(Park)

Már erősen szürkült amikor visszaértem, de még mindig a korábbi két lányon járt a fejem. Kedvesek voltak. Úgy látszik ez a város tényleg kellemes hely, már a sokadik emberrel találkoztam akik kedvesek velem.. - mosolyodtam el az orrom alatt, ahogy megállva a bejárati ajtó előtt, előhúztam a kabátzsebemből a kulcsomat. A kulcsom.. - forgatgattam az ujjaim között, azon gondolkodva vajon használjam e. Ez a ház.. nem az enyém. Még ha meg is kaptam a lehetőséget, hogy egyelőre kényem-kedvem szerint közlekedjek benne, mégis úgy éreztem helyesnek, hogy csengessek. Ezért is dugtam vissza a zsebembe a kulcsot, és a mutatóujjam rátalált a csengőre.
Vártam... Elég hosszú ideig, mielőtt újra próbálkozom, de amikor már a harmadik alkalomra se jelentkezett senki, nagyot sóhajtva mégis az előző módszerhez folyamodtam.
Halkan fordult a zárban a kulcs, és ahogy beléptem, néma csend honolt mindenütt.

- Hahó... - szóltam be félhangosan, szemeim kutatva keresve a terepet. Sehol semmi. És semmi hang. Hm. Biztosan nincsenek itthon. - jutottam a végkövetkeztetésre, és nem mondom, hogy nem éreztem némileg kellemetlenül magam. Idegen ház... én benne idegenként... - mégis sóhajtottam egy kellemeset, és szememmel végigvizslatva a lépcsőket, elindultam fel a szobám felé.

( Vendégszoba )