Naaa, aztán végül úgy tűnt mégse fog ellenkezni! Na ugye, tudtam én hogy tudom, amit tudok. De aztán megint jött a szöveg, meg a tologatás, és már megint a fal... na jóóó, most akkor dugunk, vagy bújócskázunk? - gondoltam magamban. Kicsit ácsorogtam a fürdő közepén, ugyan a pillantásom egyszer a tükörképemre tévedt a mosó fölött, de momentán olyan távolra nem láttam el, így a fenét se érdekelte hogy nézek ki. Ha leveszem a ruhám eleve nyert ügyem lesz, hisz pasi, egy pucér és szép testű nőt lát, szerintem nem fog megütközni hogy kábult a fejem, vagy füstös az agyam perpill. A szextől eleve elkábulnék, szóval hol itt a gond? Sehol!

Aztán csak arra kaptam fel megint a fejem, hogy hapikám visszatért, és megragadta a kezem. Ne, ne, ne!! Ez így nem fog menni... Szexről volt szó, nem rohangászásról. S hála az égnek erre Ő maga is ráébredt, mert a karjában kötöttem ki, és aztán mire pislogtam kettőt, az előbbi útvonallal szemközt, egy ágyhoz vitt, ahol... hoppika... megláttam egy másik nőt... és a szemem egy pillanatra kikerekedett, mert neki bizony mindkét keze le volt láncolva... asszem bilinccsel, amennyire ki tudtam venni. Lefektetett a másik mellé, és bambult döbbenettel néztem át az Ő arcára. Hát Ő talán nem volt részeg, de az biztos hogy nem volt Ő se totál magánál. Hűűű, vajhon Ő mit kapott, és kapok én is? - gondolkoztam nagy kíváncsian. Momentán kib*szottul villogott a vészcsengőm, hogy szex, pia és bilincs egyben nem kóser parti, de... hááát... vagy a pia vagy a drog hatása volt még, de magasról tettem a témára. Legfeljebb belehalok a napba, és? Le lenne a gond! Legalább dugunk egy jót! Végülis a sikátoros buli is állat volt!
- Nekem is jut bilincs, vagy én leszek a kéz az övé helyett? - néztem Callumra vigyorogva, fejemmel a másik felé bökve, bár nem tudtam melyik lenne érdekesebb.

- Egy szóval sem mondtam ilyet. - beszéltem a feje mellett egy pillanatnyit fellélegezve. Egyre inkább csábított a gondolat. Hogy jó ötlet e? Számít az? Számított az valaha? Aztán nagyot nyeltem ahogy egyre inkább folytatta amibe belekezdett, és már nem is kellett nagyon győzködni magam.

- Várj, itt! - pillantottam vissza a szemébe, kézzel is jelezve, hogy most térjen észre, mert egy percnyi dolgom van. Akárhány nő is van körülöttem, sose felejtem el mi a legfontosabb. Nekitámasztottam újra a falnak, ha mázlim van nem esik össze, én meg gyorsban újra zártam a rácsot, az ajtót is erősen, a gatyámban díszelgő pisztolyt meg visszazártam a táskába. A kiscsaj ki van ütve, de sosem az óvatlanságomról voltam híres. Felkaptam a táska két fülét, és hátra a páncélhoz vittem. Nem zártam be. Ki tudja még kelhet e. Aztán mégis meggyőztem magam, és a teljes tartalmat beraktam a széfbe. Két nő, ismeretlen, ki tudja együtt mire képesek. Még ha az egyik ott is fekszik az ágyon, bilincsbe kötve. Észnél légy, Callum, mindig légy észnél!

- Na gyere! - kaptam el a csuklóját visszalépve a fürdőbe, de mikor láttam, nem lesz ez így jó, inkább az ölembe kaptam és az ágyhoz vittem.

- Társaságunk akadt... Remélem nem bánod. - mosolyogtam rá az előzőre, majd egy lassú pillanat alatt, végigfektettem az ágyon. Kérdés mennyire aktív még a kicsike.

Éreztem a testén hogy megfeszült, nyilván megleptem a cselekedetemmel, de hát... na, most pont nekem fog nemet mondani? Majd engem fog elutasítani? Ugyan... egem sose utasítanak vissza, én mindig kellek nekik. Jó árú vagyok, megéri kikölcsönözni egy menetre. Mindig megéri. Most meg még akarom is, hát hol itt a probléma?
- Naaaa, Kandúrkám, ne ellenkezz... - sóhajtottam, és próbáltam szabadulni a kezeiből, hogy visszasimulhassak hozzá. Tudtam én hogy a testi kontaktus nyerőbb, minekután cseppecskét ittas vagyok. - Tudom hogy akarod, ne csinálj úgy mintha nem kívánnál... - búgtam csábítón, és ahogy sikerült kiszabadítani az egyik kezem az ujjai közül, kívánalmának érzékelhető bizonyítékára csúszott a kezem, hogy kitapinthassam az anyagokon át. Naná hogy kemény volt! Hogy tőlem-e? Nem tudhattam, de bizonyos voltam benne hogy igen!

Meglepett. Meglepett a kis kurva, az elején még levegőt sem kaptam. Nem a döbbenettől, nem ez a jó szó. Inkább attól, hogy annak ellenére, hogy alig áll a lábán az ösztön ilyen aktívan beszél belőle.

- Hé! - téptem el a két karjánál fogva, hogy a szemeibe nézzek. - Az előbb még végigokádtad a teraszom, most meg már a számban kotorászol? - futtattam a szemei között a szemeimet. Hogy ellenemre lett volna? A fenéket. Viszont ott vár a másik, abszolúte feltüzelve. Ha választanom kell... De ugyan miért is kéne?

- Én...? Én nem keresek semmit - vigyorogtam jókedvűen a felém tornyosulónak aki úgy tűnt mintha rossz kedvű lenne, de hát miéééért? Hát buli van! Mulatni kell, nem? Én meg nem is csináltam semmi érdekeset, csak lazulok itt ezerrel, hát hol a gond? Nem értettem... Nem mintha zavart volna, de nem értettem.
Éreztem hogy a kemény eltűnik a hátam mögül, és aztán csak arra eszméltem gyors egymásutánban hogy a hapsi a karjába kapott, a kezeim a nyakára fonódtak, és a fejem a vállára borult. Jóóóó, ez jóóó, itt egész kellemes! - gondoltam vígan. Kellemes, kényelmes, jó ez, nekem nincs ellenvetésem, még csak fikarcnyi sem!

