Születési hely, idő: Bukarest, Románia 1994. 05. 15. | Kor: 18 | Becenév: Ax, Axl

Sokan elítélnek. Ki ezért, ki azért... ha nem a származásom miatt, akkor a külsőm, a tetoválásaim miatt. Egyik sem épp szívmelengető, de már megszoktam az évek során. Szinte már természetes. Pedig ki gondolná, hogy itt Amerikában is megbámulnak... A lényeg, hogy úgy 13-14 éves koromig Romániában éltem, igen, ettől eltekintve sem nagyon tudom megjegyezni azokat a neveket. Némelyiknek olyan kacifántos, hogy inkább kitaláltam rá valami jó kis becenevet. Néha elég mókásra sikerült, ezért a szüleim mindig csak a fejüket rázták egy-egy ilyen akcióm során. Na meg nekik sem tetszett, amikor először megláttak rajtam tetoválást. "Nem elég, hogy a gyerek nem épp lányos és mindenáron zenélni akar, még a testét is elcsúfítja? Hát hol rontottuk el a nevelését?" Megmondom én: sehol, kedves anyu és apu, szimplán van olyan, hogy valakit nem az érdekel, amit szánnak neki. Anyám állandóan fogja a fejét, hogy miért vagyok ennyire lázadó. Ez a másik, amit imádok, de persze az mindegy, hogy nem feltétlenül lázadás, csak generációs nézetkülönbözőség. Elfajzottam, ezt is hallottam már. Na meg hogy magániskolába leszek küldve. Oké, ezt nem nekem mondták közvetlenül, de hallottam, amikor szóba jött, mert nem elég, hogy dohányos vagyok, még iszok is - az mindegy, hogy csak buli alkalmakkor -, na meg ki tudja, nem drogozok-e? Ó szent ég! Anyuka, mondjak valamit? DE! Ebbe is pont beletrafáltál, de ne félj, csak módjával tolom az ipart. Nem szándékozok időnek túl fiatalon meghalni, még csak 19 vagyok. Nincsenek nagy vágyaim, de mégiscsak... még van időm ezt fontolgatni, ha már kipróbáltam mindent az életben, amit akartam. A lényeg a lényeg, hogy most azért költöztünk ide, ebbe aaa, Chance Harbor nevű, isten háta mögötti városkába, hogy hátha jót tesz nekem. Kevésbé leszek vad, vagy valahogy így fogalmazott édesanyám. Egy utolsó próbálkozás a bentlakásos iskola előtt. Már most tudom, hogy felesleges próbálkozás... én mindenhol megtalálom a hozzám hasonló gondolkodású fiatalokat. Pontosabban ők találnak rám, keresnem sem kell. Szóval már előre várom az internátust.

Miss Lázadó!
A szülőkkel csak a baj van, hidd el, én már csak tudom. És ha már így a tapasztalatoknál tartunk, azért vigyázz! ne feledd, a szüleid szeretnek téged, főként ezek szerint édesanyád, van, akinek már nincs... Ezt ne feledd! Ezzel együtt azt kell hogy mondjam, hogy imádom a természeted és nagyon tetszett az ET-d. Várj még azzal az internátussal.