Némán figyeltem, miként lépked oda az ajtóhoz Callum, és miként nyitja nekem ki a kijáratot. Na jó, én nem a kijáratot skubiztam, inkább ŐT magát, mert még mindig kimondottan kedvemre volt a látvány, amiben szemernyi hiba sem látszott... főleg amikor hátulról kezdtem nézni...!
- Nem fogok, nem kell izgulnod - mosolyogtam vissza Rá, miközben még futólag megálltam mellette a küszöbön. - Itt igencsak kedvemre való a társaság - emelgettem meg kissé a szemöldököm, majd búcsút intettem Neki, és szépen illedelmesen ringatva a csípőmet, elhagytam a lakását, azt követően pedig elhagytam a clubot is, és legjobb tudásom szerint, meg a reményeim szerint, "hazafelé" indultam el.

(folyt. köv. máshol)

Szememmel követtem keze útját, miként a vállamtól kiindulva a karomon simított végig. Kedvemre való volt az érintése, ezt nem is tagadhattam volna.
- Rendben, legyen így. Rajtam nem fog múlni - mosolyogtam fel Rá, ajkaimat végignyalva, s lábujjhegyre állva, játékosan nyomtam apró csókot a szájára, de aztán vissza is ereszkedtem a talpamra, és játékosan odébb szökkenve, néztem vissza Rá újfent. - Nem okozok csalódást.
Az ugyancsak felfedezett cipőimhez ballagtam, és azokba is visszabújtattam a lábaim, így immáron kicsivel magasabb kivitelben állhattam szembe Callummal.
- Akkor... az esti viszontlátásra, Szépfiú - fordultam az ajtó felé, készülve a távozásra, ugyebár, de aztán eszembe villant egy apróság, amiért még vissza kellett fordulnom feléje. - Kiengedsz? - böktem az ajtó felé, amit én úgy tippelek, nyilván zárva tarthat, nehogy lopják az árúját.

Hmm.. hozzám sem ér? Azért azt reméltem, hogy ez nem a netalántán maihoz hasonlító szex-partikra, csak a kinyúvadásra vonatkozik. Mert mint szerető, remekül bevált a pasi, helyes, szexis, és tudja minek hol a helye. És pénzes. Azt hiszem ez tetszett benne a legjobban. Szoros versenyben az ágybeli teljesítőkészségével. Ez a kettő dolog úgyis elég sűrűn van testközelben. Pénz és szex.
- Akkor örülök. De hozzámérni azért szabad - kacsintottam, szemöldököm megemelve felé, hogy még véletlenül se maradjon le arról, mire is gondolok. Ami vicces, hisz mikor még felfelé jöttem ide, vagy akár még lent a sikátorban, vagy előtte a bárban... egyik esetben se hittem volna hogy a mai este még ilyen jól fog végződni, de tetszett. Mondhatni, minden ahogy szeretem. Pia, szex, helyes, és ha úgy vesszük, normális pasik, no meg... munka. Ami jó kezdet. Talán mégis szerencsés ötlet volt, a város, a bulizás, és... hogy leittam magam.
Már csak a ruhám kéne megtalálni, így az üzletelés végén már inkább lennék felöltözve, elvégre nem vagyunk mi barbárok, és én se aktmodellnek szerződtem le.
- Ohh, nyugi, nem akarom én mocskolni a hírnevedet - feleltem kuncogva, Callum szavaira. Chh... azért ez édes. A vendég dughat a sikátorban, a klubban drogot árulnak, a főnök zsarukkal szexel az emeleten, de én azért ne kurválkodjak itt. Hát ez aranyos. Ront a hírnevén. Kacagtató ez a fickó, de komolyan, nem lesz unalmas, már most látom. - Nem vagyok sima, minden sarkon megálló lány, akkor alkalmazom a... "tehetségem" ha kell, és mint mondtam, ide nem kurvának szerződök le. Jó társaságnak jövök, nem ágyasnak - forgattam meg a szemeimet, és kicsit már bosszantott, hová varázsoltuk el a cuccom itt a nagy bulizásban... De reméltem is, hogy vágja a hapsi, nem azt vállaltam, hogy csettint és megyek dugni a kis vendégeivel. Ha hivatásos akarnék lenni, a sarokra állnék ki. Na nem. Ha valamelyik vendégével le akarnék feküdni, nem valószínű hogy kockáztatnám a melót, ami "változatosabb" mint az eddigi lehetőségek. Amíg van más lehetőségem is, nem akarok a testemmel üzletelni, és nem is akarok ezen a gondolaton változtatni.
- Hol? - néztem vissza Callum-ra, majd követtem az irányt amit mondott, - Á, köszi - mosolyodtam el, amint megkerültem az említett bútort, és meg is lett, naná, mégsem tűnt el, csak takarásban volt a padlón. Felvettem onnét, és belebújtam újra. Közben hallva, hogy Callum is utánam jön, és tovább beszél.
Nyitva tartás, megjegyezve, munkaruha... hmm... el tudtam képzelni. De nem zavart, mondhatni bármit felvennék, ebben már nem vagyok válogatós, fizet érte, a többi döntések kérdése.
- Rendben. Csak egy kérdésem lenne - válaszoltam, miként a ruhám már rendben volt, és ujjaimmal kissé végigfésültem a hajamat. - Mennyi gázsira számítsak? - kérdeztem kerek-perec, mert az anyagiak mennyiségkérdéséről még nem esett szó. Nem vagyok nagyravágyó, de azért szeretném tudni mire is számítsak. Közelebb léptem hozzá, és kezeim finoman a nyaka köré simultak, ezzel lényegesen csökkentve arcunk közt a távolságot. Nem tehetek róla, testközelből üzletelni mindig kifizetődőbb, ha nem tetszik neki, úgyis arrébb tol,, ezt már tudom.