Aztán majdnem felsikkantottam, amikor hirtelen egy világos helyiségben találtam magam, és épp hideg vizet kaptam az arcomba. Rögtön tágra is nyíltak a szemeim, meg a fejem is kattant egyet az "értelem" táblácska felé, miközben levegő után kapkodtam a meglepettségtől. Aztán megint fal. Álltam ott a fal mellett, és próbáltam arra kormányozni az eszem hogy a szemem fókuszáljon át a világos térre... nem volt épp egyszerű, bár kb. sikerült felfogni hogy egy fürdőszobában vagyok... eláztam... és a klubtulajdonos faszi áll előttem és beszél... hát... valamit... addig még nem jutottam el hogy mit, minek, és kihez...

De aztán lassan kezdett hatni a víz, meg a fény, és a csend... meg az a pasi is előttem... kezdtem felfogni, hogy valamiért számol... Mi van, tán rakétakilövés? - gondoltam még vigadva, de már jóval hűltebb fejjel... Ellenben a helyzet részben ésszerűsödő állaga valami mást bontott a fejembe... Aminek következtében 12-nél előreléptem, és kissé imbolygón a pasa karjai közé tévedtem, mellkasának dőlve, aztán egy csalafinta, csábító mosollyal minden cicózás nélkül hajoltam hozzá, és nem törődve vele hogy valószínűleg mindjárt ellök magától, a szám az Övére tapasztottam, kezeim pedig kígyóhoz illő gyorsasággal siklottak el, egyik az inge alá, másik meg a hajába. Hogy alig állok a lábamon? Kit érdekel? A szám a helyén van, az a fő!

Kezdtem egyre "józanabbnak" érezni magam, legalábbis azt hiszem, mivel ahogy Callum odaszólt nekem hogy mindjárt jön, már volt agyam elsőre megérteni amit mond, majd szemmel végigkövetni ahogy az ajtó előtt fetrengő valakivel igyekezett zöld ágra vergődni. A lány nem tűnt többnek 18-19-nél, és cseppet ugyan aggasztott mit keres itt egy ilyen helyen, egy efféle fiatal kislány. De... valahogy Callum kihatása továbbra is féken tartotta bennem az intézkedőt, és csak csendben feküdtem ott lebilincselve, figyelve hogyan nyalábolja fel a lányt a küszöbről, majd tűnik el vele egy ajtó mögött...

Összehúztam a szemeimet. Igeeeen, mintha úgy elsőre ismerős lett volna, de az istennek sem tudtam belőni, hogy... Aztán kattant!

- Teeee? - kérdeztem ellenőrizetlenül, enyhén emelt hangszínnel. - Mi a fenét keresel te itt? - sóhajtottam nagyot és leengedve a pisztolyt beletúrtam a hajamba. Hát már csak ez hiányzott. Az egyből lejött, hogy segg részeg, de a szemei tág csillogásából az is, hogy nem csak az a kis adag volt ami megártott amit az italába kértem. A jó kurva élet, ki adott neki cuccot!?? - dühöngtem magamban, de a helyzetet oldani kellett. Első gondolat Tony volt, felhívom és lerángattatom, megtűzdelve néhány kedves szóval amiért nem figyelt, de aztán teljesen mást tettem.

- Mindjárt jövök szívi, öt perc! - kiáltottam vissza a másik lánynak. - Majd kárpótollak! - tettem még hozzá és a gatyám hátuljába dugva a pisztolyt a nyakamban függő kulccsal kinyitottam a rácsot. Kis híján beesett a csaj, és hát igen, jobban is el tudtam volna képzelni az estét, már rég azt a mutatós kis pipit döngetném ott az ágyon, most meg... játszhatok édesdajkát. Csak mert valaki nem tudta felfogni, hogy nem játszunk az anyaggal. A kurva életbe! - suhant át a fejemen másodszor, megvillanva, hogy ebbe még bele is dögölhet, ezért összeszedtem a nem is kicsit kiütött csajt és a nyakamba fonva a karját a fürdőbe vittem.
Visszagondolva meggondolatlanság volt. A rács nyitva maradt a milliókat érő cucc az asztalon, én meg egy elázott kis kurvát mosogatok hideg vízzel aki nem tudja mennyi az elég.

- Na? Jobban vagy már? - sóhajtottam nagyot ahogy elkapva a két felkarját, víztől csöpögve sikerült a falnak támasztani. Meg se mukkant. Viszont már jobban nézett ki. Legalább nem bűzlött... annyira.

Még mindig nem felelt mikor kattant a dolog, hogy a rács nyitva. Ha Tony ilyen jól végzi a munkáját, bárki elmászik idáig. Vagyis gyorsan kellett cselekednem.

- Kapsz még fél percet, hogy összeszedd magad, és olyan állapotot vegyél fel, hogy kitalálj azon az ajtón. - intettem fejjel a bejárat felé. Néma csend. - 20 másodperc. - folytattam. - 18... 17... 16...

Egy ideig még elfoglaltam magam az én kis nulla ésszerűség játékommal, miszerint dúdoltam és rángattam ami a kezem ügyébe került. A végén még a lábam is lóbáltam, annyira élveztem a játékot. Még az sem zavart hogy előttem a zene bömböl, mögöttem meg valaki kiabál. Nem nekem kiabál, hisz én csak itt vagyok... - gondoltam én nagy komolyan.
Ám aztán egyszercsak mögöttem nyílt az ajtó, én pedig olyan lendülettel fordítottam oda a fejem, és engedtem el a kilincset, hogy felborultam és a földön fekve néztem fel a fölém magasodóra.
- Helló!!! - kiabáltam nagyon vigyorogva, és nevetve nyúltam fel fél kezemmel az alak felé, bár nem értem el, de azt hittem igen. - Jajj de cuki vagy - tettem úgy mintha az arcát simogatnám. - Cicu-micu... he-he... tudod hogy kis... ööö... kismadarak szállnak a fejed körül...? - kérdeztem nevetgélve.

