Elbűvölten néztem, ahogy keze az államra siklott. Lehunytam a szemem egy pillanatra, és jólesőn sóhajtottam fel. Ahogy éreztem közeledni, a szívem megint felgyorsult kissé, és vágyakozva nyíltak fel szemeim. Egész lényemben remegni kezdtem, s ajkaim bizseregtek, mikor lágy csókot lehelt a számra. Az agyam riasztó módjára harsogta hogy vessem Rá magam, de képtelen voltam mozgásra bírni magamat. Mint aki nincs is magánál, oly nagy önkívületben csókoltam vissza.
- Megyek... - nyögtem, de nem bírtam elhúzódni, vártam amíg Ő megtette helyettem. Pedig ahogy egymáshoz értünk... nehéz volt még hagynom is. - Őt... - böktem fejemmel az ágya felé, ahol Opal lassan kezdett mocorogni újra -, magammal vigyem, vagy kirakod te? - közben kicsit próbáltam összeszedni a fejem, és nem azt kattogni magamban, hogy "legközelebb, legközelebb, legközelebb", hanem észnél lenni... de ahogy éreztem magamon a leheletét, érintését, és... közelségét, lehetetlenségnek tűnt. Újra megcsókolt, ezúttal a nyakamon, és ezúttal muszáj voltam picit vehemensebben reagálni, kezem a hajába túrt, és körmeim egy pillanatra a vállába martak... De mielőtt elveszíthettem volna maradék erőlködésem, ellépett és eltávolodott. Azt hiszem egy részem azt mondta, hála az égnek.
Közben szemem már próbálta felkutatni, hol hagytam el a ruháimat menet közben...

Lassú mosoly terült szét az arcomon, amikor a szemeibe néztem. De szavak helyett a kezem válaszolt. Pontosabban a szám, amikor szabaddá vált kezem megemelkedve, lassan dörzsölőn csúszott végig a bal állcsontján, szinte magába falva az izmokból áradó melegséget , és ahogy lassan közeledtem, továbbra is fogva a szemeit, az ajkam csak egész óvatosan, visszafogottan csókolta meg. Hogy tetszik? Kinek ne tetszene a gyönyörű nők ilyen fokú odaadása és törődése, de azt hiszem folyamatosan és sorra, de meg is fizettem érte. Minden percét megfizettem mindegyiknek...

- Hát akkor menj… - húzódtam hátrébb ugyanolyan lassan amikor menni készült, hogy ne engedném? Ugyan miért ne!? Mégis ahogy előre dőlt, a testemen simult végig az a formás teste.

- Legközelebb.. – suttogtam igézőn, a hajához hajolva, bele a fülébe, és újabb mosoly kísértve végig az arcomon, egy finom, puha csókot nyomtam a nyaka hajlatába, azzal elléptem tőle, hogy utánakeressek a nadrágomnak és újabb cigarettára gyújtsak.

Közel lépett, és szinte az ablaküvegnek olvadtam a hátammal, amint néztem azokat a sötétül csillogó íriszeket. Hogy elbűvölt? Igen, a legteljesebb mértékben. A "legközelebb" ígérete beleégett a fejembe, és fejben számolgattam azt hiszem, mikor van legközelebb olyan napom, hogy jöhetnék... Oh igen, azt hiszem megszállott, és megragadott, ahogy az érzékeimbe bújt, s hogy ez a drog vagy csak az Ő hatása... nehéz lett volna meghatározni, bár nem is nagyon kísérleteztem, hisz nekem meggyőződésem lett volna hogy az Övé...

- Ez tetszik neked... igaz? - kérdeztem ahogy néztem hogy elnyomja a csikket, de csak a szemem sarkából, mert le nem vettem volna a pillantásom az arcáról. - Élvezed, hogy rendőr létemre... itt csüngök és... - Nem is tudtam mi lenne a jó szó. Nem nyáladzottam, bár a képet illetően csak maga a nyál hiányzott. Azt hiszem csak akkor fogok tudni észhez térni, ha már messze leszek... - Azt hiszem ideje mennem - böktem ki közben, de nem tudtam megállni, hogy ne dőljek előrébb, és simuljak a mellkasának, kezem lassan zongorázott végig a vállán, és kiélveztem hogy érzem ezt a bivaly erős, adoniszi testet... Nagyot kellett nyelnem.

Lassú mosoly futott szét az arcomon.

- Legközelebb... - suttogtam ugyanolyan csekély hangerővel, ahogy az előbb is csak már valamivel erőteljesebben, és a tükröződésen túl az ablaküveg mögötti hideg éjszakába néztem. - Majd legközelebb... - ismételtem megint újra szívva a cigiből, és engedtem a fogaim között előtörő füstnek. Ekkor éreztem a vállamról lecsúszni azt a meleg kezet, és felé pillantva, egyenesen a szemeibe amikor megjelent előttem az ablaküvegnek dőlve, úgy léptem közelebb.. egész közel... szorosan fűzve a tekintetem a szemébe.

- Örömömre szolgál... - mosolyodtam el megint, de azután ugyanolyan félhangosan folytattam - Itt.. mindig megtalálsz. Ha épp nem vagyok... elfoglalt... - pillantottam az ablak melletti komódra ahol a szín üres hamutartóban lassan eldörzsöltem a csikkemet. - Csak szólnod kell. - találtam vissza a szemeibe - Rendőrlány... - mosolyodtam el lassan, visszafogottan, csak könnyed tisztelettel adózva a lényének.

Ahh, ahogy nézett engem az ablak tükröződésében, megint az az érzésem támadt, hogy egy csókjáért hanyatt vágnám magam itt helyben, s ha azt kívánná, hagynám magam még arra is, hogy átrobogjon rajtam, akár egy gyorsvonat, itt helyben. Nagyon... nem is találtam a jó szót, milyen volt. Mágikus? Nem... inkább... olyan nagyon erősen... férfias! Olyan elemi erejű, hogy minden nő hanyatt vágná magát tőle, csak kapjon egy szeletet a tortából. Én legalábbis totál beleestem az örvénybe, és képes lettem volna itt helyben leteperni megint.
Zavarodottan fordítottam félre a pillantásom, gondolván, hogy ez majd segít, így szólaltam meg.
- Nem tudom. Az biztos, hogy te valamit nagyon... khm... jól csinálsz, mert ahogy nézel, talán meg is erőszakolnálak, ha sokáig néznél így - mondtam, ahogy egy pillanatra újra felnéztem, és a szemeit megpillantottam az üvegben. Ütős volt az összhatás, keményen. - Ha ez az én valódi énem, hogy így kívánom a... khm... szóval lehet közelebb kellett volna költöznöm a klubodhoz - mosolyodtam el haloványan, és mellé lépve háttal az üvegnek támaszkodtam, hogy összeszedve erőmet, a szemeibe nézzek szemtől-szembe. - Mert kedvemre volt az este, ezt el kell ismernem. Rég nem volt már ilyen jó éjszakám - villantottam Rá egy hálás mosolyt.

Ééés el is érkezett a pillanat. Ami reméltem, nem fog. A vesztem. Talán… Vagy talán mégsem.
Visszahúzva a dobozt bezárva dobtam le magam mellé a szekrényre. Még mindig az üveget bámultam, de benne inkább a saját tükörképemet. Vagy inkább az övét. A szemeit fürkésztem.