Úgy tűnt jó ötlet volt az igazság egy verziójának feltárása a fickó előtt, máris egggészen másként nézett rám. Szinte láttam kirajzolódni hófehér betűkkel a homlokán a gondolatot hogy "kurva". De nem úgy nézett mint akit ez marhára taszít, épp ellenkezőleg, a mosolya nagyon nem arról árulkodott hogy elvettem a gusztusát magamtól vagy az alkalmazásomtól. Hát igen... nem véletlen hogy ez a világegyetem legősibb szakmája. Mi nők már a kezdetektől fogva kurválkodunk a pénzért, csak épp van akit előtte-közben-utána el is vesznek feleségül, és úgy folytatja. A férfiaknak bejön. És ami nekik bejön, abból mi profitálunk. Ahogy én is, épp csak papírom nincs róla.
- Nos, akkor örülök - biccentettem egy lényegesen igaziasabb mosollyal. Szeretem ha jól alakulnak a dolgok. Bizakodtam, végülis a munka jól jönne, a pénz jól jönne, lenne miből megélni, amíg tovább nem mehetek innét valahova jóóó messzire, ahol az égiek sem találnak meg.
- Ugyan, annyira nem vagyok naiv - vontam vállat, arra nézve hogy én meg a biztonság. Ahhh, ugyan... életemben nem voltam még biztonságban, nem egy drogdíler klubtulajdonos kérójában fogom úgy érezni magam hogy abban lennék. Vagy akár csak a környékén. De a veszélyt megszoktam. Amíg a kezemben van a saját sorsom, jól vagyok, és elvagyok. Ha forróvá válna a talaj, lelépnék, és kész. És ezt Callum szemei is alátámasztották, ha nem úgy lenne ahogy akarja, vagy gondot okozok, akkor pápá. És kinéztem belőle (főleg hogy ma éjjel kivel dugtunk) hogy simán lepasszolna a zsernyákoknak, vagy kirakna boncasztalra, a fizimiskája alapján.
- De tisztázzuk, ha gondunk lesz egymással, akkor elhúzni akarok, nem megnyuvadni - mondtam ki hangosan is, Callum szemeibe, s közben kicsusszantam ismét az ágy szélére, és aztán felálltam úgy ahogy voltam, csupaszon. - Nem akarok balhét. Csak pénzt. Nem vagyok rabszolga, de amíg te korrekt vagy velem, addig én is készséges leszek, mind veled, mind a vendégeiddel - burkoltam szépen, hogy amíg fizet, addig nem érdekel ki fogdos, és amíg megáll ott és úgy a szitu ahol és ahogy én akarom, addig kedves és kezelhető leszek. Neki, meg másnak is, aki perkál a szórakoztatásért, és kedves társaságomért.
Míg beszéltem, Callum szemeibe mélyedtem, de mikor a mondandóm elhangzott, fejem lassan körbejárt, főként a padlót részesítve előnyben, hogy megtaláljam a ruhámat. Az tisztán rémlett agyamban, hogy bugyim már nem volt mire felértem ide, de ruhám az határozottan igen, szóval csak azt kell megtalálnom.

A keze a kezemet kezdte fejtegetni, és ebből egyértelműen érezhető volt az elhúzódása is. Hmm... hát jó. A szépfiún éreztem hogy most megint az irányító felet akarja játszani. Az erős férfi. Mint gondoltam nemrég. Hát hagytam magam, és leengedtem a kezeimet a nyakáról. Nem lett volna ellenemre ha magamra húzhatom, hisz egy jó üzlet alapja, ha jól kidolgozzuk az alapozás területét. Esetünkben asszem ez az ágy volt. De ha nem akarja, nem én leszek aki megerőszakolom, viccesen is festenénk.
Visszább csúsztam az ágyon, így egészen kikerülve alóla, és lazán a hátamra dőlve támaszkodtam az ágy támlájának, onnét nézve fürkészőn, szemernyit sem leplezve mezítelen testemet.
- Nem hazudok, ha nem muszáj - vontam meg a vállamat könnyedén, és rámosolyogtam. Kedvesnek nem neveztem volna a mosolyom, inkább... amolyan "üzletelő-mosoly" volt. Illedelmes, szófogadó, és alázatos, de határozottan komoly. Lazának látszódtam, de nem viccelődtem. Ebből legalább megtudhatta hogy nem okoz gondot ha hazudnom kell, de nem szokásom, ha nem a "KELL" a kulcsszó.
- Megegyeztünk - helyeseltem, csak úgy szórakozottan cirógatva a saját hasamat. Szerettem a csiklandós érzést ahogy a körmöm a bőrömet érte. Nyugalmas érzés volt. És ha fekszem, sokszor önkéntelen előjön a cselekedet, hát most sem szabtam neki határt, nem feltételeztem hogy Callumot zavarná ha én ezt csinálom. Hisz erős férfi, kibírja, nem csinálok semmi rosszat. Bár csinálnék ha akarná, de nem. Opal koncentrálj! Ne hagyd magad folyton elbűvölni általa. Sármos a pasi, de... tudni kell nemet is mondani.
ÉS ebben remek segítő volt, hogy feltett egy művészien megformáltan zavaró kérdést. Hmm... hát ez elgondolkodtató volt. Most mondjam az igazat? Nem biztos hogy örülne annak hogy vagy van egy nagyhatalmú szemét apám, vagy... van egy nagyhatalmú és szemét apám, akit talán kinyírtam... főként hogy nem tudtam melyik igaz. De amúgy is, hülye lennék ezt kiteregetni. Eddig is nagyon jól elbújtam akár apám, akár a hatóságok elől, ha keresne valaki... Ugyan miért épp most találnának meg?? Nem... ezt biztos nem mondom el. Fölösleges is lenne.
- Azért tartok tőlük, mert nem nagyon egyezik a munkakörünk - vontam meg nemtörődöm módon a vállamat, de a szememet le sem vettem a pasiról. - Általában a testemmel szerzek pénzt, amit a tisztes szerv nem nagyon kedvel - utaltam finom fejmozdulattal az ágya felé, érzékeltetve mit is szoktam csinálni a pénzért. Ez még nem volt egy rizikós dolog, és legalább igaz is volt, így nem kaphat hazugságon. És a kérdésére is megfelelt, épp csak nem a teljes igazság volt. De az nem zavart. - És hát... mondjuk úgy, többet szeretek inni, mint amennyit ki tudok fizetni. Így nem mindig futotta kajára, szóval... lényeg a lényeg, nem igazán egyezik az ízlésünk a zsernyákokkal - magyaráztam, az igaz történet rövid és megnyirbált részét, benne a legkevésbé cinkes "kihágásokkal". Olyat se akartam mondani ami miatt meggondolná magát, szóval... ezek még úgy éreztem elfogadható dolgok egy olyan hapsinak mint Ő.
- Nyugi, nem hozok rád zsarukat - változtattam a mosolyomon, és most egy igazian magabiztos változatot adtam, hogy "megnyugtassam". - Na, átmentem a vizsgán? - kérdeztem leheletnyit felnevetve, hátha oldódik kicsit visszább, most olyan komolynak látszott miként figyelt engem.