Szemem alig tudott odafókuszálni rá, annyira akartam, kívántam, egyszerűen majd' elepedtem egyetlen csókért, de még nem... "türelem", ezt mondta nekem... legalábbis a szemeiből ezt olvastam ki, mert a hangja ha volt egyáltalán nem ért el a fülemig. Pedig én majd" meghaltam érte... Ahogy keze simult bőrömre, hozzáhajtottam a fejemet, és próbáltam csípőmet is minél közelebb nyomni Hozzá, ám az újabb zaj újabb zavargást okozott az éteri nyugalomban, s fülledt mámorban... és zavarodottan pillantottam az ajtó felé, amikor Callum elhúzódva nézett arra.
- Mi... mi ez...? - nyögtem értetlenül, bár próbáltam az élvezetes ködben maradni, de ahogy Callum leszállt rólam, nem volt olyan könnyű. Meresztgettem a szemeim, és azt hiszem volt egy pont bennem ahol felrémlett a kérdés, van-e engedélye a stukkerre, de miután itt fekszem az ágyán megbilincselve, felülről nézve egy szál semmiben, hát inkább befogtam a csőröm. Érdekel is most engem? Ide most nem rendőrként jöttem! Hanem a jelenlegi nézet alapján szexelni! A többi nem érdekel. Callum most egy szexi pasas, aki élvezetet és egy jó estét nyújt. Szóval... a többi nem érdekel. Már csak az a rohadt zaj szűnne meg... melyre még valamennyire irányult a kíváncsiságom, így meresztgettem elhomályosult tekintetem az ajtó felé...

Tetszett ahogy könyörög... Szerettem! Egyszerűen odavoltam érte, amikor már odáig pattan a húr a fejükben, hogy nem számít semmi más, csak kapjanak! Én mégsem adtam. Még... nem. Csak megint az arcába mosolyogtam, finoman végigsimítva a hajat oldalt az arca vonalán, és úgy suttogtam a szemeibe.

- Türelem... - tátogta már némán inkább a szám, egy újabb ördögi mosoly kíséretében, mert tudtam mi az ami jönni fog. Most... jön! És leküzdve a vágyamat, nagyot nyeltem...

Ekkor jött az az oltári nagy csattanás. Már a második, amire egy pillanat alatt odakaptam a fejem. Akármilyen jól is érzem magam, az első az anyag. Ezért csak támaszkodtam a lány fölött, magasra kitolva magam, és mérlegeltem. Soha nem hagytam el az eszem. Bármikor ezen múlhat az életem, ezért a legrázósabb helyzetben is észnél voltam. Néma csönd. De nem sokáig tartott. Amikor kis híján újra nekikezdtem, valaki rángatni kezdte a kilincset.

- Kopj le! Dolgom van! - üvöltöttem ki, mire abbahagyta. Furcsa. Mindenki tudja, hogy ilyenkor nem zavarhat, sőt! Meg se próbálja. Mégis alig egy pillanat múlva kezdődött újra.

- Az isten verje meg... - mérgelődtem az orrom alatt, a nő már egész beszédülve, de az óvatosság az óvatosság, ezért kihúztam a sporttáskát és kibiztosítottam a fegyveremet.

- Mi az isten van! - rántottam ki az ajtót hirtelen, miután visszagomboltam a gatyámat. Oké, nem az várt amire számítottam. Egy nő! Fetrengve. És ráadásul ideokádott az ajtóba. - Az isten verje meg... - folytattam fintorogva, de szemem közben már a rácson túl, a távolban keresett. Sehol semmi jel, hogy csapda lenne. De azért élesen szorítottam a pisztolyomat és úgy guggoltam le, hogy meglökjem a csajt.

- Húzzál le innen! - bökdöstem meg - Ez itt magánterület.- löktem meg kissé, de azt hiszem ahhoz képest még elég finom vagyok.

Hm, hm, hm... hm, hmmmm, hmmm, hmm, hmmmm... - dudorásztam magamban, valami állat mese főcímdalát, amit még... rémségesen régen láttam, valahol... izé... asszem... láttam... Fél kezem zörgött mögöttem a kemény felületen, a másik meg vezényelt nagy lelkesen magamnak, mintha lenne is mit... De aztán ezt kis idő... vagy óra... vagy másodperc, fene tudja... múlva, meguntam, azt hiszem... és megint egy művészi akrobatamutatvány következett, hogy felkeljek a földről, melynek nagy imbolygásomban az lett a vége megint, hogy valami keménybe kapaszkodtam, és újra nekicsapódtam valaminek, aminek következtében perdültem egyet a tengelyem körül, amiért a végén egy kiálló izébe... ööö... kilincs... ha jól emlékszem... na abba kapaszkodtam meg, viszont nemigen tudtam erősen kapaszkodni, így a dolog hátulütőjeként ezúttal is háttal visszaestem neki egy ajtónak, újabb, az előbbinél is hangosabb csattanással. Na jó, ezt már megéreztem azért. Sajgó halántékom amúgy se díjazta hogy repkedek itt erre-arra, így most enyhén szédelegve dülöngéltem előre hátra, hátha megszűnik az a fura imbolygás a szemem előtt. Fél kezem még mindig a kilincset szorongatta, néha rántottam rajta egyet-egyet, mint aki fel akar kelni, pedig momentán inkább a szemem előtt hullámzó világot bámultam, eszembe sem jutott hogy új kísérletem legyen a felkelésre, inkább csak a kezem ösztönös mozdulata volt, hogy megkapaszkodjak valami szilárdban.
- Hogy én... mi a francot keresek itt...? - nyökögtem nagy töprengéssel, húzva elő a szavakat valahonnét mélyről. Mert hogy klassz hogy felhúztam magam ide... de hova? És minek? És hogy fogok innét lemenni? De ami a legkirályabb kérdés volt... hogy hol a búbánatos francban is lakok én?? Mert speciel azt se tudtam honnét jövök, nem még hogy hova kéne mennem...