- Nem lehet… hogy csak a benned élő vadorzó szabadult fel egy estére!? – beszéltem sokat mondó mosollyal a szám sarkában… a szemeimben, egyenesen a tükörképébe. – Talán ez vagy te! Valójában… - teljesedett ki enyhén a mosolyom, majd gyengén, mégis erőteljesen, egy percre sem eresztve a tekintetét a tükörben megszívtam a cigimet. – A valódi éned… - suttogtam csak féig elnyílt ajkaim között kiszállingózó füst ködében. Talán hangja se volt. Talán az egész csak suttogás… Varázslat?

Államat a vállának támasztottam, és kíváncsian szemléltem arcának azt a felét amit láttam. Tetszett a mosolya. De az a kifejezés az arcán, meg ahogy a cigit kínálta nekem, eszembe juttatott egy kérdést, vagyis ÚJRA, eszembe juttatta.
- Mit csináltál velem? - kérdeztem, ami eddig is érdekelt, s picit megráztam a fejem, hogy nem kérek a cigiből. - Hogy tudtál így... elvarázsolni? Egész este... nem voltam eszemnél.. - gondolkodtam kicsit el, kitartón nézve viszont közben az arcát. Nem úgy kérdeztem mint ahogy egy zsarunak kéne, elvégre azok után amiket itt ma este tettem, nemigen állhattam meg mögötte abban a státuszban. De így, úgymond civilként is érdekelt. Hogy tudtam így elszállni? Drog, egy idegen pasi, egy csaj, és... minden. Ráadásul meló helyett.

Valahol elkeverhettem fejben, talán tudatosan jöttek vissza az előbbi percek elmélyült gondolatfoszlányai, de nem vettem észre mikor mászott le az ágyról. Hiba! Ha egy kicsit is fifikásabb lenne, vagy egy sokat megélt kurva, jól tudná hogyan üssön ki, és lépne le a lével. Persze sosem bíztam senkiben. Ezért is volt hogy a nagyobb mennyiségeket mindig elzártam és az aprópénzt is elrejtettem, soha ne bízz egy nőben!
A hangja volt ami észre térített, és végigsimító keze a vállamon.

- Igen... feltűnt. - mosolyogtam felé kedvesen és visszafordulva az ablak felé újra nagyot szívtam a cigiből. Jól esett, rettentő jól. Most olyan békés volt. Minden. Mint nagyon ritkán máskor.

- Dohányzol? - kérdeztem enyhe színtelenséggel továbbra is az ablak mögötti terepet bámulva, már hajnalodott. Egészen. Lassan az egésznek vége. Az emberek lelépnek, de nem bántam. Szerettem a nyugalmat. Néha. Amikor csak magam lehetek.

Külső szemlélő számára totál nem voltam magamnál. Bár ezt ha lett volna még működő kapacitáson eszem, én is észleltem volna. De nem. Nekem csak örömöm volt, hisz a bitorló eltűnt, és csak enyém volt a viláááág! Éreztem ujjaim közt, éreztem érintését, és olyan jó volt ahogy voltam... Nem érdekelt az ész, nem érdekelt a valóság, nekem jó volt ahogy voltam, amivel voltam, ahol voltam.... Az sem tűnt fel első körben amikor az a világközpontú csoda kicsúszott az ujjaim közül és eltűnt... eltűnt... de a zsongás, a szép képzelet ott maradt a fejemben, a szikrázó mennyeiség, a birtoklás édes élménye... Egyszerűen minden szuper volt, és jól voltam, és... nem is tűnt fel, hogy Callum már rég nincs is az ágyban, nincs is a közelben, messze van, messze valahol a szoba túlfelén.

De aztán valamikor valami történt... mert a mesevilág, a szép színek, az érzések... fakulni kezdtek... mintha a színes őszt felváltaná a szürke tél... a szívem lecsitulni látszott, a fejemben újra felrémlett ki vagyok, és mi vagyok... és hol is vagyok. A szemem előtt felrémlett az a szoba amit korábban láttam, de fel sem fogtam eddig hogy még mindig ugyanott vagyok... Csak most. Most... kezdtem rájönni, Callum szobájában vagyok, szexeltem vele, és... jesszusom, egy lánnyal... Uram atyám, mit műveltem én..?? - az első tisztábbik gondolatok rémisztően hatottak a kótyagos fejemre. Bár volt még bennem valami, ami azt súgta, szarjak rá, hát jól éreztem magam, nem kell ezt szégyellni. Nő vagyok, és ember, volt egy jó estém... De a rendőrnő mégis próbálta bennem észleltetni, hogy amit tettem, az nem csak etikátlan, és tőlem idegen, de még... törvénytelen is? Hisz a rendőr bennem tudta, hogy valamit beszedtem... valamit ami biztos nem pia, mert piásan ilyet még nem tettem...
Zavarodott voltam, jól is voltam, meg nem is, zavart is, meg nem is...
Aztán megláttam. Ahogy lassan felültem, és kezemre támaszkodva körbenéztem, megláttam az egyik ablaknál... Callum állt ott, kezében világított a cigi vége. Lassan az ágy széléhez csúsztam, nem törődve a mögöttem heverő lánnyal... - akinek most az istenért se rémlett a neve... - és egy lepedőt fogva magam köré, indultam lassú léptekkel Callum-hoz. Nem mintha tudtam volna mit akarok, vagy... tudok egyáltalán bármit mondani? Azt nyilván nem mondhatom hogy kösz a szép estét, de amúgy mit adtál be nekem? Mert rémlett valami kép a fejemben, hogy én nyaltam fel azt a port, így nem Ő adta be nekem, magamtól csináltam... S jó volt, naná, eszelősen jól éreztem magam, és... hűűű... de zavaros volt a fejem, méghozzá nagyon.
- Opal kidőlt.. - suttogtam első ötletként, mikor odaértem Callum mögé, s fel se tűnt, hogy hopp, hirtelen beugrott a kiscsaj neve. Fél kezem a karjára simult, és testem is hátulról az Övéhez bújt, bár fogalmam sincs honnét jött ez, de... jött, valahogy ösztönösen.