Egészen úgy tűnt, hogy meggyőztem, a szavai is erről árulkodtak, de nem különben a kezei, amikor rátapadva a szájára piócaként futtatta körbe a nyakamon. Belevigyorogtam a csókba. Csak úgy könnyedén, nem erőteljesen, nyugtáztam hogy nyert ügyem van, én is nyerek és.... és én nyerek. Ennyi! Nem is kellett több nekem.
Amikor lerázott magáról és elhúzódnék, még mindig nem engedett. Továbbra sem. Úgy tűnik még nem végzett, deee... a cél mégsem egy következő menet volt, vagy a levakarhatatlan ragaszkodás, mint a másik, sokkal inkább újabb szavak. Megint mosolyognom kellett. Nézd már, csupa meglepetés ez a lány!

- Hát... legalább őszinte vagy. - fűztem a nyakamba kapaszkodó kezeire az ujjaimat, és úgy bontottam le magamról, hogy elhúzódhassak. Félreértés ne essék, itt én vezényelek! Ha azt akarom, hogy feküdjön, elérem. Mindig elérem valahogy... De azt nem viselem, ha kényükre-kedvükre használni akarnak. Ez az én bizniszem!

- Vagyis akkor megegyeztünk! - céloztam meg megint a komódot, hogy újabb cigiért nyúljak, és villanva a láng, nem telt bele két pillanatba mire megint füst borította el a tüdőmet. Éééédes megkönnyebbülés! - De annyit még tudni akarok, hogy miért tartasz a zsaruktól! - szűkítettem résnyire a szemeimet nem fenyegetően, csak amolyan fürkészően, ahogy egyik kezemmel megtámaszkodva a hátam mögött, másikkal mélyre szívtam a cigimet. - Nem örülnék neki, ha valami kis gikszer miatt lesittelnének.. - engedtem ki a fogaim között a szavakkal a füstöt. Hogy nyílt lapokkal játszunk? Nem hittem benne. Mégis valamit tudnom kellett belőle. Ha túl rizikós a helyzet, nem hat meg, mehet a fenébe. Százával találok benyaló kis pincérnőket. Persze kérdés, hogy azok mennyire ügyesek!??

Az a magabiztos vigyor csak nem akart eltűnni a képéről. És bevallom, kicsit zavart. A magabiztos férfi erős, és az erős férfi veszélyes. Megtanultam. Bizonyos fokig féltem tőle, de bizonyos foktól kezdve egyáltalán nem. Féltem hogy bánthat, de nem féltem hogy tehetne még velem olyat, amit még más nem tett meg. Féltem hogy megölhetne akár, de nem féltem hogy meghalok, hisz sosem éltem igazán... Akartam, de... amije nincs az embernek, annak nem fáj az elvesztése.
- Hát ez is igaz - bólintottam lassan, fürkészőn nézve az arcot előttem. Igazából gondolkodtam, főleg azért is most, mert láttam hogy Ő is mintha elgondolkodna... Féltem tőle kissé, viszont mindeközben ez a férfi lehetőségeket tárt elém. Nekem pénzre volt szükségem, neki pedig volt. Nekem meló kéne, Ő ajánl. És nem tűnik kötekedőnek.
- Szóval hagyjam magam ha a vendégek tapizni akarnak? Nos... úgy rémlik neked és a rendőrkének sem mondtam nemet... - vontam meg könnyedén a vállam, közben rezzenéstelen arccal nézve, hogyan közeledik felém. Nem húzódtam el, hisz nem volt kellemetlen a közelsége. Kellemes emlékfoszlányaim voltak, attól nem féltem hogy hozzámér, míg így teszi.
Nem akartam fennakadni a kérdésen sem, hogy részben kurválkodnom kéne a pénzért. Végülis elég képmutató is lennék, hisz a papírjaimért is szexel fogok fizetni. És ha Alex megtanít kártyázni, és netán segít több pénzt is szerezni, akkor... nyilván neki is azzal fogom meghálálni. És eddig is ez vitt előre. Amit tanultam, amit tanítottak nekem hosszú ideig... Eddig se szerettem, de csináltam. És ha önként adom, akkor üzletelhetek vele, és azzal én jól járok. Ez volt a kulcs. Hogy jól járok. Ez kellett nekem. Így nem is akartam most sem meghátrálni. Nem szeretném? Na és, nem kérdezte senki. Kell és kész. Megcsinálom, mint mindig, robotikusan. Élvezni fogom amennyire csak tudom, vagyis testileg teljesen, így... kár is erre több gondolatot pazarolni.
Lehajolt hozzám, és bizony nagyon-nagyon közel volt. Innen nézve pedig kifejezetten vonzónak hatott a számomra. Bennem valamit... lenyűgözött a férfias erő és szépség, mely sugárzott belőle... Megragadó volt, és hívogató.
- És gyanús hogy máskor sem lenne az ellenemre ha itt kötnék ki - ösztönösen nyalta nyelvem a szám szélét izgatottan, és kissé felgyorsult a légzésem. Már nem is zavart a mosolya... és buja vággyal simítottam meg kezemmel mellettünk az ágyat. Láttam hogy ajkaimra siklik a szeme, majd vissza... és szinte vártam mikor csókol meg... ha pedig nem teszi, megcsókolnám én, ez szinte biztos volt. - Főleg ha pénzem is lesz belőle... - De alig mondtam ki, máris éreztem csókját a számon. És leheletnyi tétova meglepődést követően, kezem automatikusan kapott a nyakáért, hogy körülöleljem, és magamhoz húzzam, miközben szám készséggel és erős hévvel csókolta vissza.
- Nem zavar ha meg akarsz dugni, amíg nem teszed erőszakkal, úgy, hogy én nem akarom - mondtam, mikor egy perccel később elváltam tőle levegővétel céljából. Nem húzódtam el, testem kifejezetten élvezte a közelségét, felhevült, és nem volt ellenemre hogy hozzáérhetek. A kislányos lelkemet a hotelben hagytam, most... az üzletelő kurva volt itt, és neki kellett a munka, tudta is ezt, és akarta. És nem állította meg az, amit cserébe kell adnia. De... az önkéntesség fontos volt. ÉN döntsem el hogy csinálom. ÉN akarjam megtenni. ÉN akarjam, ne ők. ÉN voltam a fontos, Ők pedig csak az eszközeim. EZT az észjárást kellett tartanom az üzleteléshez, hogy bírjam, és akarjam. - Szeretem a jó estéket, és szeretem a jó bulikat, ahogy pénzt keresni is szeretek. Nekem tetszik az ajánlatod - mosolyogtam Rá "bűbájosan" és csábítóan.