Valami rosszalló kis vigyor szaladt a számra, ahogy Callum egy ügyes nyisszantással kivégezte a melltartóm is. C-c-c... hogy fogok én hazamenni ha így vetkőztet? - Ám ez a gondolatmenet is csak egy futó momentumig tartott ki, hisz aztán ahogy a kezek simítón ölelték körül a melleim, sóhaj szakadt fel belőlem jólesőn. Csiklandós voltam így fel is kuncogtam kissé, és testem megremegett a kéjtől, miként száját éreztem meg újfent magamon, és nyelve bizsergető élvezettel kényeztette bimbómat. Hangosan nyögtem fel, és kezeim ökölbe szorultak a bilincs szorításában.
- Ez... jó... - nyögdécseltem, ahogy nyelve játszott velem, kezével szinkronban, ami aztán egy pislogással később el is jutott a fenekemig. Pedig próbáltam én észnél maradni, tényleg próbáltam! Esküszöm! De a harsona szólt a fülemben, ahogy mindenféle kis praktikát bevetve játszott velem, főként ahogy a lábaim közt a forróságomat érintette. Hiába az anyag köztünk, ujjai finom tapintása tökéletesen kivehető volt. Túl jól tudta mit is csinál! Nyögve vettem levegőt, s nyögve fújtam ki, testem meg-megremegett tőle, és jólesőn vonaglottam meg néha alatta.
- Dé... démoni vagy... - sóhajtoztam, ahogy hozzám hajolt, és szemei csillogásában hallgattam szavait. Játék... igen... játszik velem, de még hogy! Szomjazón kaptam volna ajkaira, ahogy egyre közelebb és közelebb járt, de nem engedte... nem... Ő csak nyelvét érintette hozzám, újra, újra, de ezúttal számat simította vele. Szerettem volna érte kapni, még és még, hátha egyszer is sikerül, de nem tudtam, túl messze volt, én meg korlátozott távon mozogtam. Ám cseles óvatossága csak még tovább tombolt bennem, egyszerűen éreztem hogy vérem meglódul, minden egyes kérlelő próbálkozással...

Valami zaj szüremlett be az ajtón túlról... valami mintha nekicsattant volna az ajtónak, de nem érdekelt. Volt zaj egyáltalán? Igen, a szívem kalimpált és dübörgött a mellkasomban! Na az zaj volt! Nem is akármilyen! Kész sikkantás szakadt ki belőlem amikor a fülembe harapott. Előbb a mellem, most a fülem, képtelenül ügyes tehetséggel találta meg testem legérzékenyebb pontjait. Én pedig nem tudtam miként képes testem újra meg újra kiállni eme mély kényeztetést, hogy fogok én így valaha észhez térni? Totál elvette az eszem, de ebben a percben bánta a fene! Legszívesebben könyörögtem volna, csak folytassa! Folytassa!
- Tovább... - nyögtem kábult mámorral, mélyeket sóhajtozva. Már meg könyörgök? Szép vagyok, mit tesz ez velem? De akarom... annyira akartam...! Bármit megtettem volna egyetlen csókjáért! - Kérlek...

Ám ahogy tudatomba mély barázdákat szántott a mámor, a fülem ellenben érzékelt egy másik, ezúttal már zavaróbb történést... ismét az ajtó felől...

Csak egy mindentudó mosoly. Ennyi amit eleresztettem. Hogy tudtam, hogy robbanáspont? Naná, hogy tudom. Mégsem hagytam, hogy ő irányítson, ezért visszapillantva a győnyörűen feszülő mellekre, amelyek majd szétpattintják a melltartókat, egy éles suhintás, vág az éles fém, és máris szabadon ugrottak fel melléje. Élvezet volt látni… az égnek feszülő kívánó melleket, én mégis imádtam játszadozni. Felegyenesedve, ujjaim játszi könnyedséggel simították körbe, szemeim folyamatosan követve felette, mintha csak gyerek volnék... Kinn a tengerparton, hosszú homokban alkotnék hegyeket…. völgyet… mikor hirtelen nyalva meg az ajkamat, nagyot nyelve adtam meg magam a vérem erejének. Csak a bimbóját. Csakis azt kényeztette nyelvem, kezem közben körbeölelve a másikat csúszott le az oldalán, végig a gyönyörűen kerek fenekére, és csúszva be alá bellülről érintette a combajit. Éreztem ahogy tüzel! Majd szétvetette az energia! Én mégis csak élveztem. Minden egyes párás sóhaját a kezemben, a követelő szív ritmusát, a nagy levegőket és ekkor talált csak beljebb, a hátam mögött a kezem, egyenesen be a nadrág oldott cipzárján.

- Azt hiszem… egész jó játéknak bizonyulsz… - hajoltam közvetlenül a szemeibe, ahonnan csak úgy szomjazott a csók, én mégis csak mosolyogtam. Féloldalasan mosolyogtam, és nyelvemet csak egész óvatosan kidugva, nyaltam végig az ajka vonalán.

Ekkör jött az a nagy csattanás. Felkaptam a fejem, hallgatóztam, de semmi több. Nem tudtam mi volt, az, de ez érdekelt most a legkevésbé. Csak nagy levegőt szívtam be, végig az orromon, és újra belefeledkezve, abba a forrón lángoló testbe a nyakához hajoltam és végighúzva rajta a nyelvemet, megtaláltam a fülcimpáját, és finoman haraptam bele.

(Klub)

Valami indíttatással sikerült odébb löknöm magam elől a cipőket, és átlépve-mászva rajtuk, feltápászkodtam. Imbolygón, dülöngélve tettem egy-két lépést előre, és szinte hátrahőköltem amikor szembekerültem még egy ajtóval.
- Hopika... - vigyorodtam el, s az utolsó pillanatban kapaszkodtam meg valamiben, hogy ne zúgjak vissza, le a lépcsőn amin az előbb felmásztam, de aztán az egyensúlyom úgy cserbenhagyott, hogy nagy előrelépésemben ismét kis híján orra buktam, ám ehelyett sikerült nekiesnem valami rácsnak, ami nagyot zörgött valamin, meg hát én is nagyot csattantam rajta... De nem is éreztem hogy fájna, csak hatalmas átéléssel vigyorogtam, miközben megint a földön kötöttem ki, félig ülve, félig meg a rácsba kapaszkodva, mintha attól félnék, hogy eldőlök, pedig én aztán nem féltem.
Kezem a lentről dübörgő zene ütemére kezdett dobolni az ajtón, ami mellettem volt... és azt hiszem ha jól emlékszem, TALÁN ajtó volt!