Callum is viszonozta a vadságot ami belőlem áradt. A keze a hajamba mart, és húzott erősen, ahogy falta számat, nyelvemet, mint én az Övét. Nem érdekelt a valóság, a világ, a nagy büdös semmi sem, csak az a forró száj mely tapadt az enyémre a csillagok közt, a vadul hullámzó világegyetemben. Egyszerűen isteni volt, és sose akartam hogy megszakadjon ez a világ. Elképzelhetetlenül szuper volt! Nem érdekelt semmi, nem voltak rossz dolgok, se emlékek, se aggályok, és ha mégis feltűnt valami, hát jól leszartam, mert most nekem nagyon jóóóó volt!
Épp így éreztem akkor is, mikor az az erős kéz nem tartón markolt a hajamba, hanem taszítón, és eltolt, elszakadtam a kívánatos ajkaktól. Bennem volt a rosszallás, a vágy hogy visszatérjek, ahogy a szemeim majdnem belefókuszáltak az Ő szemeibe, de igazából nem is értettem hova nézek. Láttam ahogy néz, és mozgott a szája, de én csak mosolyogtam, vigyorogtam, kezeim simogatták, és akartam csókolni, mert rossz volt nélküle, de nem engedték a kezek... valami kezek, amik visszafogtak... Nem tetszett, bár még így se érdekelt mert jóóól voltam, mégsem tetszett hogy eltolnak a jóóótól... Fura volt, magam se értettem, de nem is érdekelt mert... mert nem. Csak azzal a mélyen elültetett vigyorral hagytam hogy a kezek a hátamra fektessenek, és hevertem ott széttárt karokkal, mintha számítana mi vagyok, vagy hol vagyok, pedig nagyon nem... Egyszerűen repültem, és hiába éreztem a hiányát a csókoló figurának, és hiába volt bennem valaki akit érdekelt, az elszállt énem leszarta, mert csak repülni akart, és itt maradni ahol jóóól érzi magát. A legütősebb pia után se éreztem még ilyen jól magam, így nem is akartam elmenni, nem akartam józanodni, csak szááállni, messzire, messzire, feeeel...!
Magam se tudom mikor ütött be a K.O. és hagyott el az eszem, csak azt tudom hogy valamikor elaludtam... az mindenesetre biztos hogy baromi sötét lett, és eltűnt a vidulás, csak az a maaarha sötét maradt és a jó érzésű heverés... Nem tudhattam most hány percig leszek kidőlve, ma már nem először, de hát ha zavarom a házigazdát, úgyis felkelt, vagy kirak, ha meg nem biztos felkelek én majd magamtól is... addig meg ééélvezem hogy jól vagyok!

Valami forró a számban.. Egy nyelv? A sátán tüzes, kétágú nyelve, mégis úgy tapadtam rá, mintha az jelentené magát az életet. Akartam! Ahogy az is akart engem. Tépett és rángatott, ahogy én is a hajába tépve húztam közelebb. Az angyalok megint énekelni kezdtek... körülöttem mintha a torkukból hárfán hangzana fel a beteljesülés korábbi éneke, holott jól tudtam csak a képzelet játszik velem. Már kezdtem tisztulni. Éreztem, ahogy a kép egyre világosabb, egyre jobban magamnál vagyok, érzek, érzem az életet, de nem azt az életet amit akkor.. ott, valami sokkal sivárabbat, keményet, egy megfoghatót és rideget. Gyűlöltem ezt! Visszatérni. Ide.. Mégis jól tudtam, hogy kell. Muszáj. Ismertem a határaimat. Nem tehettem meg, hogy örökké vele legyek. Az istennővel! A mindenséggel egybefolyva és összekötve, pedig nem is vágytam ennél többre. Mégsem akartam még megdögleni...
Emlékszem amikor a hajába marva elhúztam a számtól és úgy néztem a szemeibe. Hogy még ki volt ütve? Meglehetősen. Láttam a kitágult szemeiben, ahogy az a másik is, ott lenn, a lábamnál összeesve még a másik világ foglya volt.

- Mázlisták... - motyogtam csak halkan, de jól tudtam ez a mennyiség és a hozzászokás függvénye. Én már túl rég óta csinálom. Csak megfogtam a vállánál fogva, hogy letoljam magamról a korábban a számban kutató testet, és végigfektettem a párnán. Hadd repüljön még... - mosolyodtam el, azzal egy újabb nagy sóhajtással, ahogy lassan teljes öntudattal tért belém vissza az élet, kimásztam alóluk, hogy két talpra állva megkeressem a cigimet. Ők még jó néhány percig ellesznek. Azzal fel is füstölve az újabb szál a kezemben, elégedetten álltam meg az egyik távoli ablakban és bámultam kifele. Imádtam ezt az életet.

Tűzbe borult a világ... és én egy dolgot tudtam csak tenni, törni a csúcsra! Fel, mire nem méltó más, csak én! Akartam! Mélyen, magamba, nyomva, tolva, húzva, nyelvemmel marva, tartva, simítva! Olyan volt ez, mint a... lét, vízbe esve, menekülni a felszínre, tűzbe zárva, menekülni a hűs világba! De én... engem a vágy ejtett fogságába, és nem volt más "kiút" csak az a mindent elsöprő gerjedelem, mely ajkaim közt feszült, égett, duzzadt...! Úgy éreztem magam mint a vad tűz! Lángoltam, és lángolt a világ... tőlem, vagy én tőle, de a tűz az biztos volt! Kezeim görcsösen kapaszkodtak, valamibe... kézbe, lábba, amit épp találtak, nem érdekelt, nem is láttam, de mikor valami erő húzni kezdett... el... messze... távol... le a arról a nemes testrészről, úgy éreztem az oxigéntől fosztanának meg ha sikerülne, így küzdöttem ellene, kapaszkodtam, hajoltam vissza, és úgy nyögtem mintha pusztán ettől "elriadna" az a vad "támadó" ki bitorolni akarja mi az enyém! De mégis elhúzott... nem tudom hogy, miként... de mintha nem is fognék semmit, nem is lenne erőm, odább tolt, mint babát a gyermek... de erőt szuszakoltam tagjaimba, visszanyomakodtam, erősen, nem törődve vele hogy valami vagy valaki más is odapofátlankodott, én is ráhajoltam újra, és nyaltam, ízleltem, ahogy tudtam! Éreztem csúcsán ahogy össze-összeér szám a másikéval, éreztem a duzzadt ajkakat, éreztem ahogy Callum vesszője közénk "szorul", éreztem hogy a vágy emésztő tüze nem csak engem tesz forróvá, minden amit érintettem forró volt. De akkor is csak az a birtokló hatalom éltetett, hogy érezhetem, ízlelhetem, mint keményebb és keményebb egyre inkább, hogy dagad, nő, erőnek erejével, s a világ hiába hasadt darabjaira körülöttem, hiába zizegett a szoba akár a méhraj, nem érdekelt, csak a TŰZ, melyet az a csodás tag árasztott... s szétárasztott! Ahogy omlón hasadt a halom, ahogy izzón tüzelt a vágy... nem érdekelt, csak a hatalom, az erő, és hogy az enyém! Főleg miként magamra maradtam ismét egyszercsak ahogy a vége megszakadt... a másik eltűnt, s nekem ott maradt az a hajladozó lombkorona... ott maradtam magam a világ tetején! Nem is érdekelt semmi más, vágytam, akartam, tovább, még tovább! Újra nyelvemet tapasztottam rá, s mellé hajolva simítottam, kényeztettem, élveztem finom ízét, és mint aki totál nincs magánál - vagy tán nem is voltam, ki tudja már -, kezeimmel simítva, nyelvemmel szítva fel még egyszer, újra, tovább, élveztem, hogy enyém a világ!