Amikor visszakérdezett, megmosolyogtatott. Ugyehogy!?? - tartottam még mindig azt a levakarhatatlan, kifürkésző mosolyomat, enyhén összehúzott szemeimen túl, ééés.. egyből nyilvánvalóvá vált, hogy neki is van ám vaj a füle mögött, de hát az élet... néha vicces kedvében van, és kreál kellemetlen meglepetéseket. Én mégsem aggódtam.

- Bocs! Épp.. pont nem annyira érdekelt a véleményem. – kacsintottam rá, utalva arra, hogy én bizony semmire nem kényszerítettem, ő volt az aki a nyakamba mászott, na meg aztán rám is, és hogy piás volt? Hát istenem, megesik az ilyen, én meg nem vagyok, sem atyaúristen, sem egy jótét lélek, hogy visszautasítsam ha már egyszer valamit terített tálcán kínálnak. Nem voltam hibás a dologban. Mégis az, hogy az egész szóba került és ő megijedt, már jelzés értékkel bírt, hogy tényleg van valami vele is a háttérben. Hogy miért nem lepődöm én meg ezen!?? De vajon tényleg nem bukom az egészet, ha egyáltalán kezdek vele? Ki tudja, a zsaruk többsége lefizetve, de ha az ügy valami komolyabb.. csessze meg, ha miatta rács mögé ültetnek.
Egészen belevesztem a gondolataimba, amikor megint megszólalt és a következő szavaira veszni hagyva mindent, újabb mosoly futott szét az arcomon.

- Hát… - léptem most először közelebb, miután lassan elnyomtam a hátam mögött a hamutartóban a cigimet, és egyik lábamat a másik elé helyezve álltam meg közvetlenül előtte. – A vendégek szeretik, hogy ha eljárnak a kezek, nem egy pofon vagy hisztéria a válasz.. – zártam rövidre az egyik felet. – Ami engem illet meg… - mosolyodtam el lassan, visszafogottsággal, mégis szélesen, és lehajolva hozzá, megtámaszkodva az ágyon a két oldalán, alig néhány centiméterről néztem a szemeibe.

- Nekem is jól jönne egy kis szórakozás, ha épp úgy tartja kedvem… - beszéltem egyenesen a szemeibe, az a korábbi mindenttudó mosoly még mindig ott feszített az arcomon, a szemeit nem engedtem… majd az ajkára tévedt a tekintetem, és megint vissza a szemeibe. – Persze nem kérem ingyen… - suttogtam már el a végét, és közelebb hajova csak egész óvatosan csókoltam rá a szájára, csak könnyedén, kérdés most, józanul és tisztán, kér e még belőle.
Hogy semmit nem tudtam róla? Meglehetősen. Egyedül egyet, ott a parkan, amikor a kislány meglátta a hatalmat, azon nyomban kapott az alkalmon és lesmárolt kedvére. Volt egy tippem rá, hogy az ajánlat megteszi e. De volt ott egy másik is, hogy tényleg nem ismerem, és pár pillanaton belül történt ami történt, egy hatalmas pofon landol a képemben. Vállaltam a kockázatot. Úgy jó az élet, ha zajlik, vagy nem? És én mindig is szerettem feszegeteni a határokat. Pláne egy ilyen nő határait...

Hát az egyértelmű volt a szeméből, hogy tetszik neki a látvány, viszont sajnos más hatást nem értem el nála. Kár. De azt élveztem, ahogy nézett. Tetszett nekem, hogy tetszem neki. Illetve a testem tetszik neki. Persze ez nem is szokott másként lenni, szép vagyok én, ruhában is meg anélkül is, mindenhogy el tudom bűvölni a pasikat. De ez a fickó keményebbnek és fegyelmezettebbnek tűnt. Bár nem is baj, oké, hogy végigmért, meg tetszetősnek talált, és meg is húzott, ellenben most... nem viselkedett dúvadként, és se ki nem vágott még, se be nem zárt, szóval egyelőre benne van a TOP10-ben. Főleg ha ilyen "kedvesen" néz... vagy nem is tudom hogy nevezzem...
Viszont mikor a kérdésemre nevetni kezdett, az már kevésbé tetszett. Valahogy zavarban éreztem magam, s önkéntelenül is visszább dőltem, miközben a kezeim lassan, kicsit szemérmesen futottak a mellkasom köré, melleimet eltakarva. Nem mintha számítana, vagy előbújt volna belőlem a szégyellős, de ez olyan... magam felé bizalmi mozdulat volt.
- A partnerem? - néztem Rá meglepődötten, amint ezt kimondta, és szemöldököm összevonva méregettem, hogy ez most komoly-e...? Közben igyekeztem visszaemlékezni, mikor még felöltözve... vagyis némiképp felöltözöttebben láttam a nőt az ágyon... Igen, mintha egyenruha lett volna rajta... De azt hiszem ez akkor nagyon nem érdekelt... most meg... hát nem is tudom, miután szexeltem a nővel meg egy drogbárószerű klubtulajféle pasival... azt hiszem talán nem kell attól félni, hogy mindjárt ránk tör az erősítéssel.
- Előbb is mondhattad volna - jegyeztem meg, bár közben megvontam a vállam. Egyszerre mondtam ezt, arra hogy a nő zsaru volt, és arra hogy neki "csak" egy klubja van. Viszont csak kibújt a szög is a zsákból, amire már nagyon kíváncsi voltam. Szóval... melóügy? És a szavaiból ítélve ez olyan... "szolgálj fel, aztán szolgálj ki is" meló lehet, legalábbis a "készséges" asszem ezt jelenti. Mondjuk nem mintha rossz boltnak nézett volna ki... egy hely ahol pia van, és pénz áll a zsebembe tőle, meg... van egy egész helyes főnök is...
- Szóval készséges? - kérdeztem vissza, mert azért egy momentum még érdekelt ebben a dologban. - Veled vagy a vendégekkel kellene... készségesnek lenni? - kérdeztem, leengedve a kezeim, újra rájuk támaszkodva, s közben egy mosoly futott szét az én arcomon is.

Nem kerülte el a figyelmem ahogy közelebb került, és azt se mondom, hogy nem hatott meg a látvány, mégis, egy tapodtat sem mozdulva csak lassan futtattam rajta végig a szememet. Nem kevéssé becses darab tisztán sem, mint tegnap éjjel beállva, de most nincs idő újabb játszadozásra. Hamarosan mennem kell. - pillantottam oda az öltözésnél játszi ügyességgel felkerült karórámra, aztán visszatámasztva a kezemet a komódra figyeltem újra a szemeibe.