Kéjesen nyögtem fel, ahogy kezei kutatón simultak végig lábaimon, melyek erősen próbáltak a derekára szorulni. Ám ahogy keze a lábaim KÖZT érintett, maguk a lábaim úgy elgyengültek, akár egy-egy nádszál. Nem is okozott gondot Neki, hogy lefejtse őket magáról, és saját kedve szerint helyezkedjen. Én pedig engedve magam, eresztettem le lábaim, majd jólesőn nyögve néztem ahogy fölém helyezkedik.
Mikor valamerre elhajolt, kíváncsian fordult fejem utána, tudni, látni akartam mihez is kezd, mit keres, mit akar, aztán... egy pillanatra bennem akadt a levegő, mikor egy ollót pillantottam meg. A lámba fényében megcsillant a fém, és én kissé megint megremegtem amint felém közelített a tárggyal. Ám mielőtt mondhattam volna bármit, a hideg fém a hasamhoz ért, és összeszorított fogakkal nyögtem fel az érzésre, míg Callum a pólómat kezdte el szétvágni... Sziszegve nyöszörögtem az érzéstől, ahogy bőröm karcolta a hideg anyag, miközben testem egyre jobban tárult fel, mígnem végül egészen meg is szabadultam a pólótól. Hmh, hát ez sem volt sokáig a birtokomban, már annyi is neki. De hogy érdekelt volna? Fenéket!! Ezer ilyen póló sem ért fel azzal, mint mikor Callum ajkai tapadtak a bőrömre, és aprót sikkantva élveztem, hogy kényezteti csókokkal, harapásokkal a testem. A kínzó gyönyör elfúlón pumpálta torkomon lefelé az oxigént, mely mély sóhajaimmal belém tódult.
Rám nézett...!!! Rám!! Én pedig hirtelenjében elfeledtem levegőt venni. Kezeim rántottak egy-egy kisebbet béklyómon, de hasztalan, lábaim pedig Callum helyzetéből adódón ugyancsak cselekvőképtelenek voltak. Pedig szomjaztam... azokat az ajkakat, az édes, forró csókot... ölni tudtam volna, csak egyetlen csókot kaphassak...
- Kérlek... - nyögtem fel, erősen meredve tekintetébe, észre sem véve merre matat közben, nyelvemmel érzékin nyaltam meg ajkamat, tudja mit szeretnék... - Kérlek... - nyöszörögtem.

Szerettem ezt! Azt amikor kis híján kérlelnek. Most is eleresztettem egy gyenge mosolyt, csak hogy tudja bármi is az amit kigondolok, simán megtehetem vele. És ez izgatott. Pláne ahogy rá is hatott, mert a lábai egy pillanat alatt kígyóként tekeredtek a derekamra. Megint elmosolyodtam.

- Mmmmm.. de sietős valakinek. - húztam össze enyhén a szemeimet és kezem végigfutva az egyik nadrágszáron először le, majd újra fel, egy pillanat alatt simítottam végig a lábai között, majd fűztem le magamról teljesen. Én vagyok az aki irányítok! Ezért inkább fölé ültem.

Csak annyira távolodtam el, hogy az ágy melletti komódból kivegyem a kedvenc ollómat. Szerettem a csillogását. Fémes! És ahogy újra közeledni kezdtem, szabad ujjaim hátulja, finoman simított végig a póló alól kikandikáló hasfalon. Nem gondolkodtam. Csak csináltam szisztematikusan. Az éles, hideg szerszám, óvatosan karcolva meg olykor-olykor a hasfalat, nagyokat harapva haladt föl a hófehér póló anyagán, elválasztva tőle, és hiába virított kéken a felirat : C. H. Police Department, egyetlen vágással nyesve át, szabadítottam meg tőle. Viszlát rendőrség! Viszlát hátráltató ruhadarab.

Hangosan koccant az olló oldala a komódon, ahogy egy pillanat alatt engedtem el, de ajkam máris újra új erőre kapott, és csak csókolt, egyenesen fel, aprókat harapva finoman a szabaddá vált hasfalon, egészen fel, a köldök vonalán amíg el nem érte a melltartó közepét. Csak ekkor volt, hogy felemeltem a fejem, és alig tágítva tőle, egyenesen a rám meredő szemeibe néztem. Kezem viszont már újra a komód felé kutatott.

Ujja az ajkaimon siklott, s én el is némultam szavaira. Babonázott... én meg hagytam magam. Kezem még mindig cirógatta, pedig már nem is eszméltem rá mit teszek vagy hogy. Az foglalt le, amit Ő tett. Éreztem hogy pillantása elkalandozik rólam, de nem követtem a tekintetét. Elég volt hogy én nézhettem Őt. És éreztem... Volt egy tizedmásodpercnyi rezdülés az elmémben, mikor éreztem a fém még hűs részét a bőrömhöz érni, de... de már nem számított... mert Callum visszatért szemeimbe, és a mámor visszatükrözött... nem volt menekvésem, nem volt gondolkodás, csak a test, a vágy... a zsongás. Ami kellett! Oh igen, már nagyon kellett!
Megremegtem a kezei nyomán, főleg a melleimhez érvén, testem-lelkem bizsergette a jóleső mámor. Sóhaj szakadt fel torkomból, és kérdés nélkül követtem mozdulatait, amint lehullott rólam a felső. Megcsókolt, mikor még hallottam az anyag susogását a padlón. Én rákaptam volna ajkára, és hevesen másztam volna Rá, de Ő megfontolt volt... lassú, óvatos, kényeztető... szinte rákényszerített hogy lassítsak, pedig se szóval, se tettel nem szabályozott... pusztán csinálta... én pedig követtem, akár egy jól idomított kutyus...! Újabb nyögés, ahogy nyelvét éreztem vágytól duzzadt, pirosló ajkaimon...