A kis Jesabel, igen akaratosnak bizonyult, úgy "falta" Callumot, mintha tényleg vad és vadásza lennének, de hiába is próbáltam volna érdeklődést érezni, az egyetlen ami érdekel,t hogy MEGKAPJAM amit akarok, és a vérem perzselő bűvereje egyetlen dolgot dobolt a fejembe, azt, hogy AKAROM azt a "nyalókát"! Ha osztva, osztva, ha egyedül, akkor úgy, de ha nem kapom meg... ahh... összedől a világ, ezt duruzsolta valami a fülembe, ami nem hallgatott, nem csitult. Mélyeket nyögve hajoltam Jesabel-hez, és hajába markolva húztam odébb, annyira... ahh... hullámzott előttem a világ, mintha lávalámpában lennék a láva... de AZ az egy dolog tökéletesen kirajzolódott, akár egy égbe meredő szentség! Ajkaim követelőn nyalták , falták, éreztem hogy sikamlós és dagad, erős volt, és kemény, és nem bírtam magammal... A kezeim indákként simultak, kúsztak, s mintha TÉNYLEG indák lennének, furcsa zöld fényben láttam őket, ahogy egy pillanatban félrenéztem, de nyelvem nem nyugodott, ahogy ujjaim sem. Simítottam, martam azt a duzzadó, forró, tüzes bőrt alattam, és erősen követeltem magamnak! Kellett nekem a végsőkig! Kellett és kellett! Semmi más! Csak a csúcs! A cél, a határ, a csillagos égbolt... s szinte láttam felvillanni... vagy tényleg? Láttam... igen... itt vibrált körülöttünk... mintha az égbe szálltunk volna hirtelen... a kesernyés, sós íz... elárasztott... a csillagok izzottak, égtek... szinte éreztem hogy sütik a bőröm, de nem bírtam megállni, tovább kellett, tovább akartam, nem akartam a végét, nem akartam hogy robbanjanak a csillagok is körülöttünk, elég robogó volt a szívem, a testem, a testünk... De éreztem azt a forró simulást... éreztem magamon, a bőröm tüzelt, lángolt, ahogy az is mi érintett.. mégis éreztem... ahhhh.... s képtelen voltam ésszel maradni, még a fenekemen megülni is, muszáj volt mennem, tovább, akartam! MÉG!
Valahogy elindultam, magam se láttam hogy vagy merre, csak simultam a test mentén, nyögve hajoltam, kúsztam egy forró ponthoz, hogy végül nyelvem bizsergőn, erősen, tapadjon rá egy másik nyelvre, s keringőn hívja, vonja, ahogy Callum-ot erősen csókolva vadul húzom magamhoz, nem érdekelt Ő mit tesz, mint akar, magánál van-e, nekem KELLETT! Ujjaim kígyózva martak a hajába, erősen húzva, tartva, akár a vasmarok, nem eresztve, s csókoltam, ahogy bírtam, mintha száján át téphetném ki a lelkét is, marón, erősen, küzdve, s nem nyugodva, akár a szilaj vad ló!

https://www.youtube.com/watch?v=cbuUdoQlzMw

Mennyország? Vagy ezernyi angyal körülöttem... Simítva énekel, valami álomba ringató becéző éneket... Kecsegtettek.. simogattak... kedvesen érintve a testükből fakadó tollak... A felhőkben jártam. Magasan a fenn! Vagy afölött, ahogy összeszorítottam a szemeimet és hagytam szétáradni az érzést a testemben. Bizsergetett! Szétszakított és széttépet... mégis egyetlen csomóvá gyűrve össze. Hogy élvezet? A legmagasabb tetőfoka ahogy éreztem forrósodni a bőrömet... majd újra hideg... fagyos mint a körülölelő éjszaka sííímogató ködje... Becézgető, mint ahogy újra és újra simítanak, a követelő csókok és nyelvek.. Ahogy maguknak akarnak! Rabul ejtenek... kívánnak és mégis követelnek...

Valami puha volt a kezeim alatt. Bőőőr, de éreztem, hogy égetett! Forró volt! Tüzes... Maga a Pokol kecsegtető íííígérete a Mennyekben! Éreztem ahogy a vér egyre többet akar... mááászik... kering egyre vadabb ütemet diktálva... hevesen tombol az ereimben. Közeledett... piszkosul közeledett a megváltás ígérete. A mindent elsöprő robbanás! A TÖKÉLETES! A megfékezhetetlen tökéletesség lénye! Körülölelt... magába fogadott.. magával ragadt és hívogatott bele a fékevesztett feketeségbe... és én egyetlen, mindent elsöprő pusztító robbanással, minden egyes izmom pattanásig feszülve robbantam bele az elnyelő semmibe...

Képszakadás. Teljes képszakadás ott ragadva a tompa sötétségben, ahol éreztem minden olyan kellemes... lágyan bizsergető és tudtam, hogy ott jobb nekem. Éreztem. Minden eddiginél jobban éreztem, hogy itt kell maradnom. Én ide születtem... Mégis tudtam, hogy egyszer vége lesz. Teljesen... vége. Én mégis csak szorosan kapaszkodtam, utolsó cseppjét is magaménak érezve, az egyre csak lassan tisztuló, és alaktalan semmibe...

Elfeküdtem... és az az íz a számban maradt. Azt hiszem... az elmém súgni akart, ismerős érzetet sugallt, mintha tudnom kéne mi ez... de most... ahogy éreztem azt az ízt szétáradni a számban, a nyelvem minduntalan belenyalt... éreztem a torkomban, s mintha táncot jártak volna a zsigereim... pillangók repdestek a fülem körül, éreztem ahogy hozzám-hozzám érnek, és ösztönösen mozdult erre-arra, feléjük a fejem... mintha keresném őket, pedig nem is kerestem... azt hiszem... De olyan jó volt mozdulni, mert akárhányszor mozdultam, ők is így tettek... táncot járt a világ... lassú táncot, de gyorsulót, lassan, de egyre gyorsabbat...
Arra eszméltem fel hogy egy kéz nyúl le hozzám... egy kéz valahonnan... a hajamba... Hang... valami selyemről beszélt... egy hang... egy hang amely... amelytől gombóc nőtt a torkomba, és gerjesztő tűz éledt belém újra... testem remegőn nyúlt, sóhajtozott... s fejem fordult az alak felé... Láttam? Persze, Callum... ohhh, Callum... édes Callum, szexi Callum... Callum a mindenható... Ki felé valami erő kezdett húzni... egy erő... melynek meg kellett hajolnom, húzott, éreztem... s én engedelmesen hajoltam, csúsztam közelebb... mígnem végül szemem előtt... uuuhhhh... hűűűű... Kirajzolódott amire hosszú-hosszú percek óta csak gondolni tudtam, és vágytam bár megkapnám...! És most itt magasodott előttem! Nem tudtam nem megcsodálni... nem lehetett nem elbűvölődni tőle...!!!
De aztán megint... jött az a húzó erő, mely húzott közelebb, és én készséggel hajoltam rá, hogy számba fogadjam a csúcsát... Aztán hiszem tán láttam feltűnni "mögötte" Opal-t, de... nem érdekelt hogy ketten vagyunk RÁ, én akkor is nagyon akartam! Így nem is kellett további erő, hogy ajkaim és nyelvem táncoló játékba induljanak körülötte...