- Helyes! - vágtam rá az előzőhöz hasonlatos nyugodtsággal, és ahogy hátrébb dőlt, valamivel kedvezőbb pozíciót felvéve, az is lejött, hogy nem csak ügyes, fifikás is a kicsike, épp megfelel nekem. Tökéletes lesz! Ennek ellenére nem árt figyelni vele...
A következő szavakon viszont muszáj volt felnevetnem. Ezek szerint az emberismeret tekintetében van még mit tanulnia. Hát... rajtam ne múljon! Majd tanítom én rendesen!

- Nem. A zsaru a kedves partnered volt. - futott szét megint bájos mosoly az arcomon, és hogy még a korábbi elégtétel(?) vagy csak maga a gondolat ütközött ki ebben a formában, azt nem tudom. De a tények, tények. És mindig is azok lesznek e tekintetben. - Nekem egy klubbom van, ahová néha veszek fel pincérnőket. - elégítettem ki most csak a kíváncsiságát, a későbbiek meg még a jövő zenéje. - Készséges... pincérnőket. - tartottam még mindig a korábbi mosolyom, és hogy nem ártana tudni, hogy egy poharat képes e kivinni anélkül hogy valakinek a nyakába borítaná? Hm. Erős a gyanúm, hogy ha így is lenne, képes lenne elégtételt is adni érte. Nem lenne itt panaszkodás.

Megforgattam a szemeimet. Hmm... na jó, elnézem, végülis kit érdekel? Nem is úgy néz ki a pasi, mint aki simán odamondja egy csitrinek, hogy rohadt jó volt az ágyban. Inkább macsónak nézett ki... falkavezérnek... főnöknek. Tipikus klubtulajdonos.
Mosolygott a válaszomon, ami erős gyanút keltett, hogy nem hiszi el. szóval ő az okosabbik. És a türelmes is, mert láttam, nagyon nyugisan szívta a cigijét. Mint aki a világ császára, laza, kemény, hatalmas... erőtől duzzadó. Nem is tudom, hogy imponált-e, vagy féltem tőle... talán kicsit mindkettő.
Lassan, míg néztem, az ágy széléig csúsztam a lábamon, és előbb a jobbot, majd a balt is a padlóra csúsztattam. Nem keltem fel, csak ültem ott, két oldalt a kezeimre támaszkodva, ami lássuk be, meztelenül nem volt egy éppen konzervatív felállás, főleg ahogy velem szemben támaszkodott a hapsi...
Már majdnem nyitottam a szám, hogy rávágjam, született színésznő vagyok. De mikor a papírokat említette, egy pillanatra meginogtam. Egyrészt, hogy mit akar ez tőlem... másrészt, hogy mi van ha valami beépített zsaru... harmadrészt... hogy apám, milyen zűrös városba kerültem, csupa kemény legény él itt, és én az összesbe belebotlok, és mindegyik megkettyint. Klafa vagyok.
- Vannak... papírjaim - böktem ki, nyugalmat színlelve, ami persze belülről úgy hangzott, hogy LESZNEK papírjaim. Remélem, amint visszamegyek ahhoz a pofához... - De a másik ruhámban hagytam őket - mondtam lazán dőlve kissé hátra, hátha a melleimre való kedvező kilátás hatással lesz a fickóra. - De kezdesz nekem gyanús lenni, ugye nem zsaru vagy álruhában? - szúrtam neki a kérdést, gondolván hogy jobb túl lenni rajta.

Csak elmosolyodtam a szavain ahogy méltatlankodni kezdett.

- Igen. Egész ügyes. - tartott ki még mindig a mosolyom, hisz a tények tények, van még mit tanulnia a kicsikének, de mondhatom, hogy egész jól ráérez a dolgok lényegére. - De azért ne csorbuljon az önbecsülésed. - kacsintottam rá majd kifújtam a füstömet. Az viszont ahogy rávágta a 21-et - komolyan pedig nem is a Black Jack asztalnál vagyunk - megint csak mosolygásra késztetett. Kezem még mindig nem engedte a komód szélét a hátam mögött, gondolkoztam, így kényelmesebb, aztán újabb néhány egész mély, lassú szippantás után résnyire húzott szemekkel a szemeibe szólaltam meg.

- És ezt ugyanilyen hitelesen bármikor elő tudod adni? - kérdeztem félig megemelt szemöldökkel egy reményteli újabb mosolyt szabadjára engedve. Hm... Miért is ne!? mi bajom származhatna belőle? Hacsaaaak.... - Na meg persze ugye papírok is kellenek... - kacsintottam a következőt, de ezt leheeeet... még az is lehet, hogy orvosolni tudjuk. Kérdés megéri e nekem...

- Csak "egész ügyes"? - kérdeztem vissza, mint akit sért ez a leértékelő kifejezés, s közben figyeltem hogyan gyújt rá. Néztem hol a szemeit, hol a mosolyra simuló szájár, és próbáltam kiigazodni a gondolatai közt. Nem volt egyszerű. Hogy csak most? Vagy amúgy sem? Ezt nem tudtam, de mindig jobb óvatosnak lenni. A szex-részt már letudtam, aközben nem nyírt ki, szóval talán most sem az a célja hogy elvágja a torkom. És ha nem sorozatgyilkos, akkor már lehet haver. A haverok pedig hasznosak, főként egy magamfajtának. Hisz azok visznek előre, tőlük szerezhetjük meg amit akarunk, ha más nem működik. Ahogy az esetemben is eddig mindig így volt, szex és barátok... ez vegyült eddig. Ebből lett ruhám, kajám, szállásom, lesznek papírjaim, volt piám, szokott lenni fuvarom, stb.
- Hát, az kár, szeretem a jó estéket - kuncogtam, de nem ragadtattam el magam. Kíváncsi voltam mi is az amire konkrétan gondol, mert érezhetően akart valamit, ha nem is engem, hát tőlem. Nem minden este, de valamikor biztos... Ismertem a férfi-észjárást. Meg azt a nézést, ahogy engem tudtak nézni, AZ előtt vagy után... Ennek a pasinak is jár valami a fejében, amiből haszon lesz, vagy neki, vagy nekem, vagy mindkettőnknek... talán.
- 21 - hazudtam szemrebbenés nélkül, mikor a koromat kérdezte. Sosem mondtam meg senkinek az igazi korom. Nem vagyok hülye. A pasik, akikkel találkoztam, vagy nem buktak a túl nagy veszélyre, amit egy 18 éves, így nem nagykorú lány jelentett, vagy épp ellenkezőleg, de akkor meg úgyis rájöttek hogy füllentek. Kíváncsi voltam, ez a pasi melyik lehet, az aki a "kicsikre" bukik, vagy aki átlát a szitán. - De miért is érdekel a korom? Már meghúztál, ezek után nem mindegy? - böktem fejemmel az ágynemű felé, mely összegyűrve terült el körülöttem.

