Meglepődtem. Persze nem, hogy ellenemre lett volna, de nem számítottam erre. Viszont annál jobb! Amikor füst szivárgott ki a szemem előtt, csak akkor engedett el. Hmmm... nem is olyan rossz ez. - mosolyogtam szelíden, majd ahogy hátrébb húzódott, másik kezem újra visszavándorolt a hátam mögé, hogy kényelmesebben támaszkodhassak.

- Finom vagy. - mondtam ki az első tapasztalatot a szemibe - És azt hiszem szeretem amikor elveszíted a fejed. - mosolyogtam újra, valami féloldalasszerű, tudattalan mosolyt elhúzva. Nem is olyan rossz hely ez a város. Remek a társaság!

- Juj... bocsánat... -igen, éreztem, hogy valamibe beletérdeltem, de akkor az ital sokkal fontosabb volt, minthogy ilyenekkel törődjek...de azért elszégyellem magam, ami igazából egy nevetéssel távozik belőlem...talán még mindig az a valami, amit ittam... vagyis miket beszélek, alapból se vagyok százas! De azért jó, hogy nem kezdek tapsikolni, amikor kiderül nem ez az egyetlen üveg.
- Remek... akkor nem is lőtték le a bulit... bár a sok alkoholtól képes vagyok nagyon elveszteni a fejemet... - igen, eléggé... nem mondom, hogy nem vagyok tisztában azzal mit csinálok, csak szimplán eléggé őrült dolgokba megyek bele, amit józanul legalább egyszer átgondolnék.
- Ha akarod... idehozhatom.. de talán én is jól elüldögélek... - és ahogy a kezében tartja a cigit, úgy szívom ki belőle az utolsó slukkot, majd fogom, és nem kifújva a füstöt, megcsókolom... bár ez füves cigivel sokkal jobb.

- Aú! - kiáltottam fel félhangosan amikor a nagy izgés-mozgás közben kényes helyre tapintott, vagy inkább térdelt, de ugye nem írhatok a panaszkönyvbe, hisz én kértem, hogy érje el nekem az üveget. Amikor viszont már biztosan ült, már én is leengedtem. Nincs több ficánkolás, nincs több baleset.

Felmosolyogtam az elkámpicsorodott képe láttán, de hát a kavics szomjas egy jószág és ha inni adnak neki... - tornáztam fel magam félkönyékre, aztán jóval tovább, már csak a füstölgő cigivel a kezemben a köveken támaszkodva.

- Ne búsulj, van másik. - intettem szemmel az előző irányba, hátra a padhoz ahol ott ácsorgott még két másik üveg. Na de a tequila sem egy rossz barát, még ha sokkal kevésbé... erőszakos is mint a vodka. - Idehoznám neked, de most túl kényelmes a helyem. - mosolyogtam finoman, majd újabb slukkot szívva a cigiből, fél kézen támaszkodva emeltem meg a szemöldököm kérdőn, szándékában áll e neki kivégezni a szálat.

- Persze... - nyúltam az üveg után nagy lazán, át nyújtózva rajta, vagy éppen keresztül, én már nem is tudom.
- Megvan! - mondtam győzelem ittasan, ahogy elértem, de sajnálatos módon elég kevés volt már az alján, ezért enyhén csalódott fejet vágtam a csípőjén ülve.

- Látom azért most is elég jól megy. - pillantottam le a mellkasomon támaszkodó kezeire, majd enyhe mosollyal vissza a szemébe. Hogy zavart volna? Egy cseppet sem. Az már annál inkább, hogy az útközben elgurult üveg többsége már felitatta a kavicsot, de a nagyobb baj, hogy el se érem.

- Kisegítenél? - pillantottam vissza rá egy naaagy tenyeresképű tehén szemeivel.

- Mármint kettőt meginni?! - kérdeztem nevetve, még mindig rajta fekve. Vagy ez már közszemérem sértés... vagy szimplán testi erőszaknak számít?!
- Csak vicceltem... szerintem fekve elesnék két üveg vodka után. - nevettem tovább, ugyanúgy rajta fekve...de hát legalább volt valami biztos és puha pont, nem?!

Jogos! - ez volt az első ami megfordult a fejemben, de ahogy elvette az üveget, csak pillanatok kérdése, és már ott is találom magam a földön, elterülve, a lány meg közvetlenül fölöttem.

- Hm. Talán mégis kettő kéne. - mosolyodtam el az arcába, és a hátam piszkosul fáj, kissé megcsaptam, de mégis a cigi a legfontosabb, ezért újra a számhoz emelem. - Legközelebb majd erre is figyelek. - fújtam ki a füstöt a magasba, el tőle, ő még mindig a mellkasomon támaszkodik, én meg felé nyomom a cigimet.

- Ha még iszom, akkor jobb lesz, vagy az üveg segít az egyensúlyban?! Bár akkor lehet kettő üveg kéne mindkét oldalamra. - nevetek, de meghúzom az üveget, vagyis csak akarom, mert nagy a lendület, épp meg is botlok és épp úgy minden összejön egyszerre, és mondhatni rázuhanok szerencsétlenre, de én csak röhögök.

