila. - mosolyodtam el és ahogy elengedte a kezemet én is meghúztam rendesen.

- Már csak só és citrom kéne. - ráncoltam a szemöldököm, na nem mintha az íze kedvéért, csak azt mondják társaságteremtő szerepe van. Még ha perpillanat elég jó is a társaságom.Sőt! Kifejezetten jó!

- Szerintem te vagy nagyon jól bírod a piát... vagy nem is ittál semmit. - nevettem el magamat, hisz az nem lehet, hogy így elbírt egyensúlyozni a padig, úgy, hogy én a nyakán lógtam... ami vicces volt... aki kívülről figyelt minket, az vagy idiótának nézett, vagy jól kiröhögött, amiért idiótának néztünk ki...mindegy már, most már ülünk, és nem a földön fekszünk, mint két hajléktalan, vagy ami még rosszabb, két betépett részeg egyetemista... elvettem a kezéből az üveget, vagyis inkább csak megfogtam az üveget a kezével együtt, és meghúztam... majdnem, mint egy gyerek a cumis üveget.
- A vodka nem is olyan rossz dolog...

Egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy le akarna szállni rólam, és én ezt egy pillanatig sem bántam. Az üveg viszont, magától nem jön ide! Vagyis ez ellen tenni kell...

Hirtelen jött az ötlet, már ha nálam jön valami is hirtelen, de problémamegoldásban mindigis verhetetlen voltam. Az üvegről a messzibe, visszavándorolt a tekintetem a két szemébe, és előre lökve magam két kezem a dereka köré kulcsolódott.

- Kapaszkodj! - szólítottam fel szemmel intve, hogy nem ártana, ha a nyakamba... - Felállunk! - mondtam ki, de már készülődtem is a művelethez. Hogy nem ment könnyen? Deeehogynem. Sosem szerettem a könnyű dolgokat és csak feltornáztam magam, ölemben a lánnyal, néhány lépés, már kezemben az üveg, és leraktam magunkat a korábbi, már megszolgált padra. Szóval ezzel is megvolnánk...

- Első korty!? - tüntettem is el a kupakot, és kényelmesen hátradőlve a padon, két felkaromat végigfektettem a háttámlán.

- Te se vagy rossz falat. - nevettem el magamat. Még az a jó, hogy azért fűvel-fável nem hempergek, már csak az hiányozna... volt olyan ismerősöm, aki nem bírta ki, olyan volt neki a szex, mint a drog...csak dugott és dugott... persze én is imádom a szexet, mikor hogyan... de azért nálam van egy határ... és itt nem a durva dolgokra gondolok, de van, hogy rágondolni se megy a dologra...volt hogy attól is kivoltam, ha csak meztelen testet láttam.
De hogy most miért agyalok mégis azon, hogy ezt a srácot haza rángassam, és történjenek a dolgok... nem tudom... talán, mert zakkant, őrült, és ki tudja milyen perverz dolgokat tartogatna... de talán egy kis kijózanodás se ártana, hisz a motoromat is egyelőre a bárnál hagytam.