- Igen... - mosolyodtam el szélesen, miközben kezem már a hátsó zsebemben megbúvó doboz felé kutatott és kihúzva belőle egy szálat illesztettem is az ajkaim közé - egész ügyes voltál. - mosolyodtam el megint, ahogy lobbant a láng és magasra szálló füst terítette be a szobát.
Hogy mit értek rendszeresítés alatt? Igazából még nem döntöttem el. Mondjuk úgy, hogy nem is igazán gondolkoztam ezen, de ami biztos, hogy el tudnék viselni néha hasonlóképű szórakozást. Néha a jártasság többet ér, mint az ember gondolná.

Azután viszont újra mosoly terült az arcomra, ahogy felajánlkozott, és ha már lúd, legyen kövér, mégsem teszek felelőtlen ígéreteket. Vagy úgy egyáltalán ígéreteket bárkinek, ha nem származik közvetlen hasznom belőle. Ez a kislány még.. túúúl fiatal ahhoz, hogy valahol szemet ne szúrjon, és amúgy sem ismerem még egy cseppet sem. Ki tudja mi telne ki tőle? Viszooont... - álltam meg valahol a gondolatok sűrűjében.

- Nem, nem minden este. - mosolyogtam vissza a szemeibe - Sosem voltam oda a túlzásokért. De mondj csak meg nekem valamit.. - húztam össze a szemem fürkészőn ahogy háttal nekitámaszkodtam a mögöttem álló komódnak. - Hány éves is vagy te? - emeltem meg kérdőn a szemöldököm. Talán ezen múlhat minden.

Elég érdekesen nézett rám a fickó, miközben beszélt. Bár a szavai legalább már alátámasztották, hogy nem, az nem hallucináció volt, a nőci itt volt. Csak biztos már lelépett. Na de nem is baj az, nem bánom. Engem úgyis ez a szépfiú varázsolt el, nem a nő, hisz a pasikra bukok, az a nő csak... amolyan mellékvágány volt, a szórakozás velejárója. És nem is zavart, jól el voltunk... az emlékeim nem egészen kristálytisztán, de... arra egyértelműen utaltak hogy nagyon jól éreztük magunkat. Kicsit sem lehetett panaszom az éjszakára, pia, drog, szex, mi kellhetne még? Nekem ugyan semmi más.
- Velem? - kérdeztem vissza érdeklődőn, és lassan felültem, fél kezemen megtámaszkodva, mert hazudnék ha azt állítanám, hogy így függőlegesbe tartva magam sem szédültem meg. Fekve jól voltam, minden szép volt, de így egy pillanatra elszálltak az égtájak. Persze ez nem volt új érzés, megszoktam, csak most cseppet váratlanul ért... biztos a drog... nem szoktam hozzá... - gondoltam magamban.
- Szóval tetszettem, mi? - nevettem el magam, ahogy sikerült újra egyenesbe vennem az arcát, mire Ő az ingét birizgálta... Ez azért büszkeséggel töltött el, lehet hogy a fizetősdiért nem rajongok, de ha elégedettek az emberrel, az sikerélmény, és az jó érzés. - Mond csak, mit értesz... "rendszeresítés" alatt? - kérdeztem meg, mert ez nem volt egészen tiszta a kicsi fejem számára, bár kétségkívül érdekelt volna, elvégre a fickó bártulaj... ha jól rémlik. És egy bárban miből van sok? Hát ITALBÓL! És az nekem mindig jó üzlet, ahol pia van a képben! - Talán... jöjjek át hozzád minden este részegen... játszani? - kuncogtam fel, és jelentőségteljesen simítottam végig szabad kezemmel a lepedőn, miközben nyelvem érzékien simított végig alsó ajkamon, határozottan úgy hogy ne kerülhesse el a figyelmét a mozdulatom. Naná, a berögzült módszerek, ezek még pityókásan is mennek mint szél!

Mintha csak a szavaimra ébredezne, úgy láttam meg alig egy percen belül a mocorgó testet. A szemeimbe nézett, egyenesen, a tekintete még ködös, nem is csodálom, amit tegnap éjjel benyelt ha csak azt nézem amikor beállított ide. Erősen törhettem a fejemet vajon minden rendben lesz e, nem tudhatom ki volt az az állat, aki teljesen feltöltötte, de én… én meg még nagyobb állat vagyok, hogy csesztem az óvatosságra, és újra a szer közelébe engedtem. De most hogy itt van.. újra egyben, minden rendben. Erős kis nő ez! Hát még milyen tudás rejlik benne…

- Ne törődj vele… - mosolyogtam rá kedvesen, sosem volt okom rá, hogy udvariatlan legyek, kivéve, ha a helyzet megkövetelte. – De a kérdés, veled mi lesz!? – tettem fel a következőt, ahogy egy elkószáló gombot újra begomboltam az ingemen. – Mert amit az éjjel műveltél… - rántottam el az arcélemet, kis híján felfüttyentve – Azt hiszem többször is rendszeresíthetnénk hasonló "megbeszéléseket"… - használtam a nem is annyira leíró jelleget, de azt hiszem a tegnap este után sok mindent beleérthetett. Hogy megtartanám? Ahhoz kétség sem férhet. Persze még sokminden közbeszólhatott, hogy ára van e… vagy csak szórakozás… hallgat e, vagy pokolian lepcses, persze ettől nem féltem. Megvoltak a megfelelő módszereim, hogy hallgatásra bírjam az embereket… Viszont ha pénzes.. .hm.. ki tudja egy ilyen nő mit ér meg!??