- Orra fogsz esni... - vigyorogtam a csajra amikor még mindig beszívva - vagy legalábbis eléggé úgy tűnt, hogy valami van benne - bepróbálkozott a szegéllyel. Nem ment neki. De miért nem lep ez meg? - Na várj! Majd egy kis segítséggel! - vigyorodtam el, és nehézkesen feltornázva magam elkaptam a vodkás üveget és odanyomtam a képébe.

- Így könnyebb lesz! - kacsintottam rá röptiben.- Tapasztalat.

- Te is jó fejnek tűnsz... - nyújtom vissza a cigarettát.
Jézusom, az se most volt, amikor én egy szálat szívtam valakivel... de annak meg van a pikantériája... kevesebbet szívsz, és... nem is tudom, valami perverzió is van benne, mert ha nincs...vagyis olyan nem létezik, hogy valami nem erotikától túlfűtött!
- A temető is izgalmasabb hely ennél... de ahogy érzed. - vonok vállat, és felmászok a járda szegélyre, hogy majd én egyensúlyozok rajta... de talán nem kéne...

Vigyorogni kezdtem a reakcióján. Hirtelen, és szélesen.

- Tetszel nekem! - húztam össze a szemeimet a szemeibe, még mindig ott feszítve az előző mosolyom - De azért a cigimet add vissza... - nyújtottam felé a két ujjamat, nem mintha sajnálnám tőle, de nekem is kijár egy slukk útközben.

- Ha azt mondod döglött, akkor nekem jó lesz itt. A legtökéletesebb. - virított újabb gyenge mosoly az arcomon, de ezt már csak magamnak szántam. Mélyen. Imádom a csendes helyeket.

- Nem olyan rég... de az is örökké valóságnak tűnik... ez a város halott... eléggé egy szar hely... érted... egy betűvel kevesebb...fos... - röhögtem egyet, csak úgy, a semmibe, mondhatni bele az éjszakába, és csak visszhangzott... mire úgy éreztem ezt fokozni kell, így hangosan beleordítottam a sötétségbe, mert itt még normális utca lámpákra se telik...szóval csak úgy belekiabáltam a semmibe, hogy "fos" és röhögtem.

Csak bambán bámultam a szemeit, úgy tűnt valami jár a fejében, de nem adta elő, egészen az utolsó pillanatig. Valami azt súgta akkor is csak a jéghegy csúcsát kaptam.

- Hm... - révedeztem el megint - Te régóta élsz itt? - tettem fel a következő kérdést. Még a neve sem tiszta, de az nem is lényeges. Sokkal inkább más volt ami foglalkoztatott - Mit mondasz érdemes itt ledögleni egy rövid időre? - tartottam enyhe dőlésszöggel a fejemet, közvetlenül a sötét szemeibe nézve. Vagyis... valahol oda lőttem be őket a szürke, félhomályos gyenge fényben.

Kivettem a kezéből a cigarettát... ha bár elég furcsa, hogy én hányás után... vagyis fertőtlenítettem vodkával...de akkor is, nem valami higiénikus... mindegy, késő van még ilyenen agyalni, és túlontúl kiütöttem magam az okos gondolatokhoz.
Elveszem, majd mélyet szívok bele... jó erős... végül is... nem is dohányzom, akkor minek lepődöm meg ezen?! Vagyis néha rágyújtok, mikor mire...amit épp kínálnak, mert egy egész dobozt fölösleges megvenni, ha csak pár szálat szívok el, azt is társaságban... de ez most eléggé kaparja a torkom...bár már hetek óta nem szívtam, akkor is valami gyengét... és mentolost, igen, mindig csak mentolos, azzal a hülye gondolattal, hogy attól nem lesz olyan büdös a szám... mindegy... nagy slukk, benn tart, kifúj...
Körbe nézek... sehol egy lélek...miről beszél ez?! Én vagyok beállva, és ő dumál ilyen marhaságokat?! Bár ehhez a városhoz képest két ember is tömeg már... de mi szerintem elég halkak vagyunk, kivéve egy párt valahol a bokorban... vagy csak csöng a fülem a bár zajától?!
- Én se értem egyáltalán hogy került elő ebből a porfészekből ennyi marha...

( Folyt az előző oldalról )

Elmerengtem. Nem is tudom mi csalt lépre, csak úgy benn a fejemben, de aztán lassan fogtam meg a számban a cigimet és egy utolsót szippantva belőle nyújtottam felé. Csak nem akadékoskodik. Ha meg igen, majd előtúrom a dobozt a zsebemből.

- Ez a város mindenhol ilyen zajos? - kérdeztem meg hirtelen, csak úgy a semmiből, ahogy a fejembe ugrott az ötlet - Nem szoktam hozzá hogy ennyien ugráljanak körülöttem. -értettem a találkozásunk színhelyére. Oké, én álltam meg egy sörre, na meg amúgy is whisky lett belőle, de nem bánom ám. Ahogy esik úgy puffan.