Láttam valamit a pasas szemében... láttam... bár nem is tudom már mit vagy hogy, mert az a por... az a poooooor... a kesernyés porszerű íz érzetét tökéletesen megszüntette a gerjedő vágy... Tudtam hogy elszállok... csak percek kérdése, és repülés lesz... ahhh... mint az előbb is, mint kint... és vááár a vééégteleeeen!! És én nagyon vágytam...!
Ahogy Callum hajolt, s éreztem hogy bújik arca, az orra az én arcomhoz, orra az én orromhoz... szája, nyelve... mmmmm... szinte éreztem még rajta azt az ízt... Ahogy bóduló ketyegő elmém tikk-takkolt a fülemben, éreztem ahogy a tűz szinte kigyúl körülöttünk, és Callum szájára hajolva próbáltam a szavaira figyelni... Mééég hogy figyelni, erős túlzás, de azért vágni hogy mit is ecsetel...
Arra viszont hogy a szavait felfogva levágjam az értelmüket, meglepő mód éppenséggel nem kellett több pár tizedmásodpercnél. Talán mert én is ezt akartam...? Talán mert a kezemben tartott erő... hmmm... a földkerekség legédesebb nyalnivalójának tűnt most a szememben...? Ki tudja, mindenesetre... amikor elterült mint a nagy Alföld, nem is kellett biztatni, kérni, szólni, Jesabel-t kikerülve Callum ölére hajoltam, és kezem helyét átvette simító nyelvem.
Közben hallható volt hogy a pasi a mi kis rendőrkénket "élesztgeti" fel újra a vágyvasútra, és felpillantottam amikor megéreztem hogy odahúzta velem szemben a másik oldalára. Hmm... még jó hogy magas a torony és széles talapzatra épült, különben harc lenne a nyalókáért... - töprengtem magamban égtelen hülyeségeket fabrikálva az álló zászló köré, deeee... hmmm... míg nem jön földrengés, kit érdekel!!?? Kezem simítón járt, két oldalt, egyik Callum lábán, másik meg a hasa felé, miközben nyelvem járt feeeelfelé, és leeefelé, és ha a bódulat így folytatja a kattogást, a végén még a nyalóka ízét is érezni fogom... mmmmm.... mintha nem lenne már így is buli a fejemben!
- A miénk... - néztem össze Jesabel-el, akin látszott hogy most kezdi elkapni az anyag a fejét, és máris járt körbe-körbe a szeme, képzelem mi mehet az elméjében! Gondoltam rásegítek a cicuskára, így az egyik kezem a nyakára vándorolt, és Callum merevedésére húztam Őt, elvégre ha a kapitány kétszerest kér, hát naná hogy megkapja!!

Széles mosoly húzott szét az ajkamon. Hogy jó anyag? Ha ő azt tudná! – mélyesztettem a szemeimet a szemeibe, de már nem nevettem. Már teljesen elmélyülve figyeltem ahogy kívánón nyalja az ajkait. Felizgatott. Már ha még képes bármi ilyesmit tenni velem, azok után, hogy a keze nem ismert könyörületet, én mégis mást akartam. A száját! Lassan hajoltam felé újra, orrommal csak finoman simogatva az orrát, előszőr baaalra… aztán jobbbbra… majd végig az arcán, és nyelvem finoman érintve az ajkait, beszéltem bele a szájába.

- Téged akarlak… érzeni akarlak… Teljesen… - nyögtem egy erőteljeset ahogy éreztem a keze rám szorít. – Mutasd meg mire vagy képes… - suttogtam tovább, megint elmosolyodva szélesen, ahogy éreztem az agyam egyre inkább zsibbadni kezd, lassan elmosodótt pacákká zsugorítva a képeket. Deeee szerettem ééén eeezt.. egyszerűen imádtam! – vágódtam a hátamra hirtelen, és kifeszített kezekkel magam mellett mint a kereszten, üdvözült vigyorral élveztem a szemem előtt lejátszódó képeket És hogy a kezem? Valahogy önmagától csúszott lejjebb, megtalálva a nem is olyan messze pihegő barna lányt, és gyönyörű göndör tincsek közé fúrva a kezemet, hatalmas sóhajt követően nyögtem fel. - Mint a selyem… - beszéltem még mindig hatalmasra tágult szemekkel – Mint a legkellemesebb hernyóselyem amit valaha is éreztem… - hallottam még a saját hangomat, de már nem az én hangomon szólt. Már valami sokkal magasabb.. vagy mélyebb, torzabb vagy erősebb, de legfőképpen élvezetesebb, ahogy ujjaim összefondva a selyem körül, szorosan markoltak bele, és húzták finoman, mégis erőteljesen közelebb. Egész közel. Rá az ölemre....

- A tiétek vagyok. – hunytam le a szememt, belevetve az űrbe, az ég mámorító csillagai közé, ahogy besszippantottak, kitéptek, ide-oda játszottak velem, és ahogy úszva, egyre csak kúszva ott fenn, lebegve a vajpuha felhőkben, megéreztem a sikamlós nyelveket.

Bármennyire is hogy Opal nem tűnt leszbikusnak, és én sem voltam az, de... de mégis amit csinált vele, az olyan tehetségről árulkodott, mintha ezt neki az iskolában tanították volna... Folyamatosan cikázott a gyönyör bennem. A keze olyan pontokon érintett meg, hogy nem tudtam nem élvezni, és egy idő után már nem is akartam. A kezeim önálló életre keltek, és simogatón mozdultak itt is, ott is, meg amott is, ahol épp simítani való teret találtak.
Nem tudom mikor volt, mikor tűnt fel, hogy a hátamon simító kéz nem Opal keze... talán akkor, amikor öntudatlanul kaptam a testért, és tapadtam az utamba kerülő ajkaira. Csókoltam erősen, hevesen, vadul, kívántam, akartam, nem is tudtam volna elmondani mennyire!! Nagyon! Opal keze olyan kemény tűzet gerjesztett a testemben, hogy legszívesebben máris Callum-ra másztam volna, hogy én is megkapjam... hogy újra az égbe jussak, hogy érezzem a testét...

De nem... nem tudtam, mert amit Opal művelt azt nem tudtam otthagyni... egyszerűen képtelen voltam elmozdulni a kezétől, éreztem hogy kívánom amit ad nekem...
Arról nem is beszélve, amikor Callum keze újra simított, és Ő hozzám hajolt... de nem csók jött... hanem hangok... Dicsért engem... s én még a hangjától is csak nyögdécselni tudtam, de ahogy a fülembe szállt szájából a forró levegő, úgy éreztem tűz lobbant minden tagomban... már nem csak az ölem égett az élvezet magjában, hanem az egész lényem...
Talán ezért is lehetett, hogy mély kábulatomban azt vettem észre csak, amikor Callum visszahúzódott, újra értem kapva és nyelve megint értem nyúlt, az enyémmel táncolt, s még az a kesernyés íz sem zavart, amit éreztem a számban szétolvadni, hisz a csók... az a csók... az minden eszemet elvette... Úgy táncolt a nyelve az enyémmel, mint aki egy vad, tüzes táncot jár... ez nem keringő, vagy egyéb lassú izé volt, hanem valami kemény, erős, szenvedélyes...
Aztán hopp... megint eltűnt, az az édes nyelv... helyében csak az a fura íz maradt, de nem volt időm hogy azzal foglalatoskodjak mit érzek a számban, mert a lábaim közt valami egészen más érzés fogott el, ahogy egész mélyen, legbelül, bennem is...
Felsikkantottam, majd elakadt a lélegzetem, ahogy a testemen egy, az eddigieknél is erősebb remegés futott végig Opal keze nyomán, s éreztem hogy elvesztem a testem feletti tartást, és elernyedő tagokkal nyúlok el köztük a takarón.