Egy ideig... nem is igen tudnám megmondani meddig.. de aludtam. Elaludtam, ami azt hiszem nem volt igazándiból meglepő, hiszem nem volt rövid és unalmas az esti programunk. Nagyon... jól éreztem magam, ami meglepő volt, ha azt nézzük, hogy ma is "fizetős estém" volt, de most kivételesen nem bántam, hisz erősen megérte. Előbb bepiáltam, aztán meg kétszer is úgy beálltam valami anyagtól, hogy öröm lehetett nézni, hát nem is csoda, hogy nagyon... elfáradtam, de jóól voltam. Ja, most még. Mondjuk ha majd kialszom magam, tuti előköszön a másnaposság, és azt nem fogom megköszönni, de most még... csak úgy jól voltam.
Nem is tudom mikor volt, hogy kezdtem lassan magamhoz térni. És lassan megéreztem, hogy valaki mintha figyelne. Az ilyen érzésre mindig ugrottam, de... a megszokás hatalma volt, hisz ahhoz szoktam hogy veszélyes helyeken alszom.
De most nem volt vész... ahogy pislogva felnéztem, és ásítva néztem körbe, a tulaj fickó nézett vissza rám, egy... nem is tudom milyen pillantással.
- Bocsi... - ásítottam egy újabb kicsit, és elmosolyodva fordultam az oldalamra, úgy néztem Őt. - Kicsit elaludtam. Hova... lett a másik...? - kérdeztem elbizonytalanodva, ahogy felmértem, hogy egyedül vagyok az ágyban, és a pasas is fel van már öltözve. Nem mintha előbújt volna belőlem a szégyellős, de azért, így fura volt. És persze bennem volt, hogy reméltem, a másik csajt se csak odaképzeltem, hanem tényleg jelen volt...

Egy utolsó, vágyakozóan elégedett mosollyal néztem még Callumra, míg kiengedett, aztán amint feltárult az ajtó... kiléptem, át a küszöbön. Erős volt a kísértés, hogy még egyszer magamhoz rántsam, de nem lehetett... vissza kellett nyernem az uralmam magam felett. MUSZÁJ volt, hisz a kalandnak vége... vissza kell térnem az eszemmel a valóságba.

Így hát nagyot lélegeztem, egy apró bólintás csak magamnak, végül meg is indultam, mint aki jól végezte dolgát, egyenes háttal, komoly arccal, kifelé, a külvilágba. és első körben, természetesen haza!

(folyt. köv. Jesabel lakása)

- Rendben. Menj csak… - mosolyogtam vissza rá az ágy mellől, ahogy végérvényesen megigazítottam az ingemet, mégis egy pillanat alatt termett ott előttem, hogy utoljára lesmároljon. Falánk kislány… - mosolyodtam el, de ahogy elhúzódott, én is a dolgomra tértem. Ekkor kapott csak az eszembe a rács.

- Hogyne. – fűztem csak hozzá, mi sem természetesebb, és ellépve előle előkerestem a kulcsomat. - Remélem még látlak! - néztem a szemeibe egy utolsó kacsintással, azzal hagytam, hogy csendben kilépjen előttem.

- Hááát akkor veled most mihez kezdjek.. !? – léptem vissza tanácstalanul az ágy felé, ahol a másik lány, még mindig félig eszméletlenül széttárulkozva szuszogott. Hm.. ha egy kicsit is bízhatnék benne, még itt is hagynám estére. – játszottam el a gondolattal, emlékeztetve magam, hogy ez a kis nő miket is tudott. Azt hiszem a kedvemre lenne, deeee.. az üzlet most sokkal fontosabb.

Ahogy megcsókolt, a remegő gyomrom megdermedt, és a levegő el is felejtett kijönni belőlem, oly vágyottan kaptam szájára, és csókoltam vissza. Hát erre azt hiszem sosem mondanék nemet, ahogy csókol... az felér egy... hmm... nagyon sok mindennel fel tud érni, azt hiszem. És ez csak kalap volt a tényen, hogy bizony a világért se újságolnék én senkinek semmit arról, mit csináltam vele, és a kislánnyal, meg a droggal. Eleve nem vagyok hülye, ez az állásomba kerülne, egyáltalán nem díjaznák, de én szeretem a munkám. És persze a szórakozásomba is kerülne, pedig Callum szavai alapján nem tessékel ki, ha visszajövök. És én igazán szívesen benéznék még, máskor is, hogy kicsit... kicsit... csak az enyém legyen, Ő is, meg esetleg kicsi abból a cuccból, ami... elég jó volt. Sosem használtam, nem is akarnék rászokni, de... a tény az tény, és a tény az, hogy ez jó volt... jól éreztem magam tőle, és vele, és... úgy általánosságban ma este. Jó volt. Szóval nem volt bennem fikarcnyi gondolat sem arra hogy kiteregessem. Meg akartam tartani magamnak, és a lehetőséget is, így aztán bizonyosan titoknak tekintettem.
- Akkor... én is köszönöm - leheltem nagyot nyelve, ahogy elhúzódott, és befejeztem a ruhám rendbetételét, majd felcsatoltam az övem, és úgy követtem szememmel Callumot.
- És a... hát... a szép estét is köszönöm. Remélem tényleg nem csukod majd az orromra az ajtót. De most már ideje tényleg mennem. Munka előtt aludni is kéne még kicsit - vigyorodtam el hamiskásan, hisz ma éjjel mindent csináltunk, csak nem aludtunk. Odalépkedtem hozzá egy amolyan "búcsúcsókra", majd egy mosoly kíséretében néztem rá szépen. - Kiengedsz? Ha jól emlékszem bezárkóztál - böktem fejemmel az ajtó felé, amit ha emlékezetem nem csalt, bezárt még mielőtt mulatni kezdtünk.

Csak a szemeit tartottam. Határozottan... keményen.. mégis olyan fokú lágyságot csempészve bele, hogy amennyire csak lehet elbűvöljem, és ahogy éreztem a derekamra futó kezet, majd később annál lejjebb is csúszva belemarva a seggembe, már nem volt okom kételkedni, hogy igen, ma is lehengerlően festek.

Lassú mosoly csúszott szét az ajkamon, de nem engedtem, hogy észre vegye, hogy nagyon is jól hallottam azt a szót.. "porral".. a biccentéssel is megtűzve, csak hogy tudjak róla, hogy igenis a kezében vagyok. Hogy a kezében? Megesik, ha az ember túúúlzottan elveszíti néha a lába alól a terepet, de ez a kis nő itt előttem... nem jelenthet ellenfelet. Vagy legalábbis ha mégis úgy esne, mély fájdalom, de majd teszünk róla, hogy ne jelentsen...

- Helyes... - csúszott ki ugyanolyan mézesmázosan mint az előbbiek, a szemem... a szemem csak egy rövid pillanatra merült el az övéiben, mire az ajkam már felé közeledett, hogy egy utolsót, mégis elnyújtottan rövidet az ajkára csókoljak.