Aztán az ágyon találtam magam, pislogva néztem, ahogy fölém került, elnyúlva az ágyon, szinte éreztem hogy maga alá temet az erős test... birtoklón, követelőzőn, uralma alatt tartva, mint egy mágus... mester... úr... Bármit csinált is, tökéletesen tette! Úgy akartam, majd' szétvetett a vágy, hogy rávessem magam! De mégis uralt... és féken tartott az az elemi ösztön amit táplált belém...
Éreztem ahogy kezei a kezeim simítják, ahogy vonják fel, ösztönöz a mozdulásra, s észre se vettem mi célból is, csak mikor fülembe csendült a kattanás, és másik csuklómon is megéreztem a fémes szorítást. Felnéztem a szemébe, és éreztem ahogy teste feljebb nyomódik az enyémről, mikor két kezére támaszkodott mellettem. Néztem, és láttam azt a mosolyt... ahogy a szó szoros értelmében a birtokába vett...! Az övé voltam, bármire, bármeddig, ahogy és amíg akarja! Egy vadidegen férfi kényére kedvére... önként, és dalolva! De azok a szemek... hiába a szavai, az övé vagyok... még így sem tudott hozzám férkőzni az emberi ösztön... hogy talán rossz ötlet! Én csak hittem és bíztam, élvezni fogom...
- Csak a tiéd... - sóhajtottam, bár az ösztön húzta kezem, ahogy értem volna Hozzá, de a bilincs és az ágy fogva tartott, nem tudtam mozdulni. Bár a lábaim igen. S mivel már-már fizikai bántalmat okozott hogy nem érzem... lábam önkéntelenül emeltem derekára, hogy magamhoz szorítsam... ha hagyja magát.

- Shhhhhh.... - tettem lassan a szájára a kezem, vagyis inkább a mutatóujjam lassan siklott lefelé az ajkakon. Minek ide beszéd? Csak lazán, és könnyedén. A szemem lassan, az ágy szélét viselő alumínium korlátra tévedt, ahová kezem végigsimítva az ívén követte, majd közvetlenül vissza a szemeibe. Egy szót sem szóltam. Még mindig. Nem beszélgetni jöttünk, vagy nem? És igen csábított az Ördög szele, csak egy kicsikét! Csak egy icipicit! Mégis még helyesen mértem fel a helyzetet. Túúúl veszélyes. Nagyon az, még ha úgy is tűnik, teljesen el van szállva a kicsike. Meggyőztem magam. Muszáj volt, ezért újra a szemeibe néztem. Semmit sem tettem, illetve mégis. Két kezem lassan simult fel a mellkasán, finoman simítva végig a melleit, majd a vállainál az egyenruha alá futva, az egyetlen mozdulattal hullott a lábunk alá. Innen már újra csókolni kezdtem. Lassan... simogatva.... ízlelgetve... óvatosan kóstolva végignyaltam az ajkain, miközben kezem a dereka köré futva, a kezembe emelve kényszerítettem végig az ágyon. A karjai a nyakamban voltak. De elég egy óvatos mozdulat, bőr a bőrön fut végig kellemesen és már kattan is a bilincs, át az ágyvégen, magába rántva a talán örökké tartó rabságba. Ekkor volt hogy két karon támaszkodva a két oldalán lassan toltam fel magam, és mosolyogtam egyenesen a szemeibe.

- Az enyém vagy...

Egyik kezem tovább simogatta, míg a másik már előrébb járt kissé, és inkább bontogatni kezdte azt a nadrágot, hisz csak útban volt, éreztem én, nagyon is útban volt. Nekem is, neki is, áh VESSÜK LE!
Finoman siklott át az első kezem is a nadrágja széléhez, de az a bontogatás helyett már előre becsusszant ahova kell. Bár csak egy szorításnyi pillanatra, mert aztán vissza is reppent a simogatáshoz, anyagon keresztül. De a cipzárt azért már lehúztam. Hadd legyen hely odabent.
- Próba szerencse - búgtam a füléhez hajolva, és nyögve simult tenyerem újra izgalmához, ahogy dörzsölgetve izgattam tovább.
Ám aztán valahogy mindkettőnk keze elkalandozott, és csak az tűnt fel, hogy a kemény fémkarika egyik csuklómon már ott fityeg. Egy pillanatra a szemeibe néztem, de aztán el is mosolyodtam. Valami ördögi izgalom költözött belém. Ilyet még nem tettem. Izgató volt számomra ez a merész játék... Engedelmeskedtem unszolásának, ahogy lépkedett előre, én lépkedtem hátra. A tekintetébe fúródó szemekkel, a világ peremére is kisétáltam volna... Egészen odáig sétáltam, amíg meg nem éreztem lábammal az ágy szélét. Egy másodpercig átnéztem a vállam felett, hogy megnézzem közelebbről is, aztán már csak a miheztartás végett is, nyomtam csípőm Callum derekához, hadd érezzem munkám gyümölcsét, ami az én testem is izgatta.
- Hogy akarod..? - csúszott ki számon a kérdés, csábítón harapva ajkamba.

Megint a nadrág volt a cél, és hogy bántam e? Ó, a fenéket. Egyre inkább biztos voltam benne, hogy a yard tartogat még meglepetéseket. Hé! Talán nem is a lefizetéssel kéne próbálkoznom? Ha ott minden nő ennyire... tüzes...

A bilincs még mindig ott lógott az ujjaimon, de nem vitt rá a lélek, hogy megszakítsam a kezei munkáját. Ha már egyszer önkényesen ennyire elszánt, ugyan ne hagyjuk már veszni a tehetséget - nyeltem nagyot, ahogy egész aktívan belekezdett.

- Ki tudja... - válaszoltam némi fáziskéséssel, de a testem, még mindig szilárd egyenesben tartott. - Ha ilyen jól csinálsz mindent amit csinálsz, még az is lehet, hogy megtartalak... - nyeltem egy következőt, és próbáltam rávenni a végtagjaimat, hogy igen, az is ugyanolyan élvezetes lesz, mindaz ami jönni fog.

Fel sem tűnt... mikor kúszott a derekáról a kezem a háta mögé, már csak a bilincs kattanását hallottam ahogy összezárva adja meg magát a jobb csuklóján a kezem erejének, és én újabb kaján, összehúzott szemekkel, óvatosan a háta mögé feszített karral lépkedtem előre, és kényszerítettem őt háttal, lépésről lépésre az ágy felé.