Érzékeltem ahogy Callum mozgolódik mellettünk, hallottam a hangját, ahogy elégedettségét jelzi a teste arra amit a "farkincájával" bűvészkedtem, s nekem sem volt cseppet sem ellenemre az a tömény marokravaló amit éreztem az ujjaim közt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy meg volt áldva a pasas, és ez bizony tagadhatatlan volt már egy ideje... számomra egész pontosan azóta, hogy ide jöttem.
De ami azt illeti, kifejezetten szerencsésnek tekinthette magát ez a Jesabel nevű hölgyike is, elvégre eddigi éveim során egy kezemen meg lehetne számolni, hány nővel volt nekem ezirányú kapcsolatom. Bár szó ami szó, azt is meglehetne, hány pasival voltam önként és szabad élvezetemből együtt, úgy hogy épp nem fizettem semmiért. De hát a hála és az élvezet két külön dolog. Callum-nak épp hálás voltam, Jesabel meg szerencsés volt, mert jó helyre kerültünk mind a ketten.
Egyértelműen élvezte a csaj amit csináltam. Élvezte amikor az ajkaim érintették a bőrét, és élvezte amikor az ujjaim kényeztették őt. A nyögései, a sóhajai, az, ahogy a teste meg-megfeszült néha, vagy megremegett, egyértelmű jelek voltak, éreztem hogy élvezi. A korábbi kis ellenállásnak nyoma sem volt már.

Arra figyeltem fel, amikor Callum kissé jobban kezdett mozgolódni. Félrefordítva a fejem, láttam hogy a szekrény felé mocorog, és láttam hogy valami kis fiókból vett ki valamit... de hogy mit, azt először nem tudtam. Nem hagyva fel eddigi tevékenységeimmel, néztem hogy hajol Jesabel-hez, és beszél hozzá, majd... ahogy a hasamra került valami fehér, már leesett miről is van szó, mit vett elő... hisz nem is olyan rég láttam pont ugyanilyen port... Felnyögtem amikor Callum nyelve hozzámért, forró bőröm bizsergett ahol megérintett. Felsóhajtottam, és izgatottá válva vártam, mi lesz, megtartja magának, vagy mi is kapunk...? Főleg persze magamra gondoltam, de az sem hátrány ha a rendőrnéninek is ad... Bár vagány, mit ne mondjak, előbb megkettyint egy rendőrcsajt, aztán még ráadásul be is drogozza... ez aztán a férfi!!!
Már majdnem egy panaszos sóhaj szakadt ki belőlem, amint végignéztem hogyan hajol össze Callum a barnácskával, és egyértelműen felezték az anyagot, amire én is... befizettem volna, kérdés nélkül. De nem kellett hangot adnom a várakozásomnak, mert egy pillanat múltán Callum már el is húzódott a nőtől, és helyette az én mellemet kezdte el kényeztetni.
- Helyes... - nyögtem fel kéjesen megvonagló testtel, amint nyelvét a bimbómon éreztem meg, s úgy éreztem áram szaladt végig az izmaimon. Azt már nem is éreztem amikor forró nyelve az ugyanolyan forró bőrömön nyalt újra végig, ellenben ahogy kezem megérezte hajszálait, és tarkójába marva rántottam magamhoz, azt az érdekes, semmivel össze nem hasonlítható ízt már nagyon is éreztem...!! - Ahh... alkalomadtán... majd megmondhatnád mi ez... - nyögdécseltem remegő testtel, ajkaim nyalva ahogy Callum eltávolodott picit, s én a szemeibe néztem. - Mert ez... - nyögtem, szinkronban Jesabel-el, ahogy ujjam egy különösen érzékeny mélységbe tapintott testén, és éreztem ahogy újra meg újra megremeg... -, valami eszelős jó anyag...

Színtiszta élvezet volt látni amit a két nő leművelt az orrom előtt. Emez félénk és óvatos, amaz meg vadabb. Pláne ahogy éreztem azt az istenien puha bőrt a kezem alatt, felért egy rövid utazással a felhők között. A keze… egyre masszívabban végezte a dolgát és én egyre nagyobbakat nyelve, hogy visszafogjam a feltörekvő vágyaimat, elnyomtam a csikket az éjjeliszekrényen.
Mégsem fordultam vissza. Bármennyire is minden porcikám azt akarta, menjek és vessem magamat közéjük a kellemesbe, mégsem ezt tettem. Összeszedve még maradék figyelmemet, a barna egyre hangosodó sóhajai közepette csúszott a fiók, az a kicsike és előkerült a kincs. Az istenek eledele... Már az érzés is, hogy a kezeimben tarthatom végtelen izgalmat adott. Hogy akartam? ŐRÜLTEN! És nem is tékozoltam tovább a hosszú perceket, visszafordulva simítottam végig a barna hátán, csak követve a hajlatokat, amikor az hozzám hajolva megint a számra tapadt. Hogy megingatott? Nem, nem hinném. Nem adom fel ilyen könnyen a dolgokat, pláne nem ezt ezért újra végigsimítva a fenekén, finoman marva bele hajoltam be a nyakába és suttogtam a fölébe

- Amiért ilyen nagyszerű... - kellet nyelnem, ahogy rám tört egy újabb lökés - kislány vagy, kapsz valami nagyon finomat. - mosolyodtam el már hangosan, belesóhajtva a füleibe, de újra összeszedve magam a feketén simítva végig, végigszórtam a hófehér port, és onnan nyaltam le.

Csak egyetlen mozdulat... ennyi volt, nem több, mire újra a barna állért kaptam, és úgy húztam lassan az ajkamra, feszes csókkal, nyelv a nyelvhez megosztva, és hosszú pillanatok után a másik melleire tapadtam.

- Ne félj... te sem maradsz ki... - mosolyogtam egész közelről azokba a csillogó szemekbe, és nyelvemmel élesen körítve a mellbimbóját, visszatérve a köldökhöz vettem magamhoz a hátramaradt anyagot.

Nem kellett újra hozzá fordulnom. A kis türelmetlen! - nevettem, ahogy hirtelen újra a tarkómért kapott, és úgy rántott a szájára, mintha attól félne nem adok belőle...

Callum mélyen bámulta a szemeim. Éreztem az ösztönzést éreztem... azt a bűvöletet, amit már korábban is... amivel úgy elvarázsolt, kint, és itt fent, és... mindvégig mindenhol... Főleg amikor magához húzott, és olyan nagyon-nagyon közel került hozzám. Nem kellett volna sok hogy rávessem magam, főként ahogy csókolt... a kedves szavak, a biztatás, és az a csók... bőven elegek lettek volna hogy feladjam a bátorságom és mégis inkább a férfit válasszam, de... de ahogy Callum szavai visszacikáztak a fejemben és értelmet szereztek, és ahogy Opal kezét megéreztem mikor simogatni kezdett, egyre érthetőbben, mire is készít fel... nagyot nyeltem.
Jól van... menni fog... - gondoltam magamban biztatva saját lényem is, de... Callum-ot hallva, miközben Opal keze dolgozott rajta, és magamat, ahogy ugyancsak egy kéz engem kezdett megdolgozni... nem tudtam visszafogni a nyögéseim, és kissé megremegtem az izgalomtól. Még mindig voltak bennem kétségek, de azokat lassan kezdtem az ágy végébe söpörni, amint éreztem a kényeztető mozdulatokat. Bár tény hogy nem ismertem magamra, de... egye-fene, ez a mai este már úgyis olyan fura, és merész...
Talán emiatt lehetett, hogy az én kezem is beszállt Callum-é mellé, és bátortalanul kezdtem el simogatni az alattam fekvő lányt... s egy nagy bátorító sóhajjal hajoltam félre, és csókoltam meg Callum-ot, ha már ilyen jól elvagyunk "szendvicsben", senki ne maradjon ki...