- Köszönöm... - suttogtam egész halkan, csak mint egy szívdobbanás, már újra a szemeibe nézve, de alig csak egy centiméterre távolodva el tőle, alsó ajkam még érintette az ajkát itt előttem... - Bízhatsz bennem... - mosolyodtam el.. csak lassan, lehengerlően... de aztán lassan változott minden és ellépve előle előkerestem az ingemet. Talán ideje lenne már, hogy a lányok menjenek. Dolgom van! És ha dolgom van, nem tűröm, hogy bárki akadályozzon benne...

Beleborzongtam a közelségébe, és vérem a fülemben dübörgött, ahogy azt mondta nekem, "Remek voltál…", talán még a lábam is megremegett, ez után elég nehéz volt úgy visszamosolyogni hogy ne tűnjek totál idiótának, s úgy hiszem a pír sem tűnt el túl gyorsan az arcomról, bár igyekeztem... És igyekeztem nem a fenekét bámulni amikor lehajolt, de... azt is nehéz volt! Nem is tudtam mi ütött belém, hisz ilyet még sosem tettem, bár igaz ami igaz, hogy az eszem se hagytam még így el, mint ma este... Döbbenetes dolgokat tettem, döbbenetes emberekkel, és döbbenetes stílusban... Nem is találtam szavakat.

Át akartam venni a fegyverem és az övem, de ahogy elém lépve mélyen a szemeimbe nézett, komolysága láttán ott is ragadt a pillantásom is, és a mozdulat is csak a holmi megragadásáig jutott el, mégis még mindig ott tartottam kettőnk közt félúton. Mint aki megmerevedett. Callum nem mosolygott, de nem is ez volt az érdekes vagy a megbabonázó, sokkal inkább a szemei... meg a hangja, ahogy már-már parancsolón szólt, de mégis megőrizte azt az elbűvölő erőt magában... amitől remegett a gyomrom. Ezúttal én voltam aki elmosolyodott, és a pisztolytáskát tartó kezemet leeresztve magam mellé, a másikkal Callum derekán simítottam át, hogy hozzá simulva, tenyerem merő vágyból és... valami megmagyarázhatatlan ösztönből vezérelve, a fenekére csusszanjon.
- Ne izgulj - nyaltam meg csábosan az ajkaimat. - Nem terveztem beszaladni az őrsre, és körbeújságolni, hogy mit, kikkel, és... hogyan... csináltam ma éjjel, itt, veletek, és azzal a... porral - billentettem kissé oldalra a fejemet. - Ez a mi... kis titkunk. Bár akkor remélem... hogy te sem árulkodsz rám - néztem rá szépen.

Elmosolyodtam az arca kipozsgásán.

- Ne szégyenlősködj rendőrlány… - suttogtam egész mélyen, behajolva a haja mögé a fülébe – Remek voltál… - mosolyodtam el, azzal amint az ágy mellé léptem még visszafordultam hozzá.

- Alig várom. – dobta meg megint a szót a moslyom, de ekkor hajoltam csak le a pisztolytáskáért. Megforgattam a kezemben. Nem is rossz… még soha nem tanulmányozhattam rendőrfegyvert ilyen közelről, de valami neki is feltűnhetett, mert túl gyorsan lépett közel.

- Hát peeersze.. – mosolyogtam megint lassan a szemeibe és felé nyújtottam a derékra csatolható kis alkalmatosságot. – Ha megígéred…- léptem elé, teljesen közel, és fejem enyhe meghajtásával előre, néztem le mélyen a szemeibe. Hogy mosoly? Az már nem volt ott, maximum csak egy egész halvány árnyék, valahol a szám szegletében, de most nem is ez volt a lényeg – Ha megígéred, hogy mindaz ami volt… köztünk marad… - tartottam még mindig a szemeit, közel… parancsolón.. mégis kedvesen… elbűvölve…

Ne aggódjak. Nem is aggódtam, bár azok után amiket tettünk, nem tudtam nem gondolkodni, a fiatal lányon az ágyon. De bíztam valamiért Callumban is, és nem foglalkoztam a másikkal.
- Rendben - bólintottam egy mosollyal, s inkább a szemem követtem, ami megtalálta a padlón a fehérneműmet, és nem sokkal odább a nadrágom is. Értük mentek, és hát a szégyenlősködésnek azt hiszem már nem volt helye a szobában, így félredobtam a "kis leplemet" majd öltözni kezdtem. Már csak az ingem hiányzott, de mielőtt annak a keresésére indulhattam volna, elvigyorodtam, ahogy Callum kezéből visszaköszönt a nem is olyan rég használt bilincsem... khm... amitől enyhe pír öntötte el az arcom, és szemem az összezárt ujjaimra esett.
- Köszi. Öhm... ígérem, ha legközelebb jövök... akkor is hozom - nevettem el magam kissé, hogy leplezzem a zavaromat, hogy milyen jó is lenne Callum kezére kattintani ezt, és az ágyhoz vinni...
DE ezt gyorsan leküzdöttem, ahogy megláttam a felsőm, az asztal lábánál. Odasétáltam mikor Callum otthagyott, és azt is felvettem. Miközben a gombjaimat gomboltam, megfordultam, és láttam amint Callum egyértelmű közelségébe került a pisztolyomnak. Persze a rendőrszimatom alapján óvatosnak kellett lennem, elvégre nem is olyan rég épp Ő adott nekem drogot, ám de... valami mégis azt súgta, bizakodhatok hogy nem akar a saját stukkeremmel lelőni.
- Khm... ideadnád? - léptem feléje, mivel nála volt már a táska.

- Opal miatt ne aggódj... - fordultam már vissza miközben az utolsó gombomat gomboltam a farmeremen, és a hajamat némileg rendezve, egyetlen csomóba fogtam össze. Valami madzag. Igen, az kéne. - kutatott körbe a szemem és rá is találtam az ágy mellett, egy korábban elhagyottra. De rátaláltam ott még valami másra is.

- Azt hiszem ez a tiéd... rendőrlány... - vette fel újra a korábbi ütemet a mosolyom, és az alig néhány órája használt, de cseppet sem megviselt bilincset, két ujjam közé fogva, magasra emelve vittem felé hogy aztán összezárjam a kezeit a kihűlt fém körül. - Máskor se kelljen mellőzzem... - mosolyogtam megint a szemeibe, azzal végleg zárva a dolgot elléptem tőle, hogy a pisztolytáskát is szemrevételezzem. Ugyan, eszébe ne jusson a kicsikének, hogy most már, hogy mindennel végzett, mégis csak jókislányt játsszon, és előkapva a fegyvert most puffantson keresztbe. Remélem tettem róla, hogy ne így legyen. Eleget... Sosem árt egy jó kapcsolat a rendőrségen...