Éreztem hogyan tör be a keze a ruhám alá, és a bőrömön sikló forró ujjaktól pezsgő vérem és bizsergő bőröm mellett jóleső borzongás rázta testemet... Elakadó lélegzettel kellett nyelnem, levegőt venni, de csak nem ment... egyszerűen túúúl... pusztító volt...!
Mikor hozzám hajolt, azt hittem meg fog csókolni, de nem, helyette beszélni kezdett, én pedig elmélyültem a szemeiben, szavain csüngve.
- Szerintem akarod... - feleltem ugyanolyan halkan sóhajtva, és kezem lassan siklott le egész a kezéig, hogy ujjai közé csúsztassam a fémet, mely kezem melegétől ugyancsak kezdett felmelegedni...
- De azért... ugye majd... elengedsz a végén? - kérdeztem, miközben kezem önműködőn simult vissza megint csak Callum nadrágjához, hogy simítón izgassam, ha "netán" még nem lenne eléggé felpiszkálva. Bár valahogy bíztam benne hogy nem ejtene foglyul, s ha nemet mondott volna se hiszem hogy most félnék tőle, ahhoz túlságosan is felcsigázott már. Valami gerjesztő bizalom munkált bennem, ami azt súgta, bármit megtehet velem, élvezni fogom.

Megfeszült a testem ahogy váratlanul simított végig, de fogaim enyhe csikorgásán túl, csak egy laza mosolyt engedtem szabadon. Még mindig a szemeit néztem, fogva tartva, miközben kezem a derekán feszülve, hogy el ne rohanhasson, - ha egyáltalán akarna - a másik lassan törve a póló alá indult fel, egyre feljebb, érezve tenyerem alatt a forró, csupasz bőrt, és teste remegésén szinte éreztem, ahogy elakad a lélegzete. Csak ekkor hajoltam hozzá lassan közelebb és úgy beszéltem a szájára, csaknem centiméterekre tőle.

- Szerinted ne akarnám... hogy teljesen felajánld magad... és azt tehessek veled amit csak akarok...? - suttogtam lágyan az ajkaira, csak egy pillanatra pillantva le rá, el a szemeiből, de aztán rögtön találtam is vissza. Finom mosoly suhant át az arcomon. Még csak kérnem sem kellett.

Szeretni... - Nem volt nehéz dolga az elmémnek hogy kikövetkeztesse ez mit is takarhat. Főként nem, hisz én teljesen benne voltam a varázsában... Az tény, hogy őt fullasztóan csókoltam, de még magamat is majd meg fújtottam, úgy csókoltam Őt. De egyszerűen pezsgette a vérem... mintha csak felpattintott volna egy kapcsolót, és újabb meg újabb pontokon nyomva be újabb és újabb gombokat, tovább, és még tovább nyomta fel azt a bizonyos izgalmi szintet... mely vadított, és eszemet tépte... hogy legszívesebben máris fellöktem volna az asztalra ami itt volt mögöttem, és estem is volna neki...!!

Testem bizsergett, és remegés futott végig rajtam, ahogy ujjai siklottak a ruhán át a bőrömön. Belesóhajtottam egy pillanatra csókunkba, ahogy hajába túrtam, s nyakán át simítva a bőrébe martak ujjaim, lihegve próbáltam levegőhöz jutni, de nem ment, így újra rátapadtam, és hevesen faltam őt. Így valahogy sokkal könnyebb volt... mintha Ő adna most nekem levegőt... egyszerűen KELLETT!
- Nem... tudom akarom-e... - nyögte valaki ki belőlem, mikor a keze a mellemre tévedt, és valami sípolt a fejemben. Mint egy sziréna... de Callum már oldotta is ki a gombokat a ruhámon, én meg el is felejtettem hogy mit mondtam, mert igenis hogy akartam! Hát persze hogy akarom! Hogy is ne akarnám, hisz eszelős jó!
Sikerült valahogy megint elhúzódni, és a szemeibe néztem. Ami részben jó volt, részben nem, mert a csillogó tekintet... mintha fejbe vágott volna, ismét erősen kellett fogni magam, hogy ne rántsam magammal egy vízszintes felületre...! Belőle áradt a tudás, a türelem... a tartás... én meg bolyongtam mint valami szűzike kislány. Eszemnél vagyok én? Felnőtt nő vagyok! Akarom és tudjak már akkor gondolkodni is! Ésszel! - érveltem magamnak némán.

Hozzám hajolt, és lélegzete csiklandozón simult arcomra... Képtelen voltam pislogni, de a lélegzetem is meg-megakadt.
- Az egyenruhás nők... cselesek... és... remek játékokat ismernek... - nyögdécseltem, ahogy teste úgy vonzotta az enyém mint egy mágnes. Önkéntelenül nyomtam magam újra hozzá. Az egyik kezem közben levándorolt a nadrágjára, és végigsimítottam rajta a nadrágon keresztül, miközben másik kezem az én övemre siklott, hogy egy pár másodperccel később meglengessem az orra előtt a bilincsemet. - Akarod? - kérdeztem, hol a saját csuklómra, hol a bilincsre nézve.
Hogy őrült vagyok? Naná! Hogy veszélyes? Persze! Idegen a pasi?! Aha! De nem érdekel! Ez izgi, és szexi... és vad, izgató! Próba szerencse!

- Igen... csinálok... - ismételtem suttogva a szájából előtörő szavakat, de egyetlen egy pillanatra nem engedtem a szemeit. - Szeretni foglak... - követte a következő, de ahogy elnéztem nem volt túl sok szükség meggyőzésre. Titkon mosolyodtam el ahogy megint a számra kapott, és... aha, az nem kifejezés, hogy a számra kapott eléggé fel volt már pörögve a kicsike, de én egyáltalán nem bántam, hogy egy rendőrnéni kerül az ágyamba. Pláne egy ilyen rendőrnéni! Hisz mindent ki kell próbálni egyszer vagy nem? Vagy de... - ütlegelte még a fejem, de útközben a többi rész már egészen mással foglalkozott. Tíz ujjam szoros gyengédséggel tapadt rá a csípőjére, egy nő kincs, fel kell nyitni, és előhozni belőle a legédesebbet. Az meg hogy én ezt a magam élvezetéért teszem az más tészta, de kinek a pap...
Kezeim szorosan indultak fel az oldalán, lassan, érzékien simítva végig az egyenruhán, miközben karjai a nyakamon, az ajkai szinte fulladásig csókolnak, de én soha nem siettem el semmit sem. Csak kifinomultan. Úgy sokkal élvezetesebb.
Még mindig tombolt a hév, amikor rátérve a melleire, kezeim lassan találták meg az egyenruhát oldó gombokat, és egyiket a másik után, lassan pattintva bontotta ki őket. Valamikor ekkor volt, hogy elvált és a szemeimbe nézett. Én mégsem mozdultam. Hosszú évek alatt kifejlesztett önuralom, vagy a tudat... úgyis én nyerek.