Hmm... Callum testének reagálása kifejezetten jó alapnak tűnt, főleg ahogy éreztem hogyan kezd el újra keményedni a kezemben. Nem úgy néztünk ki mint akiknél záróra van. Épp ellenkezőleg, ahogy Jesabel is kezdett felbátorodni, és mint kislány az iskolában, bátortalanul mászott át hozzám, kuncogva néztem hogy a kezei simulni kezdenek rajtam, nem is beszélve az édes kis csókjáról. Aranyos... majdnem mintha egy szűz kislánnyal játszanánk. Mókás belegondolni. De nem, inkább nem gondoltam bele. Most játszunk! Mocskosan, és szenvedélyesen, ahogy a nagyok! A mai kis repdesős partiért megéri. Elvégre Callum-nak köszönhetem az egészet! A piát is, a drogot is, részben még a sikátorbeli szexet is. Ami lássuk be, jó volt! És most ez... nem marad el ez sem a listán pontozásban.

Élvezettel figyeltem hogyan húzza magához Callum Jesabelt, és kezd el bátorítón beszélni hozzá. Közben a kezem játékosan kezdte végigcirógatni a nő hasát, és mellét, legalábbis az a kezem, amelyik nem még mindig Callum déli táján játszott markolósat.
Mikor elengedte a másikat, feltűnt természetesen hogy helyette a keze bizony a mellemre vándorolt, amire már én is felsóhajtottam jólesőn. Közben a szabad kezem rosszalkodva indult el lefelé Jesabel testén, egészen addig simulva végig rajta, amíg el nem értem a teste legérzékenyebb pontját, és ujjaim simogatón kezdték cirógatni. Éreztem hogy megremeg az érintésemre, és nem akartam elijeszteni, így csak finoman láttam hozzá a játékhoz. Csak lazán, nem kell megijedni, nem harapok - ezt sugallták neki a szemeim, miközben érintettem Őt.

Élvezettel szívtam a cigimet. Az egész akkor lett még élvezetesebb, amikor éreztem a kiscsaj keze a farkamra siklik és újra élesztgetni kezd. Kellemes bizsergés futott végig az ereimen, de egy tapodtat sem mozdultam, csak elmosolyodva szívtam tovább a cigit. A kezét figyeltem… majd a másikat ahogy tanácstalanul révedezni kezd, végül átmászva rajtam megteszi az első lépéseket.

- Helyes döntés nyuszikám… - vigyorodtam el, tompán felnyögve ahogy a fekete keze már igencsak termékeny munkát végzett. Ekkor néztem a szemeibe. A másiknak.. a barnának. A pillantása szinte égetett.. Mintha én kényszeríteném, bármire pedig…

- Csak hallgass az ösztöneidre szépségem… - mosolyodtam el újra, majd bal kezembe fogva a cigimet, jobb kezem az álláért nyúlt és úgy hajoltam közelebb egész közelről, szinte csak centiméterekről nézve a szemeibe

- Egy istennő vagy… - suttogtam igézően, végig a szemeibe nézve, majd egy rövid mosoly, egy pillantás a duzzadó ajkakra, és rákóstolva csókoltam meg. – Nagyszerű leszel… - suttogtam még a füle mellett, majd visszadőlve az előző helyemre újabbat szippantva az utolsókat rúgó cigiből újra hangosan sóhajtva fel a kis csitri áldásos kezei alatt, szabad kezem, becézgetőn tévedt a melleire. Isteni órának nézünk elébe!

Hát szépen benne hagytak a slamasztikában. Válasszak én... ráadásul úgy feküdtek ott egymás mellett hogy tényleg mintha választani kellene... és kellett is... és... ahhh.. Opal még akkor el is kezdte a kezével készíteni fel az új menetre Callumot... Én már ettől is zavarba jöttem. Mintha élőben néznék pornót...
De hiába is áltattam volna magamat, én is benne voltam. Csináltam, és élveztem... mindkettejüket... és ahogy Callum szemeibe néztem, tudtam, akarom hogy élvezze, és tetsszen neki amit csinálok.
Azt hiszem ez volt az első és az utolsó löket is. Callum... hogy odébb csússzak, és egy nagy levegőt véve másszak át Opal lábai közé. Már ebbe is belepirultam, de csináltam tovább... A kezeim meg-megremegtek de a bokáira helyeztem őket, majd lassan, óvatosan kezdtem felfelé simítani őket... Ideges voltam, éreztem hogy remeg a kezem, de nem álltam meg, csak tovább... és közben le se vettem a szemeim Callum-ról, hogy mit is reagál vajon... az élő showra... Bár fogalmam se volt mit és hogyan kell vagy fogok csinálni, de... talán nem árt meg ha az ösztöneimre hallgatok...
Így eshetett hogy végül Opal fölé hajoltam, és nem gondolkodva tovább, megcsókoltam Őt....

Hmm... hát bárhogy is néztem, ez a kérdés már határozottan nem rajtam múlott. Hogy Callum-al vagy a rendőrkével kézimunkázok-e, ez már csak rajtuk múlott. Vagyis mivel Callum leadta a drótot mindkét irányba, ez már csak Jezabel döntése volt. Hogy a csaj mit lép, kivel akar játszani. Ha velem, úgy is jó, ha inkább Callum-al, hát úgy is.
- Akkor azt hiszem rajtad áll a döntés - kacsintottam a nőre, és újra hanyatt dőltem Callum mellett a párnára. - Válassz, Szépségem, mit szeretnél játszani - mosolyogtam Rá biztatón. Nem akartam szívatni, direkt bíztam rá mit akar. Ha elengedi magát, játszhat velem is, ha marad inkább félősebb, akkor Callum-al, és én majd leszek ezúttal a repeta. A csajra bíztam, mit szeretne.
De hogy Callum se unatkozzon míg várunk, hát a kezem nem véletlen vándorolt le egy egészen déli pontra, hogy ott játszadozzon a türelmi pillanatokban...

Nem teketóriázott a spiné, már sehol sem volt a még lenn a bárban viselt, szende látszat. Kőkemény nő volt a javából! És én szeretem az ilyet.

- Mmmm… azt hiszem majd meglátjuk mit tehetek érted! – talált a szemébe újra a mosolyom fejemen átcikázva a gondolat, hogy egy kis Devil… csak egy kicsike… csak egy egészen pici, hangyányi adag, és talán a zsaru rá sem jön mivel lett belőve. Vagy ha mégis könnyen kikezelem belőle. Nagyot szívtam újra a cigimből, mikor a fekete szavain megint mosolyognom kellett. Annál inkább amikor a keze is elkalandozott és én önkéntelenül rázkódtam össze.

- Mindig is szerettem a hosszú előjátékot. – fújtam magasba a füstöt, szinte komplett felhőt juttatva a levegőbe. – De az sincs ellenemre, ha velem játszadoztok el… - húztam résnyire a szemeimet válogatva a lehetőségekben melyik is esne most jobban. Talán az utóbbi. Báááár az előző sem elvetendő opció…

Engem szemlátomást jobban meglepett Callum elkövetkező ajánlata, ami elhangzott a szájából. Opal látszólag kérdés nélkül ráállt volna, hogy Ő Velem... kettesben... Bár azt nem is tagadhattam volna hogy amikor az előbb Opal kényeztetett engem, akkor... tetszett, amit csinált. Nem vagyok fából, persze hogy élveztem, de... nem is tudom, valahogy idegenkedtem a gondolattól hogy csak mi...
- Nem tudom... képes lennék-e rá... én... úgy... - kezdtem kissé bátortalanul amikor rám néztek. Főleg Opal pillantása volt, ami... olyan kérdő volt. Megéreztem a kezét, ami a nyakamra simult, és lágyan cirógatta a bőrömet. Nem úgy mintha rám akarna mászni, de azt hiszem leginkább amolyan bátorítónak érzékeltem. - Talán... - mondtam ki végül ennyit, Opal néma kérdésére, azt hiszem ezzel leginkább rájuk bízva magam. Elvégre az előbb se én bilincseltem meg magam, és hiába az új játékok, mégis jól mulattam, élveztem, és... jó volt. Úgy gondoltam most is jó lehet nekem, ha rájuk bízom magam, ők tűntek tapasztaltabb "játszadozóknak..."

- Oh, Szívem, ez még csak a kezdet, ha még maradunk, láthatsz még nagy dolgokat - nevettem fel Jesabel szavaira. Hm, ahhoz képest hogy idősebb mint én látszatra, elég kezdőnek tűnt az extrém játékok terén... hmm... bár egy rendőrtől mire is számítottam... De nem is baj, szeretem a kezdőket, lehet velük játszani, és nem érzem alárendeltnek magam.
- Bármikor nyugodtan megkínálhatsz valamivel - kuncogtam fel, Callum szavaira, miközben az oldalamra fordultam és a könyökömre támaszkodva néztem fel az arcára. - És tudhatod már, hogy vevő vagyok a játékra, főleg ha tudom hogy én se járok benne rosszul - somolyogtam, ami a kacsintását, meg... azt az érdekes vigyort illette, amivel nézett. Hm, hogy nem úszom meg ennyivel? Helyes... ez a ma esti kis pia meg drogüzlet egész jól felpaprikázott, úgy éreztem tele vagyok energiával, és... egyelőre még a majd eljövő másnaposság jeleit sem éreztem. Talán a drog és a pia keverése miatt, de nem érdekelt, egyszerűen ma játékos kedvembe jöttem.

Ezért lehetett, hogy amikor Callum tovább beszélt, én fontolóra vettem a szavait.
- Oh, rosszfiú vagy Te Callum, mik jutnak eszedbe? - cirógattam végig futólag a nemi szervén, csak hogy "piszkálódhassak" cseppet. - Nem volt elég az előbbi kis játék, így szereted ha a lányok játszanak? - kuncogtam fel újra és újra, miközben Jesabel-re néztem. Megerőszakolni nem állt szándékomban. Bár nincs ellenemre ha játszunk, Callum úgyis előbb adná fel a "kimaradást" mint hogy mi olyan messzire is juthatnánk, de... én azért a szabad akaratnál járok ha már egy ilyen kis rendőrkét rontogatunk erősen.

- És lááám! Már ki is szállt a fejedből a pia és a méreg! – mosolyogtam csak az orrom alatt, ez újabb ötletet adva – Milyen kááár… - vigyorogtam visszavéve a cigimet, jóóó mélyet szippantva bele, ahogy éreztem a kezét végigfutni a bőrömön. Majd a fogai… - Áóó! – vigyorogtam fel és néztem mélyen a szemeibe, mikor elhúzódott. – De remélem azzal tisztában vagy, hogy nem úszod meg ennyivel. – nyomtam el felé egy cinkos kacsintást miközben újra mosolyogni kezdtem. Szabad kezem még mindig a barna hajában simogatott, olyan volt, mint egy kiskutya, vagy egy… öleb, ahogy ott megsemmisülve támaszkodott, félig a mellkasomra dőlve, és ezen megintcsak mosolyognom kellett.

- Jól van hölgyeim… ha már ilyen szépen bemutatkoztunk.. – igazgattam meg saját magamat, csak hogy kényelmesebb feküdjek, de a barna, mint aki meg se hallott, elvarázsoltan mélyült a fekete szemeibe. Megtorpantam. Újabb gondolat cikázott át a fejemen. – Ha azt kívánjátok magatokra hagylak titeket. – mosolyodtam el. – De csakis akkor ha nézhetem. – szélesedett ki a mindenttudó vigyorom.

Azt hiszem volt pár pillanat ami kiesett... amint Callum mellkasára dőltem, és a szíve ritmusa erősen bódította a fejemet... a teste illatáról nem is beszélve...
Csak akkor néztem fel, amikor a finom, erős kéz túrt a hajamba...
- Egy kissé... - sóhajtottam lágyan, de aztán csak egy újabb sóhaj volt a folytatás. Szükségem volt néhány percre... igen, csak csendben, szuszogva, lélegezve... Főként ha Callum szavai igazak, és hosszú még az éjszaka... akkor kell az erőm, hogy valami ész is maradjon bennem amíg ilyen közel van hozzám. Továbbra sem értettem hogy bír így elvarázsolni, de... de az biztos, hogy már nem is érdekelt. Úgy elkábította minden ellenállásom és szabálytudatom... nem is érdekelt más, csak hogy hogyan bizsereg tőle a testem... s minden porcikám...
Mikor legközelebb sikerült észre találnom, már a másik lány kezét is magamon éreztem... és felpillantva egy új illat is az orromba áramlott. Cigi... igen, ismerős, bár én nem szívtam, de ismertem már a szagát.
- Én Jesabel vagyok - viszonoztam a lány bemutatkozását. S nem tudtam kiiszokoltatni a fejemből azokat a képeket és érzéseket, amikor hozzámért, és Ő okozott nekem örömöt... Nagyot nyeltem, és bólintottam a kérdésére. Rendőr... oh igen, nem is akármilyen, a most történtek tekintetében... S még ha nem tudtam volna hogy mi ütött belém... de jahj, dehogynem, tudtam... hát Callum...!
- Egyszerűen... hihetetlenek voltatok... az előbb... - nyögtem fel, még az emléktől is, amiket, és ahogyan tettek velem, és egymással... amiket láttam, vagy éreztem is... én még így ilyesmit sosem tettem... Nem tudtam megállni hogy ne simítsak végig előbb Opal vállán, majd onnan átsiklott a kezem Callum mellkasára, és le a hasáig, de ott megálltam...