- Az a hír járja, hogy az egyenruhát viselő nők vadak.. - mosolyogtam féloldalas mosollyal a szemeibe - én azt mondom a legtökéletesebbek... - hajoltam lassan közel, orrommal csak egész lassan, finoman simogatva végig, és ütemes, finom levegőkkel suttogtam az arcára.

Éreztem a forró tenyerét, ahogy az ujjai ráfonódtak a kezemre. Hogy zavart volna? Nem, cseppet sem. Keze melege valahogy olyan bizsergető érzés volt. Egyszerűen jónak éreztem hogy ott van, ahol, és akartam hogy érintsen. Legszívesebben hozzásimultam volna az egész testemmel, hogy mindenütt érezhessem azt a bizsergést... hiába próbáltam magam észhez téríteni, vagy ráállítani az agyam, hogy húzzam el a kezem, mert egyszerűen akartam is meg nem is, és jelen állásban Callum állt nyerésre.
Arról nem is beszélve, amikor megéreztem egész közelről a testéből áradó hőt, és lélegzetét a fülemen. Felsóhajtottam, és lehunytam szemeim, ahogy keze a kezemen kezdett siklani, végül pedig elérte az üvegcsét tartó ujjaimat is. Akadékoskodás nélkül engedtem el azt az üveget, s az agyam is csak háttérzajként észlelte annak zörgését. Callum teste ezerszer jobban kötött le, s szinte megrémített az az erő amit kifejtett rám... Hogy mentálisan-e vagy hogyan, nem tudtam, de valahogy biztosan...
- Csinálsz velem valamit... - nyögtem fel, ahogy a hajamon is átbújt. Egyrészt válasz volt a kérdésére, mert tény volt hogy csinált és csinál valamit, és valamit nagyon is... másrészt újabb megállapítás volt, hisz valami mozgott bennem, amit Ő okozott a tudatomban... - Valahol itt... - nyeltem nagyot, amint szembenéztem vele, és szinte mintha előrelökött volna valami, még talán oda is képzeltem egy kezet a hátamra, az én kezeim megint önálló életre keltek, a mellkasán felsimulva végigcsúsztak a nyakán, hogy körülölelve azt, magamhoz húzzam, és ajkaira kapjak, már-már erőszakosan nyomva nyelvem a szájába, hogy csókolhassam... vadul... magamra sem ismerve szinte eközben...

Szélesen mosolyodtam el a szavaira, de még mindig nem engedtem a kezeit. Kellett aaa... kapcsolat. A fizikai kapcsolat, na hát az egyéb kapcsolat de kellett volna!

- Ne törődj most ezzel... - léptem lassan mögé, mély, búgó hanggal duruzsolva a füleibe, miközben két kezem lassan simított végig a vállán, le végig az egyenruha mentén a karjaira, és a kézfejénél megállva oldotta ki belőle az üveget. Talán el kellett volna pakolnom. Na de nem vártam vendéget. Illetve... ilyen vendéget nem vártam egyáltalán.

- Inkább azt mond meg nekem hol is tartottunk odalenn...? - bújt be az arcom a haja mögé, egyenesen a füléhez, miközben az asztalra pottyanó üvegdarab gurulásnak indult, és tompa csörrenéssel adta meg magát a padlón. Nem számít. Van még belőle. - Valahol ott hogy... - csúszott a jobb kezem lassan az álla alá, és ellépve mögüle, oldalról emeltem az arcát az arcom felé.

Callum felvezetett egy lépcsőn, fel az emeletre. A lépcső vasból készült. A kezem valamitől megremegett miközben lépkedtem egyre feljebb, de nem úgy mintha félnék, csak valami... általános izgalmi érzés lett úrrá rajtam. Egy vadidegen fószer klubjának sétálok épp fel önként a második emeletére, úgy hogy totál elkapatta az eszemet. Hát hülye vagyok én?? Igen... lehet hogy az, de most valami kalandvágy... - vagy csak vágy, nem is tudom... - lett úrrá rajtam és vittek a lábaim.
Ez az érzés csak nőtt bennem, amikor felérve a lépcsőn, volt ott egy kis teraszféleség... leginkább madárlesnek tűnt. Mintha Callum lenne a sas, aki a magasból mindent belát, és mindenkit szemmel tud tartani.
Csendben követtem a lépteit az ajtóig, ahol szöszöltünk kicsit míg végül bejutottunk. Én addig azt a bazi nagy rácsot bámultam amin talán egy orrszarvú se ment volna át... De Ő könnyedén nyitotta, és én a nyomában be is léptem. Szép kis lakás volt ahhoz képest hogy férfi lakik benne... na nem mondom hogy csillogott, de nem volt vészes. Egy hatalmas tér tárult a szemem elé, ami talán az egész alsó klub területét lefoglalta idefent... Rögtön az első ami szinte kiszúrta a szememet, az a méretes ágy volt, mely kapásból magára is vonzotta a figyelmemet. A konyhára épp csak egy pillantást vetettem, többet nem is kellett hisz nem volt nagy az egész. Ellenben volt egy jó nagy asztal is középen, mely fából készült, akár csak a hozzá illő székek.
Az asztalon táska, de mintha csak ottfelejtették volna. Bár a cipzárja gondosan be volt húzva. Mellette viszont lényegesen érdekesebb dolgok voltak. Mintha csak egy kémikus lakásába tévedtem volna. Nem mintha nagyon értettem volna az ilyen cuccokhoz, de az üvegből készült pipettát, a kis üvegcséket, azokat felismertem, ahogy a kis zacskókat is.
- Mi vagy Te, valami gyógyszerész, másodállásban? Vagy csak szereted a kémiát? - vettem fel egy üres üvegcsét, de nem gyanakvón, csak kíváncsian. Ránézésre nem tűnt amolyan kémiatudornak. Inkább szexistennek... ha már klubja van, meg ezzel a bűvölő tekintettel, meg kisugárzással... hisz hiába nem néztem Rá hosszan, még így is éreztem hogy vonzódom hozzá... Ha nem beszéltem volna, talán kérdés nélkül mászok megint Rá...

Callum lakása